Öröklés vagy tanulás?

2016. augusztus 8. 15:58

Cserey Miklós
Mandiner

Sokan mondják, hogy „a vérében van”, azaz örökölte, de azt is sokan állítják, hogy „nevelés kérdése az egész”, azaz minden azon múlik, hogy milyen körülmények között nő fel egy gyermek. Mind a két gondolkodásmódra vannak példák általánosan is, de mindenki tud ilyet a saját, a családi történetekből is. Ma már tudjuk, hogy szélsőségesen egyik szemlélet sem igaz, csak az a kérdés, hogy milyen arányban igaz egyik vagy másik.

A kérdést azért is nagyon nehéz megválaszolni, mert amit örököltünk, azt azok környezetében kezdjük el kibontani magunkból, akiktől örököltük, ezért azok a tulajdonságaink erősödnek jobban, azokat érti és fogadja el legjobban a környezetünk, amiket tőlük hoztunk. Ez, a tulajdonságaink és a személyiségünk mellett érvényes a viselkedésünkre és az új dolgokhoz való viszonyunkra is.
 
Ezért fontos tudnunk, hogy mi szülők, milyenek vagyunk, hogyan működünk, mert ezeket a mintákat adjuk át a gyerekeinknek, ezeket fogják ők is a legkönnyebben elsajátítani.
Amikor mi félünk az újdonságoktól, akkor a gyerekeinket is értelemszerűen óvni fogjuk, így ők is úgy nőnek majd fel, hogy az új dolgokkal vigyázni kell, azok akár veszélyesek is lehetnek, tehát ők is óvatosabbak lesznek. Abban az esetben, ha mi mindenbe könnyedén belevágunk, akkor a gyerekeink is ezt látják, és mindent megpróbálnak, majd csak sikerül valahogy. Kevésbé lesznek „megfontoltak”, óvatosak, néha-néha még kisebb nagyobb bajba is sodorhatják magukat. Egyik megoldás se nem jó, se nem rossz, de a gyerekeink viselkedésének, világhoz való viszonyának erős kapcsolata van a mi, a szülők viselkedésével.
 
Ahhoz, hogy rugalmas, nyitott kezdeményező, megfelelően körültekintő, magabiztos, önálló gyerekeink legyenek, semmi mást nem kell tenni, mint saját magunknak ilyennek lenni. Az nem elég, hogy mondjuk a gyerekeinknek, hogy olvassanak, tanuljanak, segítsenek nekünk, az is kell, hogy tőlünk is ezt lássák, olvassunk tanuljunk és segítsünk mi is a szüleinknek, akkor ez lesz a norma, ez lesz a minta.
 
Miért jó ezt tudni, miért jó ezen gondolkozni?
 
A sportelmélet szerint az, hogy lehet-e valaki 100 m-es olimpiai bajnok futó, annak a lehetősége az emberben már születéskor vagy benne van vagy nincs benne. Akiben benne van, abból ki lehet hozni, bár sajnos el is lehet rontani, de akiben nincs benne ez a lehetőség, abba utólag beletenni nem lehet.
 
Szülőként, nevelőként tudni kell, hogy vannak alapok, amelyre nagyon sokféle építményt fel lehet húzni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az alapok, mit tesznek lehetővé. Ezért nem lehet a szülőnek a gyerekkel a saját elképzeléseit megvalósíttatni, „ha már nekem nem sikerült, legalább neki sikerüljön”, hanem mindig azt kell figyelni, hogy a gyerek számára megteremtett lehetőségek közül mi az, ami a gyereknek a legérdekesebb, amire Ő a legnyitottabb. Ezért sok lehetőséget kell számára teremteni, hagyni, hogy sok lehetőséget teremtsen magának a gyermekünk, és azt segíteni, támogatni, amiben ő szeretne többet tenni, többet elérni.
 
A szülő ezért azt teszi a legjobban, ha törekszik látni, hogy mi és milyen mértékben van benne a gyerekében, mert akkor abban tud neki támogatást nyújtani.
A bejegyzés trackback címe: http://csalad.mandiner.hu/trackback/23831

Partnereink: