Évértékelő

Mi odafigyelünk rád, mint egy család tagjára – Novák Katalin a Mandiner.családnak

2016. december 28. 23:48

Novák Katalin család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár januárban adott interjút utoljára a Mandinernek, melynek témái elsősorban a női-férfi szerepek és a családok otthonteremtési kedvezménye (CSOK) bevezetése voltak. A családpolitika szempontjából is eseménydús év végén újra megkerestük és évértékelésre kértük.

A női és férfi szerepek, a munka és magánélet egyensúlyának kérdése az év elején hangsúlyosan jelen volt a magyar közbeszédben, és bár a hangsúly és stílus némileg változott, a téma nem tűnt el onnan, ahogy a családpolitikában is mindvégig jelen volt/van. Ön azt állította egy márciusi ENSZ rendezvényen: a magyar politika szeretné összehangolni a nőpolitikát a családpolitikával. Miért?
 
Szerintem az első és legfontosabb kérdés, hogy kell-e egyáltalán kiemelten támogatni a nőket, és ha igen, miért? A válaszom: igen, kell a kiemelt támogatás. Nem azért, mert butábbak vagy rosszabb képességűek lennénk mi, nők, hanem a családi teendőkkel, elsősorban a gyermekvállalással és -neveléssel kapcsolatos feladatok miatt. Egy fiatal férfi esetében a családi kihívásoktól függetlenül lehetséges egy lineáris életpálya, minden törés nélkül, legalábbis az elvi esély megvan rá, míg egy nő esetében a gyermekvállalás, a gyermeknevelés, és jellemzően a családi teendők – ideértve egy idősebb hozzátartozó ápolását vagy bármilyen olyan feladatot, amely nagyobb mértékben hárul a nőkre, mint a férfiakra – bizony törést okozhatnak a női életpályában, kiesést a munkaerőpiacon, stb. Ezek miatt a plusz kihívások miatt kell kiemelten támogatni a nőket.
 
Ez az oka annak, hogy – bár komoly viták vannak erről nemzetközi szinten – határozottan állítom: támogató családpolitika nélkül nem lehet hatékonyan segíteni a nőket. A családpolitika önmagában nem elég, mégis elengedhetetlenül szükséges feltétele annak, hogy a nők érvényesülni tudjanak, segít például a munkaerő piacon való elhelyezkedésben, az oda való visszatérésben, a bölcsődei ellátásban, a jó munkahelyek megtalálásában, a rugalmas munkafeltételek megteremtésében.
 
Az említett ENSZ rendezvényen ismertette azt az Economist-tanulmányt is, amely szerint a nőknek biztosított lehetőségek terén (például nők aránya a felsővezetők körében, gyermekvállalás támogatása) hazánk rögtön a skandináv államok után áll, a nemek közti bérkülönbségek illetően pedig (ahogy az édesanyáknak járó szülési szabadság tekintetében is) az első helyen áll Európában. Tényleg ennyire jó a helyzet Magyarországon?
 
Vannak olyan területek, ahol sokat léptünk előre az elmúlt időszakban és kifejezetten jól állunk, például a női foglalkoztatottság alakulása, amely több évtizedes csúcson van jelenleg - és ez igaz minden korosztályra - vagy például a munkanélküliség alacsony szintje. Amiről kevesebb szó esik: a cégtulajdonosok majdnem fele nő, és ugyanez a helyzet bizonyos vezetői szinteken. Ezek egyébként jellemzően kisebb méretű vállalkozások, mert a vállalkozások méretével együtt a férfiak részaránya is emelkedik a tulajdonosok körében.

A világ legnagyobb tanórája elnevezésű rendezvényen, melynek fő témája idén a nemek közötti egyenlőség volt, http://mandiner.hu/images/ga1.gifazt mondta: a nőknek és a férfiaknak ugyanolyan lehetőségeket kell teremteni. Ön szerint hogyan valósítható meg ez?
 
Egy nő és egy férfi sosem lesz egyforma, és ez így helyes. Mindamellett, hogy ezt nem szeretnénk megváltoztatni, el kell érni a lehetőségekhez való azonos hozzáférést mindkét nem számára. Gyakran használt mutató a „gender pay gap”, a nők és a férfiak fizetése közötti különbség mutatója. Bár Magyarországon ez a mutató is egyre javul, ez nem azt jelenti, hogy pontosan ugyanazért a munkáért egy nő mennyivel keres kevesebbet, mint egy férfi. A különbség nagyrészt abból adódik, hogy a nők felülreprezentáltak az alacsonyan fizető szektorokban, a férfiaknál pedig ez az arány fordítottan jelenik meg.
 
A közelmúltban pozitív jövedelmi változások történtek Magyarországon: a pedagógus életpálya bevezetése, a jelentős szociális béremelések, az egészségügyi dolgozók és bölcsődei dolgozók béremelése vagy a minimálbér növelése miatt csökkentek a bérkülönbségek. Ezek a változások olyan ágazatokban történnek, ahol jellemzően sok a női dolgozó. Ami pedig a nők érvényesülését illeti: az egyetemekről ma már több lány kerül ki, mint fiú, ezek a tehetségek pedig helyet követelnek maguknak a munkaerőpiacon vagy később a közéletben.
 
 
A Három Királyfi Három Királylány Mozgalom által szervezett éves Apakonferencián arról beszélt, hogy a társadalomban kezd „trendivé” válni az apaság, a családokban egyre jobban erősödik az apák szerepe, aki egyre büszkébben és aktívabban vesznek részt a gyermeknevelésben, és mind többen gondolják úgy, hogy „apának lenni férfias dolog”.
 
Valóban, a mai „modern” családban a nők és a férfiak egyaránt kiveszik a részüket a feladatokból, a szülők osztoznak minden területen. A pénzkeresésben és a házimunkában, a gyermeknevelésben egyaránt. Ez igaz nemcsak egy adott napon, héten belül, hanem hosszabb távon is: egymást helyettesítik és támogatják, aszerint, hogy éppen hol melyikükre van nagyobb szükség. A gyermekvállalás „édes” terheinek igazságos megosztása egyre több családra jellemző, egyrészt mert a nők részéről egyre nagyobb az igény a családi életen kívüli önmegvalósításra, másrészt viszont a férfiak is egyre jobban kikövetelik maguknak a helyet az etetőszék, a fürdőkád – ha (még?) nem is a pelenkázó - körül. A mai fiatal férfiak, ha gyermekvállalásban gondolkodnak, akkor aktívan jelenlévő édesapák szeretnének lenni.
 
Ez egy „alulról” szerveződő folyamat, amit mi „felülről” szívesen támogatunk. Ugyanakkor a társadalom- és családpolitikai elvünk az, hogy lehetőségeket teremtünk és nem az, hogy megmondjuk, hogyan éljenek az emberek. Ezért is van az, hogy ma Magyarországon – az első hat hónapra járó csecsemőgondozási díjat (csed) és az anyasági támogatást kivéve – minden családtámogatási forma elérhető a férfiak számára is, és ez kevés országban van így. Sőt, van kifejezetten apák által igénybe vehető juttatás, az 5 napos apaszabadság, amivel láthatóan élnek is. A gyermekápolási táppénzt pedig éppen most dupláztuk meg.
 
A lehetőségeket megteremtjük, de az, hogy végül adott esetben ki veszi igénybe a juttatásokat, a családok döntése. Fontos, hogy ez egy lehetőség, és nem egy elvárás, mert elsősorban nem azon múlik az apaság minősége, hogy az apa mennyit vesz igénybe ezekből a lehetőségekből. A saját példánkból kiindulva: mi három gyermeket nevelünk a férjemmel, a férjem teljes mértékben részt vesz a háztartás és a gyermekek körüli teendőkben, de 6 éven át én voltam otthon a gyerekekkel, ő nem élt ezzel a lehetőséggel, ettől még a családi életben kifejezetten aktív, jelen lévő, szerető édesapja a gyermekeinknek. A kulcs tehát a lehetőség megteremtése, valamint a gyermekekkel együtt töltött idő minősége, és nem kizárólag annak mennyisége.
 
A szemléletváltáson kívül viszont fontos intézményi – nemcsak családpolitikai, hanem oktatási, egészségügyi, munkaerő piaci stb. – változásokra is szükség lenne a „modern” apaság és anyaság elterjedéséhez. Mit tesz, illetve tervez tenni a kormány ennek érdekében?
 
Mindegyik felvetés jogos. A rugalmas munkavállalás területén érzem leginkább, hogy van lemaradásunk. Bár számos lépést tettünk már – például a Munka  Törvénykönyve változásai, valamint a Munkahelyvédelmi  Akció kiterjesztése – ennek ellenére még mindig nem része a magyar munkakultúrának a rugalmas munkavégzés.  Elsősorban nem a részmunkaidőre gondolok, hanem általában a munkavégzés rugalmas formáinak elterjedésére.
 
Közösen dolgozunk a Nemzetgazdasági Minisztériummal (NGM), annak érdekében, hogy ezen a területen előre tudjunk lépni. Több tízmilliárd forintot irányoztunk elő s a közeljövőben indulnak az ilyen témájú programok, amelyekkel mind a munkáltatókat, mind a (női) munkavállalókat támogatni fogjuk. Azt szeretnénk közösen elérni, hogy a munkaadók tudatosítsák magukban, gazdaságilag is hasznos számukra a rugalmas munkavégzésű munkaerő, hiszen ez egy versenyképességi tényező lehet.  Számos olyan megoldás van, ezt én magam is látom, mint munkaadó, amivel támogatni lehet, hogy valaki helyt tudjon állni a munkahelyén és a családjában egyaránt. Ennek feltételeit, támogató környezetét kell megteremteni minél több munkahelyen.
 
Az oktatásban is vannak már jó kezdeményezések, például a családi életre nevelésről szóló tananyag egy modern szemléletű, családi értékeket szem előtt tartó, a Nemzeti Alaptanterv részét képező tananyag, aminek kapcsán beszélgetni lehet a családi életről, már egészen kicsi gyermekekkel is - de említhetném a hittant és erkölcstant is. A keretek tehát adottak. És természetesen beszélgetni lehet és kell velük, otthon is, szülőkként. 
 
Mi a helyzet az egészségüggyel?
 
Ugyanez igaz az egészségügy területére is.  A családbarát ország logó sokkal több, mint egy kedves kis motívum, ez egy olyan szemléletet tükröz, amely az élet minden területére vonatkozik. Nemcsak a gyermekekről és az anyákról szól, hanem az apákról, a nagyszülőkről is. A lényege pedig az, hogy minden egyes szakpolitikai intézkedés kidolgozása és megvalósítása esetén az egyénre mint családtagra gondoljunk, aki nem szakítható ki – azaz nem jó, ha kiszakad – ebből a közösségből. Nemcsak az individuumot szólítjuk meg, hanem egy közösség tagjaként tekintünk rá. Erről szól a családbarát vállalat, szülészet, önkormányzat, turizmus, stb.
 
Tervezik hangsúlyosabbá tenni a családbarát vállalat, szülészet stb. díjakat?
 
Valóban sok cég, illetve intézmény van, amelyek számára a családbarát minősítés konkrét versenyelőnyt, presztízst jelent és valóban fontos, hogy a média révén ezek a díjak és az alkalmazott jó gyakorlatok nyilvánosságot kapjanak. Ugyanakkor számunkra is fontos tudatosítani, hogy érdemes a pályázatok mögé alaposabban betekinteni, észrevenni az olyan eseteket, ahol egy-egy intézkedéssel „kipipálják” a családbarátságot, például nyári tábort szerveznek a munkavállalók gyerekeinek, de év közben nem engedik be őket az irodába. Tehát jobban kell figyelnünk arra, hogy a díjazottak ne csak formálisan legyenek családbarát vállalatok illetve intézmények, hanem szemléletükben is valóban azok legyenek a pályázat elbírálása után is.
 
Értékeljük a pozitív üzeneteket közvetítő médiumok erőfeszítéseit, de tudjuk, hogy a média számára a jó ügyeket sokkal nehezebb „megzenésíteni”, egy incidensnek nyilvánvalóan mindig nagyobb a visszhangja, mint egy pozitív hírnek, különösen az interneten. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy bizonyos lehetőségekkel sokan nem élnek, mert nem tudnak róluk. Még mindig sokan nem ismerik GYED extrát, a házassági adókedvezményt, a Munkahelyvédelmi Akciót. Létrehoztunk ezért egy olyan felhasználóbarát felületet, a csalad.hu-t, ahol naponta többször frissülő hírek, programok, pályázatok, statikus információk (intézmények, családtámogatások, CSOK stb.) révén nagyon egyszerű formában minden lényeges családi témájú információ elérhető.
 
Emellett a családbarát ország, mint mozgalom a közeljövőben mindinkább erősödni fog, egy nagyon komoly fejlesztési forrást is előirányoztunk rá. Reményeink szerint általánossá válik az élet minden területén, egy olyan gyűjtőfogalommá, ami az azt üzeni: mi odafigyelünk rád, mint egy család tagjára.
 
Nemrég megkezdődött a családbarát turizmus feltételrendszerének kidolgozása a Magyar Turisztikai Ügynökséggel (MTÜ) közösen, amelynek része lesz a családbarát védjegyrendszer kialakítása is.  Hol tart ez a folyamat most?
 
A családbarát ország része a családbarát turizmus is. Márciusra nagyszabású konferenciát szervezünk az MTÜ-vel közösen, ahol bemutatjuk majd a magyar turizmusban várható újdonságokat, és részleteket is ismertetünk arról, hogyan tervezzük a családbarát turizmus megvalósítását. Elöljáróban most annyit, hogy ez elsősorban nem azt fogja jelenteni, hogy például több családbarát szállás díjra lehet majd pályázni, és hogy támogatjuk a családbarát szemlélet terjesztését a turizmusban is, hanem lesznek olyan normatív feltételek (pl. konkrét infrastrukturális előírások), amelyeknek az új fejlesztéseknek eleget kell tenniük. Olyan „filléres” dolgokról is beszélünk, mint megfelelő mennyiségű etetőszék, pelenkázó asztal, esetleg szoptatós helyiség.
 
 
2010 és 2015 között több mint 30 százalékkal növekedett a házasságkötések száma Magyarországon. Ön szerint mennyiben magyarázhatják ezt családpolitikai intézkedések?
 
A házasságkötések számát illetően számunkra is döbbenetes, hogy míg a nyugati világban „temetik” a házasság intézményét, Magyarországon reneszánszát éli. Reméljük, hogy ez a tendencia tartós marad.  Természetesen a házasság is lehet rossz és egy együttélés is lehet jó. Általánosságban viszont azt látjuk, és nagyon sok tanulmány és kutatás is ezt igazolja, hogy a házasságok általában tartósabbak, a gyermeknevelés szempontjából nagyobb biztonságot tudnak nyújtani - anyagi szempontból is - mint bármilyen más együttélési forma. 
 
Jó kérdés, hogy miért történik ez? A házasságkötés, a gyermekvállalás a jövőbe vetett bizakodásról is szól, így a termékenységi mutató és a házasságkötések számának emelkedése egyfajta optimizmust sejtet.  Az ugrásszerű növekedésnek persze részben lehet oka a családi adókedvezmény, az első házasok kedvezménye és a CSOK is. Ezeknek az anyagi támogató intézkedéseknek elsősorban az a szerepe, hogy amikor (első vagy további) gyermekvállaláson gondolkodik egy fiatal pár, akkor segítsenek a gyermekvállalás melletti döntésben.  Nem az a célunk, hogy a támogatások reményében gyermeket vállaljanak azok, akik egyébként nem akarnak, hanem az, hogy ahol erre hajlandóság van, ott az anyagi körülmények ne jelentsenek akadályt. A világ számos országában a gyermek szegénységi kockázati tényező, ez ma már Magyarországon nincs így.
 
Ha már szóba került az első házasok kedvezménye, mit gondol, miért vették a vártnál jóval kevesebben igénybe? Ezért módosították?
 
Az első házasok kedvezményének igénybevételéhez legalább az egyik félnek első házasnak kell lennie, így eleve kiesnek néhányan. Amit azonban ennél sokkal komolyabb oknak tartok, az az információhiány. Ezen mindenképpen javítanunk kell, hiszen egy lehetőség akkor igazi lehetőség, ha tudnak róla és élnek vele az érintettek.Érdemes lenne akár minden házasságkötőnek küldeni egy tájékoztatást ezzel kapcsolatban. Az már természetesen a fiatal pár döntése, hogy igénybe veszi-e vagy sem. 
 
Egy jogszabályváltozásnak köszönhetően az első házasok adókedvezménye most már két évig jár akkor is, ha a házasságkötés után két éven belül megszületik a gyermek.
 
A mutatókra visszatérve, a termékenységi mutató az elmúlt öt év alatt 17 százalékkal nőtt. Ez nagyon jól hangzik, viszont az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez a mutató a rendkívül alacsony 1,21-ról nőtt 1,44-re, ami – bár még mindig messze van a természetes reprodukcióhoz szükséges 2,1-től – de mégiscsak pozitív eredmény, hiszen sikerült megállítani a korábbi folyamatos csökkenést. Hogyan tovább?
 
A termékenységi mutató tekintetében az EU átlag alatt vagyunk, de nem ehhez kell mérnünk magunkat, hanem az áhított 2,1-es mértékhez. Ez nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy minden párnak minimum két gyermeke kellene, hogy szülessen, ahhoz hogy fennmaradjunk. Ha 100 családban csak 144 gyerek születik, akkor előbb-utóbb elfogyunk, ha pedig csak 122, akkor még hamarabb fogyunk el.
 
Ha pedig nem tervezzük a külső forrásból történő tömeges utánpótlást – márpedig Magyarországon elég nagy a konszenzus azt illetően, hogy ezt nem szeretnénk – akkor ezt saját erőforrásból kell megoldanunk. A 35 éve tartó népességfogyással szembenéztünk, sorskérdésnek tekintjük, és folyamatosan keressük rá a megoldást. A megoldás egyébként egyértelmű: az, hogy a magyar emberek több gyermeket vállaljanak, valósítsák meg gyermekvállalási terveiket.  A kormány feladata pedig az, hogy ebben őket minél jobban és hatékonyabban támogassa. Ez egy hosszú, nehéz pálya és nagyon komoly nemzetstratégiai kérdés, hiszen a fennmaradásunkról van szó. Ez olyasmi, amivel mindannyiunknak foglalkozni kell: azzal, hogy miért van például az, hogy Magyarországon (is) 30 év felett vállalnak gyermeket a nők, hogy a gyermekvállalási tervek miért maradnak megvalósítatlanul. És közben érdemes bátran kimondani, hogy a gyermek érték, a családnak és a társadalomnak is, értéket teremt tehát az, aki gyermeket vállal.
 
A 17 százalékos termékenységnövekedés négy év alatt egyébként nem kevés, ez egy nagyon komoly dinamika, és ha így folytatódna, akkor 10 év alatt elvileg akár elérhető lenne a 2,1 is. Ehhez persze nagyon sok feltételnek kell teljesülnie, de nem lehetetlen a feladat. Nézzük például a CSOK-ot. A várakozásokat is felülmúlja, hogy az új építésű otthonban gondolkodó, nagycsaládos támogatást igénylők 82%-a előre vállalt legalább egy gyermeket, azaz a támogatottaknak csak a 18%-a él eleve nagycsaládban.
 
Ha már CSOK: mik a legfontosabb tapasztalatok és a további tervek ezzel kapcsolatban?
 
A bevezetése óta eltelt 17 hónap alatt 34.500 család jutott otthonhoz e kedvezmény révén. Csak összehasonlításképpen: a szocpol idején ez a szám éves szinten kb. 500 volt. A támogatott családok számára a CSOK eddig 81,5 milliárd forintot jelentett, amelyhez még hozzájön a kamattámogatott hitel (54,4 milliárd) és az ÁFA visszaigénylések összege (19 milliárd), összesen 154,9 milliárd forintról van eddig szó. 2017-re 211 milliárd forintot tartalmaz a költségvetés otthonteremtési támogatásra, és ezt a következő években mindaddig tervezzük tartani, amíg igény van rá. A cél az, hogy az otthon – ahogy általában az anyagiak – hiánya senki számára ne legyen akadálya a további - gyermekvállalásnak.
 
Súlyos demográfiai válságban szenved egész Európa és számos Európán kívüli ország is, érdemes tehát együtt gondolkodni a megoldásokon, megismerni egymás jó gyakorlatait. Ön is sokat utazik illetve tárgyal ezügyben, novemberben például Budapesten rendezték meg a lengyel-magyar családpolitikai párbeszédet, december elején pedig a Dél-afrikai Köztársaságban járt, ahol nemcsak szigorúan családpolitikával foglalkoztak, hanem olyan közös kihívásokat is megvizsgáltak, mint a migráció vagy az ifjúsági munkanélküliség. Melyek ezeknek a találkozásoknak a legfőbb tanulságai?
 
Magyarország az úgynevezett pro family (a családokat támogató) gondolkodásmódban és kormányzásban nemzetközileg is élen jár. Rengeteg összejövetelre, konferenciára hívnak meg, ahol Magyarországot, mint jó példát szeretnék bemutatni. Minket tartanak mintának, és a részletekről, tapasztalatokról kérdeznek. Azt mondják, hogy nagyon kevés olyan ország van a világon, amely ennyire határozottan támogatja a családokat és ennyire a zászlajára tűzi a családpolitikát.
 
Ezt nemcsak a szavak szintjén tesszük. Talán beszédes az is, hogy a kormánytagok maguk is családban élő emberek, akiknek (11 főnek) összesen - számításaim szerint - 37 gyermekük van. Másrészt egy nagyon stabil értékrend mentén hozzuk meg a döntéseinket, és képviseljük ezt a szakpolitikákat átívelően minden területen. Ez tükröződik a családtámogatások mértékben is: Magyarországon ma a GDP 4,3%-át fordítjuk családtámogatásra, ami közel kétszer annyi, mint az OECD átlag. És ez az arány 2017-re 4,7%-ra nő, hiszen például emelkedik a kétgyermekesek adókedvezménye, és még többet fordítunk otthonteremtésre is.
 
Mi egy sajátos, magyar modellt állítottunk fel, de folyamatosan figyeljük a külföldi példákat. A nemzetközi tapasztalatok nagyon fontosak, a jók és a rosszak is. Például Franciaországban nagyon sok jó, családokat támogató intézkedést vezettek be korábban, amelyek az utóbbi években a baloldali kormány családi adókedvezményeken spóroló politikája miatt némileg sérültek vagy háttérbe szorulnak, de szerencsére még megvannak a gyökerek, amelyekhez vissza lehet nyúlni. A skandináv országokból is át lehet venni mintákat, ahogy Közép-Kelet Európából is.
 
A lengyelek egyelőre minket tartanak példának. A lengyel miniszter asszony például azt mondta: tanulni jött hozzánk, a magyar modellt szeretné tanulmányozni, mert azt követendőnek tartja. De akár Európán kívül is találunk követendő példákat, arra is érdemes kitekinteni. A tapasztalatcsere azért fontos, hogy folyamatosan szem előtt tartsuk: mit lehetne még javítani a rendszerünkön, mit lehetne még átültetni - a magyar igényekre szabva - abból, ami máshol bevált.
 
A Dél-afrikai Köztársaságban derült ki, hogy Magyarország rendezheti jövőre a Családok Világkongresszusát, így az „Egy közülünk” című nemzetközi rendezvénnyel és a II. Budapesti Demográfiai Fórummal együtt májusban nagyszabású nemzetközi családügyi konferenciasorozat lesz a magyar fővárosban. Miért esett épp Budapestre a választás?
 
Budapest lesz májusban pár napig a „családok fővárosa”, világszinten is. Budapest Family Summitnak neveztük el a május 24-e és 28-a közötti programsorozatot. A Családok Világkongresszusa egy nagyszabású, több ezer főt megmozgató rendezvény. Az „Egy közülünk” egy kb. ezer-ezerötszáz fő körüli esemény, amelyet egy nemzetközi életvédő civil szervezet rendez, tavaly először Párizsban, és most ide szeretnék hozni a rendezvényt. A tavalyi I. Budapest Demográfiai Fórum sikerére tekintettel megrendezzük a második fórumot is. És mivel május a családok hónapja egyébként is, a programsorozat záróeseménye egy kültéri megmozdulás, egy közös és nyilvános séta lesz a családokért, amire várunk mindenkit szeretettel.
 
Ami a választást illeti, úgy tudjuk, hogy teljes konszenzus volt abban a tekintetben, hogy mindkét nemzetközi esemény helyszíne Budapest legyen.
 
 
A jelenlegi családpolitika egyértelműen támogatja a civil családos szervezetek tevékenységét, Ön többször is elmondta, hogy a kormány számára fontos, amit ők tesznek. Június közepén stratégiai megállapodást írt alá az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE), az Emmi képviselői részt vesznek a Családszervezetek negyedévente megszervezett konferenciáin, aktívan támogatták a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK) által szervezett Családszervezetek I. Jótékonysági Adventi Vásárát is. Miért fontos ez az egyezség és a családszervezetek támogatása a minisztérium számára?
 
Együttműködésünk nem újkeletű, és reményeink szerint hosszú távra szól majd. Nagyon gazdag civil világ létezik Magyarországon, különösen a családi élet területén. Tartalmas programokat kínálnak, értékes tevékenységet folytatnak. Valós tömegbázissal rendelkező aktív szervezetekről van szó, és nemcsak tagságuk, hanem a tevékenységük által érintett emberek száma révén is. Örömmel támogatjuk őket, ahol csak tudjuk.
 
Egészen friss hír, hogy év végén támogatást kap néhány civil szervezet, köztük például a NOE, az egyedülálló szülőket képviselő alapítvány és több, nyílt örökbefogadással foglalkozó szervezet.  Ez egy egyszeri támogatás, különböző konkrét célokra, például a NOE elsősorban a nagycsaládos kártya fejlesztésére kapja. Az egyszülős családokat abban segítjük – azon túl, hogy az év végi törvényváltozás révén jövőre a bölcsődei felvételinél ők is előnyt élveznek a nagycsaládosok és a szegény gyerekek mellett – hogy egy kifejezetten egyszülős családokat támogató központot hozzanak létre Budapesten. A nyílt örökbefogadással foglalkozó szervezeteknél pedig célunk az örökbefogadó szülők támogatása, valamint a szemléletformálás.
 
A nagycsaládosok támogatása nem meglepő, hiszen a kormány családpolitikája eddig is elsősorban a hagyományos, nagycsaládban élőkre koncentrált, az újdonság ebben az egyszülős, illetve az örökbefogadó családok segítésének szándéka. Mi ezeknek az intézkedéseknek a lényege, és milyen további segítség nyújtását tervezik a nem hagyományos családban élők számára?
 
Milyen jó lenne, ha minden család zökkenőmentesen működne, ha nem történnének olyan tragédiák sem, aminek köszönhetően egyedül marad egy szülő a gyermekeivel. Az élet azonban nem ilyen. Ezért is támogatjuk az egyedülálló szülőket. A bölcsődei felvételinél élvezett előnyének köszönhetően a szülő könnyebben tud munkát vállalni, s így eltartani a családját, a központ pedig számos kézzelfogható, konkrét ügyben nyújt majd támogatást az egyszülős családoknak. Azt se felejtsük el, hogy a CSOK-ot a gyermekeiket egyedül nevelő szülők is igényelhetik meglévő gyermekeik után.
 
Az örökbefogadó családok támogatása nem újkeletű, de valóban sok még a teendő ezen a téren is, különösen a bürokrácia egyszerűsítését illetően. Az év végi törvénymódosítás oka, hogy a számukra nyújtható hatékonyabb segítség érdekében indokolt volt a kötelező utánkövetés első időpontjának meghatározását a korábbi két hónap helyett fél évben, a második időpontot egy év helyett másfél évben meghatározni. Emellett szükséges volt rögzíteni azt is, hogy ezen időtartamokon belül az örökbefogadók kérelmükre bármikor részesülhetnek utánkövetésben. Ezek az intézkedések várhatóan jobban elősegítik az örökbefogadott gyermekek beilleszkedését, felnevelkedését.
 
Szintén az örökbefogadásra váró gyermekek mielőbbi családba kerülését megkönnyítő, elősegítő változás az is, hogy amennyiben a gyermek folyamatban lévő örökbefogadása valamilyen okból meghiúsul, akkor a gyámhatóságnak automatikusan újra örökbefogadhatóvá kell nyilvánítania a gyermeket, így rögtön megkezdődhet a kiajánlása más örökbefogadó családokhoz. Célunk ezzel az volt, hogy ezek a gyermekek mielőbb eljussanak az őket örökbefogadni kívánó szülőkhöz.
 
Még egy, januártól esedékes, de már augusztus óta közismert változás a bölcsődéket illetően: 2017. januártól átalakul a bölcsődei rendszer: a szülők a jövőben a korábbi családi napközik helyett hagyományos bölcsődébe, mini bölcsődébe, munkahelyi bölcsődébe vagy családi bölcsődébe írathatják be három év alatti gyerekeiket. Miért volt erre szükség és hogyan támogatják az átállást?
 
A cél itt is az volt, hogy a kisgyermek elhelyezése ne legyen akadálya a munkába állásnak, ha már az anyának lehetősége van dolgozni gyermeke fél éves korától. Ha nincs elérhető nagyszülő vagy egyéb, megfizethető segítség, akkor legyen egy olyan hely, ahova a dolgozó szülő elhelyezheti gyermekét. Jelenleg bölcsődét csak a tízezer főnél több lakosú településeken kell működtetni, de január 1-jétől azon önkormányzatoknak is kötelező bölcsődei ellátást biztosítaniuk, amelyek területén legalább negyven, három év alatti gyermek él, vagy ahol legalább öt olyan gyermek van, akinek a szülei igénylik az ellátást.
 
Célunk az új bölcsődei formákkal tehát az volt, hogy bármelyik kis településen, például önkormányzati támogatással létre tudjanak hozni egy családi bölcsődét, és öt gyerekkel működtetni tudja egy édesanya is, ha elvégez egy 100 órás tanfolyamot. A munkahelyi bölcsődék létrehozását szintén a nők munkába való visszatérése miatt támogatjuk.  A családi napközik átalakítására azért volt szükség, mert három éves kortól kötelező az óvoda, így a három év alattiakkal foglalkozó családi bölcsődékre van szükség.
 
Az átállást jelentős költségvetési támogatással és mentorprogrammal segítjük. A családi bölcsődék költségvetési támogatása mintegy 30 százalékkal fog nőni. Stratégiai megállapodást írtunk alá a Magyarországi Családi Napközik Közhasznú Egyesületének elnökével.  A változás bejelentésekor kb. 47 ezer bölcsődei férőhely létezett, amit 60 ezerre tervezünk növelni. A kormány százmilliárd forintot különített el a bölcsődék és óvodák kapacitásának bővítésére, új intézmények létesítésére, meglévők korszerűsítésére. Sokat léptünk előre, jelenleg 50 ezer bölcsődei férőhelynél tartunk.
 
Ön többször hangsúlyozta azt is, hogy a kormány számára fontos az önkéntesség kultúrájának terjesztése.Év elején elindult az onkentes.gov.hu portál, az önkéntesség világnapján pedig létrehozták a Nemzeti Önkéntes Tanácsot (NÖT), melytől az önkéntesség kultúrájának terjesztését, az ingyenesen végzett segítő munka népszerűsítését várják.  Tervezik anyagilag is támogatni az önkéntes civil szervezeteket?
 
Azt szeretnénk, hogy az önkéntesség életformává váljon Magyarországon is. Hogy legyen természetes az, hogy nem csak magunkra figyelünk oda, hanem a környezetünkre is. Sokan élnek ma is így, jó lenne, ha ez válna általánossá. Számos önkéntes civil szervezetet támogatunk, anyagilag is, de célunk a hosszú távú életképesség fenntartása, ezért elsősorban abban szeretnénk segíteni őket, hogy hosszú távon megerősödve, önállóan is működjenek.
 
Egy konkrét lehetőség: nemrég egy 14 milliárd forintos pályázatot írtunk ki civil és egyházi szervezetek támogatására, ahol az egyik támogatható tevékenység az volt, hogy ezek a szervezetek felvegyenek egy önkéntes koordinátort, aki – mint fizetett munkaerő - egyrészt az önkéntesek munkáját szervezi, másrészt a pénzforrást jelentő pályázatokat figyeli és koordinálja.
 
Közismert, hogy szívügye a futás. Számos nyilvános futáshoz csatlakozott, legutóbb például a „Fut a család” vagy a „Fuss magadért egy kört” országos mozgalomhoz is, októberben lefutotta élete első maratonját. Miért fontos ez ennyire Önnek és mit szól a családja ahhoz, hogy még egy elfoglaltsága van?
 
A „Fut a család” kezdeményezéssel a legfontosabb üzenetem az volt, hogy a saját példámon keresztül megmutassam: egy átlagos testalkatú, háromgyermekes és relatíve sokat dolgozó édesanyaként is bele lehet vágni, meg lehet ezt csinálni. Különösebben nagy dolgok nem kellenek hozzá, leginkább csak akaraterő és elhatározás, no meg egy pár jó futócipő. A „Fuss magadért egy kört” országos mozgalom üzenete hasonló: a legtöbbet mi magunk tehetünk az egészségünk érdekében.
 

A futást számos ok miatt szeretem: nem kell hozzá semmilyen különleges, drága eszköz, bárhol és bármikor űzhető, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is frissítő, és nem mellesleg a család is részt vehet benne, ha akar. De egyébként minden olyan mozgásformát támogatandónak tartok, amelyet a nők (és a férfiak is) önmaguk testi és lelki egészségének megőrzése érdekében űznek. 

***

Fotók: Földházi Árpád

A bejegyzés trackback címe: http://csalad.mandiner.hu/trackback/27443

Partnereink: