Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2017. január 6. 09:36

A szoftvertervezők tudatosan játszanak rá arra, hogy pszichológiai kondicionálással édesgessék magukhoz a felhasználókat, akik észre sem veszik, hogy a technológia szép lassan felzabálja az életüket. És azoknak kéne kiutat mutatni, akik ezt az egészet ránk szabadították.

„A mondás szerint ha meg akarod tudni, hogy milyen lesz az életünk 50 év múlva, nézd meg, hogy élnek Japánban. És ha meg akarod tudni, hogyan fog hatni az életünkre a technológia, nézd meg, mit csinálnak a Szilícium-völgyben. A világ technikailag legfejlettebb régióiban az alkalmazások, szoftverek, közösségi szolgáltatások, startupok, drónok és gépek teljesen behálózták az emberek életét. Mindenki magánál hordja az okostelefonját, így biztosítva a luxust, hogy a felhasználója hülye maradjon, és ne vegye észre, hogy a készülék szép lassan felzabálja az összes szabadidejét.

Hogy a helyzet mennyire súlyos, azt jól mutatja, hogy nemrég elindult egy mozgalom, az Unplug SF. A Google korábbi termékfilozófusa, Tristan Harris indította klub tulajdonképpen digitális detoxikáló. A résztvevők nem hordhatnak maguknál telefont és elektronikus eszközöket, és nem beszélgethetnek a munkájukról. Helyette színezőkkel, kirakósokkal, analóg játékokkal és rajzolgatással foglalkoznak. Nem cseten beszélgetnek, hanem egymással. Igazi nyáritábor-feeling.

A kezdeményezés mögött ugyanaz a mozgatóerő húzódhat meg, ami a keleti és nyugati parton elharapódzó ajahuaszka-szeánszok népszerűségét is adja: hogy kiszabaduljunk a technika fogságából, és visszatérjünk a való életbe.

Ez nem csupán akaraterő kérdése. Az emberi elme nincs rá felkészülve, hogy a viselkedéspszichológusok aljas trükkjei miatt úgy fogják használni az eszközeiket, mint a szerencsejáték-függők a félkarú rablót. Harris szerint az, hogy a kütyüket mindent-vagy-semmit elven kell használnunk, nem az emberek hibája, hanem a szoftvertervezők felelőssége. Hogy a felhasználó választási lehetőségén múlik minden? Akkor miért van az, hogy mégis ezt választjuk?

Azért, mert ez már nem technikai versenyfutás, hanem az agytörzs manipulálásáért folytatott háború. Ezt a versenyt az emberiség már elvesztette: nem mi uraljuk a technológiát, hanem a technológia ural minket.

Tudta, hogy az átlagember naponta százötvenszer csekkolja az okostelefonját?


(...)”
A bejegyzés trackback címe: http://csalad.mandiner.hu/trackback/27598


Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



A téma fontos, a felvetés jogos. Íme a saját receptem a cikkben említett jelenséggel szemben:

- Gyakori játék a gyerekkel.
- Rendszeres beszélgetés a feleséggel. (Lehetőleg a sajáttal. Nem csupán hallgatás!)
- Rendszeres sport.
- Olykor sörözés a cimborákkal.
- Mindennapi olvasás.

Nekem viszonylag bevált. Azért csak viszonylag, mert most is itt írok a virtuális térben. Meg van okostelefonom. Meg Facebook profilom is.

De ahogy Madách írta: küzdj, és bízva bízzál!

Válaszok:
westend | 2017. január 6. 09:50
NemSzűrt | 2017. január 6. 09:55

Gratulálok! Nem mentség, csak tény: mindkettő a feleségemnek köszönhető. Lehet, hogy megunta a velem való rendszeres beszélgetést, és paradox módon az lett a megoldás, hogy ellátott infokommunikációs eszközökkel.

Válaszok:
westend | 2017. január 6. 09:58

Pelevin írt ilyesmikről a Generation P című könyvében.


Vagy mint nálunk délutánonként. Meg hétvégéken.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó

Partnereink: