Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2017. január 8. 22:10

Tizenkét éves lehettem, amikor bejelentettem neki: kitaláltam, hogyan leszek öngyilkos. Fel sem nézett az újságból, csak annyit mondott, hogy ebben a korban ez természetes gondolat. Meghökkentem, és már nem is tűnt olyan érdekesnek az egész.

„Kopp Mária orvos, pszichológus, a lelkiállapot és az egészség kapcsolatát kutatta férjével, Skrabski Árpáddal. Elindította a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat, amit halálát követően kisebbik lánya, Fruzsina visz tovább. Ő dokumentumfilmes, és a két és fél éves Mészáros Lujza Mária édesanyja.

Kopp Mária szenvedélyesen szerette a munkáját és az ügyeket, amelyeket képviselt. Tanított, szervezett, előadott. Milyen anya volt mindezek mellett?

Tény, hogy nálunk nem volt sütemény, és sok konzervet ettünk, de nincs olyan emlékem, hogy hiányzik, hogy nem ér rá, amikor szükségem lenne rá. Éppen most idéztük fel a nővéremmel, hogy az esti fürdésnél mama beült a fürdőszobába, és félórát beszélgetett velünk, külön-külön. A gyerekkoromról egy idilli kép jut eszembe: mama fekszik az ágyon, én hozzábújok, ő vakargatja a hátamat órákon át. A másik, ami eszembe jut, a végtelen bizalma irántunk. Nehéz kamasz voltam, lázadtam, megbuktam, kirúgtak a suliból, stoppal elmentem Gibraltárba, motorral Luxemburgba... A mamáék hagyták, hogy egyedül birkózzak meg a problémáimmal. A gimnázium után a barátaim jó része drogozott, én nem. Biztos vagyok benne, hogy a bizalmuk miatt volt bennem egy erős kontroll, az védett meg. Ha nem jöttem haza pár napig, anyukám nem turkált utána a zsebemben, nem fürkészte a pupillámat. Nem is értem, hogy csinálta, mert ilyesmit nem erőltethet magára senki. Ez vagy van, vagy nincs. A legjobb példa az, amikor harmadik végén megbuktam, kirúgtak a gimnáziumból, ők meg elmentek két hónapra a Balatonra, ahogy szoktak. Engem otthon hagytak. Jártam egy magántanárhoz, de új iskolát nem kerestek. Egyedül intéztem el, hogy felvegyenek Budakeszire.

Így segítettek felnőni, felelősséget vállalni?

Ma is abból táplálkozom, hogy akkor képes voltam azt egyedül elintézni. Azóta tudom, hogy bármi történhet velem, megoldom. Anyukám nemcsak jól döntött, de jól is reagált. Tizenkét éves lehettem, amikor bejelentettem neki: kitaláltam, hogyan leszek öngyilkos. Fel sem nézett az újságból, csak annyit mondott, hogy ebben a korban ez természetes gondolat. Meghökkentem, és már nem is tűnt olyan érdekesnek az egész. Évekkel később sokszor mondta, hogy ez volt élete egyik legnehezebb pillanata, de mint pszichológus tudta, hogy ez a jó válasz.”

(...)

Az interjú teljes szövege a Nők Lapja 2017/1. lapszámában olvasható.

A bejegyzés trackback címe: http://csalad.mandiner.hu/trackback/27632


Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Mondjuk, nálunk egyik gyerek sem akart öngyilkos lenni.
Viszont: Vannak, akik valamiért több figyelmet szeretnének követelni maguknak egy ilyen bejelentéssel, amit Fruzsina leírt.
Az meg természetes, hogy az ember elintézi a saját dolgait.
A gyereknevelésben nem lehet abszolút receptet adni, mert a gyermek test és lélek egyben.
Azonkívül: Nem mindenki nevelkedik "alkotói" közegben , van, aki szövőnő gyereke, van, aki elvált szülők gyereke és sorolhatnám.
Egy biztos: Bármilyen módszer akkor sikeres, ha a gyerek érzi, hogy ő biztonságban van és nem hazugság veszi körül.

Válaszok:
zsoltkom | 2017. január 9. 14:26

Csak azt nem ertem, ha egyszer o inditott egy ilyen dicseretes mozgalmat, akkor neki maganak miert csak ket lanya volt?

Válaszok:
Counter | 2017. január 9. 13:30
Mutimi | 2017. január 9. 13:57

12 évesen öngyilkos akart lenni, lelépett otthonról, megbukott, kirúgták, lelépett, magántanárt fogadtak mellé.

Ez annyira kínosan liberális neveltetés, hogy muszáj kompenzálni a háromkirályfis gittegylettel


Hazudni, nagyot mondani senkit sem kell tanítani, minden ember "megpróbálja" a könnyebb utat, általában gyerekkorban, illetve tinédzserként.
Ahol a gyerekek nem azt halljál, hogy a nagyszülők vén hülyék, ahol vannak együtt végzett munkák, közben jó hangulatú beszélgetések, ott ki lehet bírni egy-két "vihart" is anélkül, hogy a gyerekben maradandó sérülést okozna az "árnyékos" oldal megjelenése.
Nem vagyunk szentek, de a hibáinkat el nem ismerni, a másikat meg nem hallgatni, nem jó módszer.

Én nagy családban nőttem fel (több generáció együttélése). Soha nem felejtem el, hogy az oviban azzal dicsekedtem, hogy nekem hárman is főznek, mire hazaérek.
Sajnos, ma már olyan nincs, hogy a gyerek suli után meg tudja látogatni a nagymamája, dédmamája és az édesanyja konyháját egy kis válogatás céljából. Közben természetesen beszélget, netán segít valamit, stb.

A munkát kell tanulni, mert bizony nem mindegy, hogy a nagy eszünkön kívül tudunk-e valami hasznosat.

Válaszok:
zsoltkom | 2017. január 10. 09:27


Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó

Partnereink: