A szülők és a gyermek kapcsolata

2017. január 10. 01:52

Potocki Ágnes
Mandiner.család

„Ne próbáld tökéletesíteni a gyermekedet, inkább azon dolgozz, hogy a kapcsolatotok legyen tökéletes.” Dr. Henker

Sokszor halljuk, hogy a legnehezebb szakma a világon szülőnek lenni – és ez így is van! Rengeteg dolgot kell figyelembe venni, nagyon sok mindenhez és mindenkihez kell alkalmazkodni. Talán néha nehéz elfogadni, de szülőként mindannyiunkra hatással van az a családmodell és azok a példák, amelyekben felnőttünk, amelyeket magunk körül láttunk.

Arról nem is beszélve, hogy a gyermeknevelés – a foci mellett – az a dolog, amihez kis hazánkban mindenki ért – ha van saját gyermeke, ha nincs. Tény, hogy nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt az engedékenység és a tiltás, az önállóság és a féltés, a „jogok” és a „kötelességek” között.

A szülőnek fontos feladata, hogy engedje gyermekének a tapasztalatszerzést. Akkor, ha mindentől megpróbálja megóvni, megvédeni, a gyermek nem tanulja meg leküzdeni a nehézségeket, átlépni az akadályokat – természetesen csak a számára is megoldható nehézségű akadályokra, nehézségekre gondolok. Mindig figyelembe kell vennünk gyermekünk életkori sajátosságait és a már meglévő ismereteit.

A tanulás során nagyon fontos a vidám, derűlátó, barátságos, elfogadó magatartás. Ilyen körülmények között a gyermek kedvet kap a tanuláshoz, mert érzi a bizalmat. Ha egy feladat nem sikerül elsőre, ne keseredjünk el, inkább bátorítsuk gyermekünket újabb próbálkozásra, esetleg üljünk mellé, és együtt küzdjük le a nehézségeket. Ne felejtsük el, hogy mi magunk sem tudunk/tudtunk mindent megtanulni elsőre. A játékos, támogató szellemű közös munka gyümölcsét hamar learathatjuk.

Rendkívül fontosnak tartom a szülői ígéretek súlyát! Nagyon alaposan gondoljuk végig, hogy mikor, mit ígérünk gyermekünknek. A gyermek az ígéreteinket soha nem felejti el, számít rá! Akkor maradhatunk hitelesek, és akkor őrizhetjük meg gyermekünk bizalmát, ha nincsenek üres, be nem tartott ígéretek. Ha szülői magatartásunk határozott, következetes, de jóindulatú és szeretetteljes, akkor gyermekünk tudni fogja, hogy mindig megbízhat bennünk, biztonságban fogja érezni magát.

Mindannyiunkkal előfordulhat, hogy gyermekünk olyan, vagy hasonló helyzetbe kerül, amilyenbe anno mi magunk is kerültünk gyermekként. Soha ne felejtsék el, hogy azokban a helyzetekben Önökkel szemben mi volt a szüleik reakciója és az Önöket hogyan érintette. Higgyék el, hogy ami Önöknek fájdalmas, vagy rossz volt, az gyermeküknek is az lesz. Ha úgy érzik, hogy az akkori szülői reakció utólag ugyan jogosnak bizonyult, csak a módszer nem volt szerencsés, akkor változtassanak.

A bejegyzés trackback címe: http://csalad.mandiner.hu/trackback/27669

Partnereink: