Színház a nappaliban

2017. január 11. 11:25

Marillai Andrea
Családháló

Az emberek közösségbe vágynak, a színházi élményt is szívesebben élik át együtt a barátaikkal, ráadásul az otthon megszokott környezete intim teret ad a játékhoz, karnyújtásnyira hozva egy emberi történetet.

„Nemrég egy családi összejövetelen voltunk, előre szóltak, hogy meglepetés vendégek is lesznek. Már javában zajlott a beszélgetés, eszem-iszom, amikor megérkeztek hárman, egy nő és két férfi. Néhány perc múlva az egyikük jött, bemutatkozott, szavalni kezdett egy verset, majd szóváltásba keveredett a feleségével. Mire rájöttem, hogy mi is történik, a színdarab kellős közepén voltam.

(Fotó: Miklóska Zoltán)

Az ötlet

2009-ben Kaposvári Egyetemen végzett színészek alapították meg a Dollár Papa Gyermekei nevű társulatot. Az egyik alapító, Ördög Tamás ötlete volt, hogy ők menjenek el a nézőkhöz, és ehhez a nézők lakását használják helyszínül. 2010 óta játsszák Ibsent a nappalimba! címmel a Hedda Gabler alapján rögtönzött darabot, mára közel 200 előadásra kaptak meghívást.

Dráma a szobában

Először jó poénnak gondolták, hogy valakinek a lakásában adják elő a darabot, de a műfaj újszerűsége és a különös színházi élmény sokakat megmozgatott. Sikeres már az elejétől, szájról szájra terjed a hírük. Az emberek közösségbe vágynak, a színházi élményt is szívesebben élik át együtt a barátaikkal, ráadásul az otthon megszokott környezete intim teret ad a játékhoz, karnyújtásnyira hozva egy emberi történetet.

Hedda Gabler

Ibsen főhőse, Hedda Gabler férjhez megy, de nem boldog, és amikor korábbi udvarlója újra megjelenik, felfordul az élete. A lakásszínházi előadás ötletét is az adta, hogy a darab egy családi házban játszódik, és akkor miért ne lehetne valós élettereket díszletként használni. Minden előadás más, az életre keltett karaktereket meghatározza az is, hogy milyen a környezetük, hogy egy luxus villában vagy egy panellakásban élnek-e. A belénk rögzült sztereotípiák miatt más szóhasználatot, más problémákat képzelünk egy-egy helyszín lakóinak életébe. A mű csak kiindulás az improvizációkhoz, miközben a színészek hűek maradnak a cselekményhez és a dialógusokhoz, az aktuális színtér alakítja a történetet. Az eredeti darab kezdetén egy zongora miatt pattan ki a vita, ez a legtöbb lakásban már nincs jelen, így a helyszínen lévő tárgyak kapnak új hangsúlyokat.

(...)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://csalad.mandiner.hu/trackback/27711

Partnereink: