Tévhitek a családjogban – A gyermektartásdíj

2017. január 30. 12:54

Vannak kérdések, amelyek rendre felmerülnek a praxisomban, így arra teszek kísérletet, hogy az ezzel kapcsolatos sztereotípiákat eloszlassam.

2017. január 30. 12:54
Dr. Bánhegyi Éva
Mandiner.család
Ezzel a sorozattal arra vállalkozom, hogy körüljárjak pár tévhitet. Vannak ugyanis kérdések, amelyek rendre felmerülnek a praxisomban, így arra teszek kísérletet, hogy az ezen témák körüli sztereotípiákat eloszlassam. Az első ilyen témám a gyermektartásdíj meghatározásának kérdése.
 
Természetesen a szülők megállapodása ebben a körben is irányadó egyezségkötés esetén, így most leginkább arra az esetre összpontosítok, amikor a bírósági határozza meg a kiskorú gyermek utáni tartásdíj összegszerűségét. (A nagykorú gyermekre némileg más szabályok vonatkoznak, azokról esetleg egy későbbi írásban ejtek majd szót.)
 
*
 
A legnagyobb tévhit véleményem szerint az, hogy valamilyen oknál fogva az él a köztudatban, hogy a gyermektartásdíj összege a kötelezett bejelentett jövedelmének 15-20%-a és kész. A bíróság bekéri a papírokat (jövedelemigazolás, adóbevallás) és ezek alapján egy egyszerű százalékszámítással már meg is határozza a tartásdíj összegét. Ez a számítási mód a gyermektartásdíjra jogosultat általában komoly félelemmel tölti el, míg a kötelezett hiú ábrándokba ringatja, hogy a bevétele java része biztonságban van. (Természetesen nem feltételezem, hogy bárki is kevesebb bejelentett jövedelemmel rendelkezik, mint a tényleges, de tudni kell, hogy ez az egyszerű képlet nem így működik. Tudom, hogy kényes a téma, de jobb, ha tiszta vizet öntünk a pohárba...)
 
Elsődlegesen le kell szögeznem, hogy az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépését követően a gyermektartásdíjat határozott összegben kell a bíróságnak megállapítani. A 15-25% ugyan most is irányadó a meghatározás körében és a bíróság az „átlagos jövedelem” megállapítása esetén a kereset megindítását megelőző egy év összes jövedelemét is megvizsgálja, de nem kizárólag ez alapján kerül rögzítésre a fizetendő összeg.
 
Nevezetesen a bíróság a jogszabály alapján megvizsgálja mindkét fél (tényleges) jövedelmi és vagyoni viszonyai. Emellett figyelembe veszi a gyermek indokolt szükségleteit, a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha vagy nevelt - gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli; a gyermeket nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat és, ha van ilyen, akkor a gyermek saját jövedelmét. Jól látható a jogszabály fenti szövege alapján, hogy több tényező játszik szerepet és ezeket bizony a bíróság is nézi az eljárásokban.
 
A gyermektartásdíj összegszerűségének meghatározása során tehát a bíróság mindkét felet részletesen meghallgatja mind a jövedelméről, bevételeiről, mind a havi rendszeresen kiadásairól. Itt kívánom jelezni, hogy bár a bírók többsége nem rendelkezik matematikus diplomával, de abban az esetben, ha valakinek a havi a 70.000,-Ft bevételére 200.000,-Ft összegű havi kiadása van, akkor az bizony a bíróknak is szemet szúr. Ugyancsak szemet szúrhat az a tény, hogy ha igazolható módon a feleknek havi többszázezres rendszeres kiadása volt az együttélésük alatt (némi külföldi nyaralással megfűszerezve), miközben az egyik fél (jellemzően az anya) éppen GYED-en, GYES-en volt.
 
A bírók tehát tényleg végig kérdezik (és szükség esetén igazoltatják is) a havi rezsi költséget mindkét fél oldaláról (víz, gáz, villany, tv-internet, stb), mobiltelefon számla, autó fenntartási költségek stb., sőt volt már olyanra is példa, hogy a bírónő megkérte a peres felet, hogy mutassa meg neki a mobiltelefonját.
 
Fentieken túl rendkívül fontos kérdés a gyermek/gyermekek indokolt szükségletei. Ez annyit tesz, hogy a gyermeket gondozó szülőnek a saját bevételei és kiadásai mellett ki kell mutatnia a gyermek havi rendszeres költségeit. Ezen költségek magukba foglalják a gyermek óvodájával, iskolájával kapcsolatosan felmerülő kiadásokat, a különórákat, orvosi költségeket, gyógyszer kiadásokat, ruháztatást stb. Természetesen a gyermek lakhatásával és étkeztetésével felmerülő kiadások is szerepet játszanak, de e körben fogalmaz úgy a jogszabály, hogy „a gyermeket gondozó szülő a tartás természetben, míg a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti”.
 
A gyermek rendszeres kiadásai annak okán is rendkívül fontosak, mivel alapelvnek tekinthető, hogy „a gyermektartásdíj nem a felhalmozás eszköze”. Vagyis a kötelezett (alapesetben) nem arra teljesíti a gyermektartásdíjat, hogy az egy bankszámlára kerüljön befizetésre, hanem a havonta felmerülő kiadásaihoz teljesít pénzbeli hozzájárulást. Ez alapján elmondható, hogy a gyermek igazolt kiadása 60.000,-Ft összeg/hó, akkor arra a bíróság sem fog megítélni 250.000,-Ft/hó összegű tartásdíjat még abban az esetben sem, ha a kötelezett jövedelme ezt lehetővé tenné.
 
*
 
A másik gyakori tévhit az, hogy „ha én fizetek ennyit, akkor a gondozó szülőnek is ennyit kell hozzátennie, ez pedig így már olyan összeg, hogy az egy gyerek tartásához elegendő.” Erre nézve azt javaslom, hogy gondolják át a fentieket, miszerint a bíróság nem ezzel az egyszerű képlettel működik és figyelembe veszi azt is, hogy ha pl. a két szülő jövedelme között nagyságrendi eltérés van, és azt is, hogy egy gyermek átlagos tartása nem kerül (általában) havi többszázezer forintba.
 
A helyzet az, hogy rendkívül sok tényező van, ami figyelembe vételre kerül a gyermektartásdíj meghatározása során és nincs a mai Magyarországon egy „átlagos gyermektartásdíj, amit megítél a bíróság”. Véleményem szerint nem is lehet, mert a társadalmi különbségek okán csak az én praxisomban is fut jelenleg olyan ügy, ahol havi 10.000 - 20.000,-Ft körüli összeg a gyermektartásdíj iránti igény, de emellett van havi 300.000,-Ft iránt előterjesztett kereseti kérelem is.
 
*
 
A legjobb tanácsom e körben csak az lehet, hogy ha nem egyértelmű a gyermektartásdíj összegszerűségének a kérdése, akkor mind az igény előterjesztésénél, mind egy ellenkérelem esetén érdemes átgondolni a fentieket és szükség esetén konzultálni szakemberrel. Ezt indokolja, hogy az is, hogy a gyermektartásdíj körében előterjesztett kereseti kérelem után illeték-fizetési kötelezettség is keletkezik, az illeték kiszabásának alapja pedig az egy évre követelt összeg 6%-a. (Ez szintén egy olyan tényező, amit az emberek java része nem tud.)  

Kapcsolódó cikkek

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
pildar
2020. január 24. 10:41
Mielőtt megindul a feminista anyázás megjegyezném, csak az általam látott trendről írok, ami lehet, hogy nem általánosan jellemző, de az én környezetemben tipikus. A médiából ömlik ránk az "egy friss punciért családot elhagyó férj" sztereotípia, de a személyes tapasztalatom szerint, legalábbis abban a környezetben ahol én dolgozom más trendek figyelhetőek meg. Sajnos a közvetlen környezetemben egyre gyakrabban látom, azt, hogy keményen dolgozó rendezett életet élő jól, kereső, 30-40 közötti férfiak feleségei nyújtanak be válókeresetet, mert mialatt a férj éppen hülyére dolgozta magát, ők beújítottak egy kúrópajtit, aki ugyan nem keres olyan jól de ráér velük többet "foglalkozni". Persze alapesetben az új faszinak esélye se lenne, hiszen nem tudná finanszírozni a nő által elvárt életszínvonalat, de semmi baj, mert ekkor jön a fasza magyar bírói gyakorlat, anyunak odaítélik a gyerekeket (nem számít, hogy nincs elég jövedelme, az se, hogy az ő félrelépése miatt bomlik fel a család), aztán ő szépen lekopasztja aput a gyerektartással, és vidáman éldegél 3 jövedelemből. (anyu + beszopatott apu + új faszi). Közben a szerencsétlen férj általában magát érzi hibásnak, és nem is ellenkezik a kifosztásnál. Mégegyszer nem állítom, hogy ez mindenhol így van de az én közvetlen környezetemben (50-60 kolléga) az elmúlt 3 évben öt vagy hat alkalommal történt ez meg.
Jakó Attila
2018. január 01. 15:10
Tisztelt Ügyvédnő, Köszönöm és örülök, hogy cikkével segíteni próbál a pörgő gondolatok közt őrlődő feleknek! Részemről egy 13 éve nagyobb "problémától mentesen" zajlott tartás fizetést követően merültek fel gondok, amik amiatt keletkeztek, hogy a külföldi munkavállalást megelőző szóbeli megállapodást követően a volt feleségem nem hajlandó írásban is elismerni. Erre azért tartanék igényt, mert az utóbbi években olyan megnyilvánulásai voltak azóta második házasságomból született gyermekem irányában, hogy jobbnak tartanám ha nem 10 év múlva követelné az annak idején a bíróság által megítélt (a közösen megállapodott havi maximum összeg ellenére írásos ítéletben már minimumként szereplő, de legalább 15) összeget. Mikor megfeleltem Németországban az interjún, hazafelé útba ejtettük édesapámmal volt feleségemet és a kislányomat, illetve egyúttal megállapodtunk, hogy mivel rendkívül nagy (több mint 2 millió forint) anyagi befektetéssel (kölcsönökből) tudunk csak elindulni és feladjuk a kapcsolatainkat is egy jobb jövő reményében, csak úgy indulunk el, ha legalább 1 évig (az adósságaink rendezéséig ingatlanunk és ingóságaink eladásáig) beleegyezik, hogy a havi minimum összeget fizetem, nem pedig a % minimum összeget, majd ez-t követően havi 40 ezer forintot ameddig a feleségem is el nem kezd dolgozni, azt követően pedig maximum 60 ezer forintot, (mivel Nekünk odahaza sem megtakarításunk, sem más értékünk nem marad, az első feleségeméknek pedig 2 ingatlanuk van és emellett budai bérelt házban laknak, (az általam fizetett gyermektartás nagy részét (szerencsére) félre teszi) a velük élő kislányom pedig emellett a két kistestvérét látta el, foci edzésre kísérte kisöccsét,... és nem sikerült az iskolában elegendően megfeleljen, édesanyja pedig nem jelen meg a szülői értekezleteken ami miatt második alkalommal buktatták meg, és idén évet is ismételt). a kérdésem az lenne, hogy ennek a megállapodásnak lehet-e jogalapot is adni, mert sajnos a kisebbik kislányom csak ránk számíthat, szüleim nyugdíjasok, feleségem szülei fiatal korában meghaltak és Ő csak 3 hónapja talált először rész munkaidőben takarítói munkát, amiből az Ő minimum gyermektartásár még az én jövedelmemből egészítjük ki. a megállapodás szerint elkezdtem fizetni a 40, egy alkalommal 45, majd 60 ezer forintot, de azóta sem hajlandó az egyébként Messenger üzenetekben elismert megállapodásunkat írásba adni. Ha lát esélyt az ügyvédnő, hogy jövőbeli hazatérésünket megalapozhassuk egy dokumentummal ami lehetővé teszi, hogy takarékoskodhassunk egykori egzisztenciánk (hitel képtelenül) megteremtésére amellett, hogy távol a családtól látogathassunk is őket és ne a 4 fal között kelljen idegen földön élnünk, kérem egyeztessünk mit a teendőim. Hálás köszönettel, Jakó Attila
reni0603
2017. október 30. 11:30
Kedves Éva! Nekem olyan kérdésem lenne, hogyha a két fél egyáltalán nem élt/él egy háztartásban és nem közös döntés volt a gyerek. A lány a gyermek születése után vette fel a kapcsolatot a férfi szülivel és rajtuk keresztül anyagi követelései vannak a férfi felé, akkor ebben az esetben is ugyanezeket a tényezőket vizsgálják végig? Előre is köszönöm a segítséget.
robag
2017. február 28. 18:15
Ez hasznos volt. Köszönjük. :)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik