Az anyós, az apa, az ő anyja, és a puskaporos hordó

2017. március 20. 11:06

Cserey Miklós
Mandiner.család

Ez nem egy western film címe, hanem egy lehetséges szokásos családi helyzet az első gyerek megszületésekor.

Megszületik a gyerek és a nagymamák azonnal „tudják”, hogy eljött az ő idejük, most kell igazán segíteni a gyerekeknek, mert ebben még nincs tapasztalatuk. Időnként visszautasíthatatlan ajánlatok érkeznek tőlük: „odaköltözöm hozzátok az első két hétre, majd meglátjátok mennyivel könnyebb lesz neked is kislányom, a férjed is fog tudni aludni, nem kell holtfáradtan munkába járnia”.

Ez a túlféltő, túlgondoskodó segítség, ami valójában elveszi az újdonsült szülőktől az önálló megoldás sokszor rögös útját, elveszi a „meg tudtam oldani” örömét, az együttesen szülővé válás örömét.

Természetesen lehetnek olyan családok, ahol ez tényleg jó megoldás, de a tapasztalataim szerint kevesebb esetben ez a valódi megoldás, mint amennyi esetben ez így történik.

Az újdonsült szülőkről
 
Az biztos, hogy az első gyerek érkezésekor eléggé bizonytalanul állnak az újdonsült szülők a helyzet előtt. Sokat lehet és kell rá készülni, már a várandósság ideje alatt, de az első napok tényleg nagy feszültséget jelentenek. Ami a legnehezebb, hogy mikor mire van szüksége a gyereknek, felvegyük, letegyük, felébresszük, hagyjuk még aludni, most adjunk-e neki enni, vagy elég akkor, „amikor itt van az ideje”, tisztába kell-e tenni, adjunk-e neki valami játékot, meddig kell büfiztetni és mindenki tudja folytatni a sort a saját tapasztalatai alapján. Hallottam olyan anyát is, aki azt mondta, hogy nekem milyen jól jött volna egy kis segítség, de nem kaphatorr, mert a szülei vidéken éltek, de majd ő segít a menyének.
 
Elsőként a szülőknek abban kell a közös működést kialakítani, hogy ki és mikor pelenkázza a gyereket, este ki fürdet, a ruhákat mikor és hogyan mossuk, milyen a gyerek körüli munkamegosztás és hogyan tudjuk együtt biztosítani az anyának is a pihenést. Sok családban az anya kel fel éjjel, még akkor is, amikor már nem kell etetni, hogy biztosítsa apának a pihenést, de ezzel az apa ugyan pihentebb lesz, de kevésbé is fog kötődni a gyerekéhez. A jó kötődés kialakulásához a gondozásban való részvétel elengedhetetlen feltétel.
 
Amire a kisbabának biztosan szüksége van, a gondozáson kívül, az a biztos kapcsolat, a szülők elfogadó reagálása a csecsemő, a kisbaba igényeire. A ringatásra, az ölelésre, a szülők testmelegére és az önálló létre, hogy tudjon eleget aludni, hogy tudjon magának gügyögni, hogy megtapasztalja, hogy saját magával is jó tud lenni.
 
Amit újdonsült szülőként tehetünk a nagyszülőkkel kapcsolatban: határozottan megállapodunk egymás között, miben várunk segítséget, mi az, amiben szükségünk van a nagymamákra, mikor kérünk tőlük segítséget, hogyan tudjuk őket bevonni az első szülött gyerekünk, és talán az első szülött unoka életébe.
 
Ebben a pillanatban nemcsak mi válunk szülőkké, hanem új családi szerkezet alakul ki, mert a gyermekünkkel együtt rögtön nagyszülők is születnek. A gyermekünknek szüksége van a nagyszüleikre ugyanúgy, mint nekünk, mint ahogy mi is sok kellemes emléket hordozunk magunkkal a nagyszüleinkről. Lehet, hogy a szülőknek nem elég jó a kapcsolata a saját szüleikkel, de a gyereküknek ettől még lehet, azt ne mi határozzuk meg, döntsük el előre. A nagyszülők biztosan több mindent másként látnak, másként gondolnak, de a gyerekeink ezt fogják tudni kezelni, fognak tudni alkalmazkodni hozzájuk. Sőt, megtanulják elég hamar, hogy mi felnőttek sokfélék vagyunk, mindenkinek más a fontos, mások az elvei és más miatt lehet szeretni.
 
Hogyan és milyen nagyszülők legyünk
 
Igaz, hogy a nagyszülők már kipróbálták, már gyakorolták a kisgyerekkel való együttélést, de az is igaz, hogy az új kisgyerekkel nem ők fognak együtt élni.
Az is igaz, hogy az új szülőkben sok a kétely, a kérdés és a bizonytalanság, de biztosan van olyan, amit egyedül szeretnének megoldani és olyanok is, amiben segítségre vágynak.
 
Tehát nagyszülőként akkor tudunk jól segíteni, ha felajánljuk a segítségünket, elmondjuk, hogy miben tudnánk, szeretnénk segíteni, s ezek után abban segítünk, amiben kérik, amiben szükség van ránk. Természetesen nem kell mindent elfogadni, lehet küzdeni a saját jogainkért, nem kell bármikor és bármiben segíteni, őrizzük meg a saját határainkat és igényeinket. Ne hagyjuk, hogy egyáltalán ne férjünk hozzá az unokáinkhoz, de fogadjuk el a házi szabályokat, viszont ne hagyjuk a saját szabályainkat átíratni, amikor nálunk vannak az unokáink.
 
A szülőség és a nagyszülőség nem magától értetődő dolog. Újonnan kell kialakítani a működési módokat, s ezeket könnyen tudják terhelni a korábbi rossz együttműködési gyakorlatok. Minden szereplőnek meg kell védenie a saját jogait, és minden szereplőnek meg kell tennie a szükséges kompromisszumokat. A nyertesek biztosan az újszülött gyerekek lesznek, de az újszülöttek „segítségével” sokat nyerhetnek a felnőttek is.
A bejegyzés trackback címe: http://csalad.mandiner.hu/trackback/29278

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Partnereink: