Miss Spinner 2017

Egy nő szépsége a belső értékeiből fakad – Parti Angéla a Mandiner.családnak

2017. április 25. 09:13

Valahovits Szilvia Éva
Mandiner.család

Angéla egy éven keresztül fogja képviselni hazánkban nagykövetként a kerekesszékes embereket. Szeretné felhívni a társadalom figyelmét problémáikra, hiszen – ahogy ő fogalmazott –, ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más. Interjúnk a Miss Spinner 2017 szépségkirálynőjével.

Hogyan jött az ötlet, hogy jelentkezz a szépségversenyre?

Egy rádióműsort hallgattam, amiben többször elhangzott a felhívás, hogy lehet jelentkezni a Miss Spinner szépségversenyre. Felhívtam az idősebbik húgomat, aki nagyon lelkes volt és biztatott, hogy tegyek egy próbát. Készített rólam egy fotót, amit el is küldtem a szervezőknek jelentkezési lappal együtt. A barátaimnak csak akkor árultam el, hogy jelentkeztem, amikor már biztos volt, hogy bejutottam a döntőbe.

Az elődöntő után gondoltad volna, hogy te leszel a nyolcdöntős egyike?

Fantasztikusan éreztem magam az elődöntőn! Igaz egy „kemény fejbevágással” kezdődött. Ugyanis nagyon siettem a rendezvényre, mert nagyon vártam, hogy odaérjek. Azt tudni kell, hogy a standard székemmel néha nehezen manőverezek, így útközben elestem. Nagyot koppant a fejem a betonon, szerintem még több házzal odébb is hallották. De a zsűri előtt ülve ez a kis baleset már nem számított. Nagyon jót beszélgettem velük. Az elődöntőre délelőtt került sor, nem kellett sokat várnom, hogy meg tudjam az eredményt, mert délután már meg is kaptam az e-mail-t, hogy bejutottam a döntőbe. Úgy állok a dolgokhoz, aminek meg kell, hogy történjen az életemben, az úgyis meg fog történni. Nem izgultam többet a kelleténél, de természetesen nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy bejutottam a nyolcdöntős közé.

Milyen élményekkel gazdagodtál a felkészítő táborban?

Csoda volt, ez az egy hét! Kölcsön kaptam egy Spinner széket a szervezőktől, amivel megkönnyítették számomra a mozgást, a régi székemhez képest ég és föld a különbség. Azóta is ezt használom addig, amíg nem érkezik meg a fődíjam, ami egy egyedi gyártású egy millió forint értékű kerekesszék. Már ettől az új kerekesszéktől gyökeresen megváltozott az életem, és a többi élményről még nem is beszéltem. A táborban meg tanultam jól használni a kerekesszéket, ebben segítségemre voltak azok az órák, ahol a koreográfiát tanultuk a döntőre. Feltöltődtem, nagyon sok törődést, kedvességet és szeretetet kaptam mind a szervezőktől mind a többi döntős lánytól. A felkészítő tábort egy nyaraláshoz tudnám hasonlítani, mint amikor elmegy az ember a barátaival pihenni. Erőt adott, hogy hasonló helyzetben lévőkkel beszélgethettem. Korábban nem volt alkalmam találkozni mozgáskorlátozottakkal, hogy meg tudjam tőlük milyen a hétköznapi életük, milyen nehézségekkel kell szembe nézniük nap, mint nap. Itt megoszthattuk egymással a tapasztalatainkat, hogy egyes helyzeteket hogyan oldottunk meg a saját életünkben. 

A sminkesek, a fodrászok és Halász Évi ruhatervező oda figyeltek arra, hogy mit szeretnénk, mi az, ami hozzánk, a személyiségünkhöz illik. Nem erőltettek ránk semmit, amit idegennek éreztünk. Így mindenki önmagát adta. Én a természetes szépség híve vagyok, nem lakkozom a körmöm, nem sminkelem magam ahhoz képest, hogy tini és fiatal felnőttkoromban ez nagyon fontos része volt az életemnek. Időközben rájöttem, hogy egy nő szépsége a belső értékeiből fakad. Persze itt a táborban jó volt, hogy kényeztettek minket, estélyi ruhát, sőt még menyasszonyi ruhát is viselhettünk a fotózások alkalmával. Kiléptünk a saját komfortzónánkból, nem a megszokott hétköznapi életünket éltük, ezáltal sok élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Most már tudom, hogy a belső szépséget, kisugárzást egy gyönyörű sminkkel még inkább ki lehet hangsúlyozni.

Jól értem, hogy kerekesszékkel is meg kell tanulni közlekedni?

Persze, ez nagyon fontos. Az új székemmel el szeretnék menni egy rehabilitációs központba ahol, megtanítanak példál arra, hogy egy küszöbön hogyan menjek át, vagy egy útpadkára hogyan hajtsak fel és le. Ezek okozzák számomra a legtöbb problémát a közlekedés során. Illetve meg kell tanulnom az esést is. Két lábon járva tudom, hogyan kell esni és felállni, de kerekesszékkel még nincs ilyen tapasztalatom.

Elérkezett a nagy nap, a döntő. Milyen volt a színpadon megmutatni magad a nagyközönség előtt?

Ahogy a felkészítő tábor, úgy a döntő is, egy felejthetetlen emlék marad számomra. Szerintem mindenki nyert már azzal, hogy bejutott a döntőbe. Ahogy a felkészítés folyamán, a döntő napján is nagyon sok törődést és figyelmet kaptunk a szervezőktől. Anyukám, az idősebbik nővérem és a barátaink kísértek el. Jó volt látni, hogy Anyu mennyire örült annak, hogy én lettem az első helyezett. Az örömét több fotó is megörökítette, ezek láthatóak az interneten is amikor éppen virágot hoz nekem vagy úgy megölel, hogy közben majdnem „leestem” a színpadról.

Mit éreztél abban a pillanatban, amikor megtudtad, hogy te vagy a győztes?

Amikor meghallottam a nevem, nem hittem el, csodálatos érzés volt, mint egy  hihetetlen mesébe illő történet! Nem is fogtam fel azonnal, hogy az én nevemet mondták. Mióta megtudtam, hogy mi a feladatom még boldogabb vagyok ettől a megtiszteltetéstől, hogy én lehetek a kerekesszékesek nagykövete egy esztendeig.

Milyen terveid vannak az elkövetkező egy évben, mint nagykövet?

Fel szeretném hívni a társadalom figyelmét arra, hogy figyeljenek oda jobban az akadálymentesítésre. A bevásárlóközpontokban vagy nagyobb mozikban gyakran előfordul, hogy bejutok könnyedén, de ha pl. ha mosdóba szeretnék menni, egyedül nem tudom megtenni, vagy a kijutás a moziból sem megoldott, mert pár lépcsőfok megakadályoz benne. Vagy egy épületben igaz kialakítottak a mozgássérültek részére liftet, de az nem üzemel. Több esetben előfordult az is, hogy a rámpa nincs jól beállítva, azaz túlmeredek. Ha lefelé szeretnék menni, nem merek elindulni rajta, mert attól félek, hogy kiesek a székből. Egy másik dolog, hogy azt vettem észre amióta kerekesszékben ülők, hogy az emberek félnek tőlünk. Talán nem a félelem a megfelelő szó erre, inkább az, hogy zavarba jönnek, és nem tudják kezelni a helyzetet, például nem néznek a szemükbe, sőt kerülik a szemkontaktust. Pedig mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más, ugyanazokra a dolgokra vágyunk. Az én erre kifejlesztett módszerem a mosoly, hiszek benne, hogy ez megkönnyíti a mindennapjaimat és a kommunikációt másokkal. Bátrabban merek segítséget kérni és ők is bátrabban mernek segíteni.

Mióta vagy kerekesszékes?

Megcsípett egy kullancs, amitől Lyme-kóros lettem, amihez később sajnos szklerózis multiplex is társult. Néhány lépést meg tudok tenni egyedül is, de a betegségemből kifolyólag nagyon erős idegrendszeri fájdalmaim vannak, ezért nem tudok járni. 2014 decemberében kaptam először kerekesszéket, de akkor még nem használtam napi 24 órában. Úgy gondolom, mindenkinek meg van a saját maga keresztje, amit vinnie kell egy életen át. Senkinek sem könnyű az élete, nekem ezzel a betegséggel kell együtt élnem és meg találnom a boldogságot. Én abban hiszek, hogy ezt csak úgy lehet, ha az élet minden percét élvezzük.

Család, szerelem, barátok milyen szerepet játszanak az életedben?

A szüleim elváltak, édesanyám nevelt, ő újraházasodott és párjával mai napig mindenben a támogatnak. Édesapám is új családot alapított, így van két lány féltestvérem. Van egy párom, akivel boldog párkapcsolatban élünk, egyelőre ő még vidéken lakik, de a jövőbeni tervem között szerepel egy saját lakás vásárlása, hogy önálló életet kezdjek. Párom minden hétvégén meglátogat és hozza a két kutyusunkat is. Gyerekkoromban mindig volt kutyánk, így otthonról hozom az állatok szeretetét.

Barátokkal milyen gyakran mozdulsz ki otthonról?

A barátaim inkább hozzám jönnek. De most, hogy megkapom az új székemet, sokkal könnyebbé válik számomra a közlekedés, így a jövőben gyakrabban szeretnék társaságba járni, programokat szervezni. A minap például alapítványi kollégáimmal kávéztunk.

Mivel foglalkozol?

Ruhaipari Szakközépiskolában érettségiztem, utána divat-és stílustervezést tanultam. Nagyon szeretek rajzolni, ez a hobbim. Otthonról elvégezhető, online munkát keresek, de most egy évig a Miss Spinner nagykövete leszek. 2014-ig írtam egy blogot, amit sajnos azóta elhanyagoltam. (A blogot arról írtam, hogyan éltem meg a betegségeimet a hétköznapokban,és hogy az orvostudomány hol tart ezeknek a kezelésében és gyógyításában).  Tervezem, hogy folytatom az írást és újra megosztom a nagyvilággal a tapasztalataimat. Néhány régi olvasómmal még mindig tartom a kapcsolatot, tudunk egymásról. Bolya Imi is javasolta a tréningen, hogy folytassam az írást.

 

A bejegyzés trackback címe: http://csalad.mandiner.hu/trackback/29951

Partnereink: