A család fejlődésének életciklusai

Akárcsak az egyének életében, a családok életében is szakaszokat különböztetünk meg. Minden szakasznak mások a jellegzetességei, más a dinamikája, más feladatokkal kell szembenéznie a családtagoknak. Az egyes életciklusok ismerete hasznos: segít eligazodni az aktuális feladatok és az esetleges elakadások felismerésében.

Az egyes szakaszok közti átmenet lehet krízises, illetve sok visszaeséssel tarkított. Igazi krízis akkor keletkezik, ha a család nem tudja funkcióit rugalmasan működtetni. A rugalmas működés pedig csak úgy lehetséges, ha az egyéneket nagyfokú stabilitás jellemzi és alkalmasak az életciklus-váltásokkal együtt járó szerepváltásokra is.

Az alábbi családi életciklusok követik egymást:

•    Újonnan házasodott pár, gyermek nélkül.
•    Csecsemős család
•    Kisgyermekes család (2,5 - 6 éves korig)
•    Család iskoláskorú gyermekkel (6- 12 éves korig)
•    Család serdülő korú gyermekkel
•    A felnövekedett gyermeket kibocsátó család (üres fészek)
•    Magukra maradt, még aktív szülők családja
•    Inaktív öreg házaspár családja
 

Egyértelmű, hogy mások feladatok és a családtagokra vonatkozó elvárások egy óvodás korú, vagy épp egy serdülőkorú gyerekkel együtt élve. Több gyerek esetén pedig egyszerre több ciklus is jelen van a családban, ami tovább nehezíti a szülők dolgát.

*

Kicsit részletesebben most a csecsemővel rendelkező családokra vonatkozó ismereteket mutatom be.

Ekkor alakul ki az anya- és az apaszerep, az ezzel együtt járó feladatmegosztásokkal. A szülőknek egy ráérősebb, kapcsolatukat fókuszban tartó párból a baba igényeit és szükségleteit 24 órában kielégítő szülőkké kell válniük. Az anyák szerepe megerősödik, az apák kissé háttérbe szorulnak, a gyermek válik a család központi meghatározójává. A feladatok újraosztása és az új, szülői szerepek kialakítása mellett az idő sstruktúrálásának, a szabadidő eltöltésének is új formái jelennek meg, illetve a régiek beilleszthetősége az új életritmusra is ekkor alakul ki.

Az első év a legnehezebb a gyerekes léthez való alkalmazkodásban, ezzel együtt általában az első év végére a pár ismét tud a párkapcsolatra fókuszálni. Ekkor kell elkezdeni a kapcsolat újraépítését – a szülői szerepek és az önmagunkról és egymásról szerzett új tapasztalatok beintegrálásával. Ez gyakran nem könnyű, időigényes feladat, de megéri, hiszen ezáltal a párkapcsolat újra stabil lehet!