Elméletben tudjuk, a gyakorlatban azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy különböző gyerekekre másfajta eszközök és nevelési módszerek hatnak jól. Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy is igazán nem a módszerek, technikák hatnak, hanem amilyenek vagyunk, de ez részben tudattalan, és kívül esik az irányításunkon, úgyhogy foglalkozzunk most azzal a résszel, ami a mi elhatározásunkon múlik.
(...)
„A pszichológia temperamentumnak nevezi azokat a sajátosságokat, amik már a legkisebb babánál is megfigyelhetők. Vannak elméletalkotók, akik több, vannak, akik kevesebb fő vonást határoznak meg, de abban ma már egyet értés van, hogy nem »tiszta lappal« születik a gyerek a világra, hiszen idegrendszeri különbségeket mutatnak, és ebből fakadnak olyan eltérések, hogy például mennyire jól tolerálja a csemete a változást, hogy mennyire érzékeny, mennyire aktív stb.
Arra azonban nincs pontos válasz, ami ilyenkor mindenkiben felmerül, hogy »és hány százalékban a temperamentum határozza meg a személyiséget, és hány százalékban a környezet?«. Nem két külön halmazról van szó, hanem arról, hogy a hozott adottságok és a szülők, a külvilág hatnak egymásra: valahogy reagál a szülő a gyerekre, az befolyásolja, hogyan alakul tovább a csemete, de persze meglévő temperamentumának fényében válaszol a külső hatásokra. Azaz összefonódik a kettő, kölcsönösen alakítják egymást.
A legszemléletesebb talán az a hasonlat, hogy a szülőnek persze feladata metszeni a fát, de hiába metsz valaki úgy egy szomorú fűzet, mintha jegenye lenne, az sosem fog felfelé nőni. Ez azért szép metafora, mert ebben benne van az is, hogyha a szülő következetesen, erőszakosan úgy akarja nevelni a gyereket, hogy figyelmen kívül hagyja, milyen is ő valójában, akkor az eredeti személyiségét sem hagyja kibontakozni, tehát árt vele, és valami sérült, sebzett végeredményt kapunk.
Jennifer Nacif, mexikói motivációkutató és tanácsadó szemléletesen mutatja be egy előadásban, hogy a saját négy tizenéves lányára mennyire másképp kell rászólni, ha el akarja érni, hogy hagyjanak fel borzalmas viselkedésükkel egy házibuliban. (Hogy milyen borzalmakat műveltek, annak részleteit fantáziánkra bízza.)”
(...)
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
2025 az pont nem jó (...) Legyen 2037! (...) Váárjá! Most nézem, mégsem jó a 2037. Legyen 2038!
Mi, emberek ámulunk a látványon, egyes állatok azonban másképp reagálnak.
A legtöbb esetben ugyanaz a reakció hosszabbítja meg a bántalmazó kapcsolatok élettartamát.
Baljós képet festett a Nyugat állapotáról a katonai szakértő.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
Bár a fogadkozások egyre hangosabbak, a valóságban semmi jele annak, hogy a G7-ek tagjaként a britek egy centet is el akarnának venni a náluk zárolt orosz vagyonból. Ukrajna eközben havonta megköszöni a szándékot, bízva abban, hogy egyszer tényleg lát majd pénzt is. Úgy tűnik, nem fog.
Egyelőre nem tudni, hogy ki követte el az akciót.
