A nomád lét 5 meglepő következménye

„Alighanem mindenkinek a fejében megfordult már legalább egyszer, hogy milyen jó lenne hátrahagyni mindent, és elvonulni kicsit családostól a világ zajától. Aztán persze másnap ugyanúgy felkeltünk és folytatódott a verkli. 

Nos, az amerikai Crocker-család annyiban különbözik tőlünk (és a sok millió hozzánk hasonlótól), hogy ők nem csak álmodoztak róla, hanem meg is valósították. Elvonultak a Yukon vadonjába, 175 km-re a legközelebbi várostól, és abból éltek, amit össze tudtak az erdőben gyűjteni. Mindezt egy olyan helyen, ahol télen akár -40 fok hideg is lehet, és három gyermekkel, akik közül a legkisebb 4, a legidősebb pedig 10 éves (a középső 8).

A család elektromos áram, folyóvíz, óra, és mindenféle kütyü nélkül élt 9 teljes hónapig, ami felnőtt fejjel nézve rendkívül félelmetesnek hangzik. A gyerekek viszont minden pillanatát imádták. Suzanne Crocker ráadásul szorgalmasan megörökítette a nagy kaland érdekesebb pillanatait, amiből végül egy dokumentumműsor is született. Lássuk, milyen előnyökkel járt számukra ez az elvonulás!

Önállók lettek

Elsősorban a gyermekek, akiknek az erdő közepén élve nem nagyon volt más lehetőségük. Suzanne és férje erre rá is erősítettek, megengedték nekik, hogy fát vágjanak, vizet hozzanak a folyóból, tüzet gyújtsanak, stb. Használtak baltát, késeket, mi több, egyszer még a sérült apjuk ellátásában is segítettek. Gyakorlatilag az egyetlen dolog, amihez nem nyúlhattak, az a láncfűrész volt.

Nyilván nem a semmiből jött mindez (mindkét szülő orvos, és tapasztalt természetjáró), ám a gyerekeket nyugodtan magukra lehetett hagyni, nem voltak veszélyben.”

(...)