Így segít a rászorulókon az Áldozatsegítő Központ

Verőfényes napsütésben, februári tizenfokokkal kísérve közeledek a hetedik kerületi Rózsa utca és a Wesselényi sarkán található épülethez. Jókedvűen nyitnék ajtót, de belém hasít: 

Aztán belépek a Wesselényi utcai Budapesti Áldozatsegítő Központba.

Kedvesen eligazítanak, majd gyorsan előkerítik az illetékes kollégát, aki kezdésként körbevezet az épületben. Átszaladunk a recepción, megnézzük a közösségi teret, elsétálunk a csoportszoba mellett, ahol jelenleg is folyik a munka, aztán körbejárjuk a terápiás szobát, ahol készséggel fogadják a szükségben lévő gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Még akkor is mosolygok, amikor a vészkijáratot mutatják – aztán megtudom, hogy egyes kliensek csak itt tudták biztonsággal elhagyni az épületet.

A körbevezetés végén letelepedünk egy irodában, ahol a központ szakmai vezetőjével, Dr. Molnár Zsolttal kezdek beszélgetni.

Ki segít kin?

A központban jelenleg nyolcan dolgoznak azon, hogy az ide érkező évi közel 350-400 embert megsegítsék. A sokszínűség a segítőkre és a segítségkérőkre egyaránt jellemző: pszichológusok, jogászok és pedagógusok várják a támaszra szorulókat, akik közül néhányan egy kis értékű lopás, míg mások esetleg egy harminc éve tartó abuzív kapcsolat miatt kerültek mélypontra.  „Egészen durva esetekkel is sétáltak már be hozzánk, mi pedig minden helyzetben ugyanoda próbáltunk eljutni: addig a pontig, ahol megerősödött annyira az áldozat, hogy saját maga tudja érvényesíteni jogait” – mondja Zsolt.

Elsőre megüti a fülemet az érdekérvényesítési jog kifejezése, hiszen áldozatok kapcsán elég ritkán emlegetjük ezt a fogalmat. Mintha az elkövetők jogait hangosabban, de mindenképp gyakrabban szajkóznák a közbeszédben. A központ azonban élő bizonyíték arra, hogy

„Sok tragédiával találkozunk, hiszen krízishelyzetbe is számtalan módon kerülhet egy ember” – kapom válaszul a kérdésre, hogy kik járnak hozzájuk. A krízishelyzet kinek-kinek mást jelent, mert az érzelmi teherbírás személyenként eltérő; de általánosan elmondható, hogy gyakran találnak a központra a kapcsolati erőszakban bántalmazottak, gyermekzaklatás áldozatai vagy akár hétköznapi lopások károsultjai.

Volt, aki azért jött, mert ellopták az autóját, mások egy fizikai erőszaktevőtől szabadultak volna, megint mások az emberkereskedelem és a prostitúció hálójában vergődtek – ismerek meg néhány történetet.

Az Áldozatsegítő Központ a Wesselényi utca sarkán

Áldozat ≠ Sértett

A 2017-ben az Igazságügyi Minisztérium részeként létrehozott Áldozatsegítő Központ – ami azóta a civil szférába került –  a jogérvényesítésben segít bármilyen rászoruló áldozatnak. A szóhasználat nem véletlenszerű, hiszen

– emeli ki a jogász végzettségű Molnár Zsolt. Az áldozatsegítésről szóló törvény rendelkezései szerint annak járhatnak a központ szolgáltatásai, aki a bűncselekmény vagy tulajdon elleni szabálysértés közvetlen következményeként hátrányt, így különösen testi vagy lelki sérülést, érzelmi megrázkódtatást, illetve vagyoni kárt szenvedett el.

Ha valakit akaratán és befolyásán kívül baj ér, áldozattá válik, de lehet közben bűncselekmény tanúja is, aki ezáltal a tanúvédelmi rendszerbe kerül, aztán a Kormányhivatalban jogi segítséget, pénzügyi támogatást kaphat.

Az Áldozatsegítő Központ ezekkel szemben tisztán az érdekérvényesítési jog köré szerveződik, ami azonban sok színtéren helyet érdemel. Így lehet az, hogy a központban jelenleg többek között

tájékoztatják a betérőket az áldozati jogaikról, és eligazítják a rossz helyen kopogtatókat, valamint utánkövetést is folytatnak, hogy a hosszútávú sikerességet garantálni tudják.

„Nálunk kötetlenebb a segítségnyújtás, mert igazodhatunk az egyénhez és a problémáihoz” – osztja meg a segítő, kiemelve a különbséget a sokféle támogatási mód között. Az országban jelenleg három áldozatsegítő központ működik, Budapest mellett Miskolcon és Szombathelyen is várják a segítségre szorulókat, azoknak pedig, akik nem tudnak személyesen megjelenni, telefonon biztosítanak éjjel-nappali krízisvonalat.

Mindig előre

A budapesti központban a baj megtörténte utáni segítségnyújtáson túl a megelőzésre is törekednek, mindig szem előtt tartva, hogy „ne szájbarágósan” adják át mondanivalójukat – derül ki Zsolt szavaiból. Példaként elmondja: tavaly színházi szakmai napot tartottak, ahol

úgy, hogy abból csaknem száz diák tanulhatott.

Mert ha tetszik, ha nem, időről időre nyugdíjasokat tesznek mélyszegénnyé egy-egy olcsónak tűnő tolvajlás során, emberek a hozzátartozóikat bántják, míg mások kamaszok napjait, éveit, életét keserítik meg az interneten keresztül. 

Gondoljunk e napon, február 22-én, az áldozatok világnapján azokra, akik szükséget szenvednek, akik segítségre szorulnak. Ők mind áldozatok, ahogy mi magunk is voltunk már azok – vagy lehetünk netán a jövőben egy-egy helyzetben.