A kérdés, hogy mi marad így a fiataloknak az agyatlan pénzköltésen kívül? Vagyis: maradt bármi nekik ezen kívül? Ami biztos, nem elég a szokásos kultúrpesszimizmus. Rendhagyó konferencia az MCC-ben!
„Meh” – sokak szerint az – unalmat és lemondást kifejező – angol hangutánzó szócska írja talán legjobban le az úgynevezett mai fiatalok világhoz való hozzáállását; mások éppen az ingyennyaralás fölött kukorékoló influencervideókkal azonosítják az ifjúsági kultúrát. Megint mások azon sóhajtoznak:
hol van már a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek lázadása, a hatalom, a fennálló rend, és általában a szülők generációja igazságainak megkérdőjelezése?
Hol vannak az autentikus szubkultúrák, és merre szaladt a kreativitás? Kétes nosztalgiával: hol van már, amikor a modok és a rockerek, „diszkósok” és rockerek, punkok és skinheadek zrikálták-gyepálták egymást, és intettek be a polgárságnak, amikor a középkorú polgárok masíroznak, legalábbis nyugaton, leginkább az élén az elvileg fiatalos klíma- és LMBTQ+-mozgalmak felvonulásai élén?
***
Az Ifjúságkutató Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetem által rendezett „Clout Culture: Ifjúsági kultúrák a változó társadalmakban” címet viselő nemzetközi, tudományos konferencia előadói többek között ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat csütörtökön és pénteken Pakisztántól Olaszországig.
Mint az Ifjúságkutató Intézet vezetője, Székely Levente lapunk kérdésére kifejtette, a 60-as években induló ifjúságkutatás-szubkultúrakutatás még devianciaként tekintett a nyugati társadalmakban a fiatalok mozgolódására. „Ekkor ennek volt egy masszívan politikai kontúrja, a fiatalok mozgalmai erősen kritizálták a hatalmat, a fennálló rendet, a szülőknek az elképzeléseit és ehhez
jött aztán minden: a generációk ma ismert elnevezése, a szexuális forradalom, békepárti tüntetések, Woodstock és így tovább”
– sorolta. A lényeg ugyanaz: a fiatal lázad és valami újat akar és újat hoz, elsősorban a kultúrában.
Mára azonban a helyzet megváltozott, eltűntek a fizikailag megtapasztalható világból a nagy lázadó mozgalmak – a zenei alapú szubkultúrák, az öltözködéssel kifejezett különállás nem csak az úgymond felnőtt társadalomtól, hanem a kortárs szubkultúráktól is – tette hozzá Székely, rámutatva, hogy ha ma valaki punk zenét hallgat, nem kell úgy kinéznie, a fesztiválokon is megjelenik Korda Györgyék mellett mondjuk a francia újhullámos rap, és nem ciki átmenni egyik színpadtól a másikhoz.
„Mondhatnánk, a woke kultúra és az egyéb ideológiai trendek ifjúsági jellegűek, de ez eléggé döcög:
a mainstream felkarolta, a tőke felzabálta és megemésztette, innentől kezdve ez hol lázadás?”
– tette fel a kérdést az intézetvezető, aki azt is aláhúzta, hogy a klímatüntetők jelszavait is „betagozta, befűzte a mondandójába a fősodor, miközben lehet a célok és egyebek tekintetében kilúgozta, aminek az a vége, hogy a legkörnyezetszennyezőbb vállalat masírozik az élen a zöldmozgalmaknál”.
S hogy a plázákban árulják a fast fashion boltok az elvileg lázadó zenekarok pólóit, annál nehéz volt abszurdabbat elképzelni. Röviden: az összeütközési pontok nem itt vannak már. Sőt, az ifjúsági szubkultúra sem olyan már, mint akár húsz éve.
Ráadásul nem csak az európai és amerikai szemszög az érdekes, hiszen mi közhelyesen elöregedő társadalom vagyunk.
Nálunk fiatal ritka, értékes, pátyolgatjuk, keressük a kedvét,
míg ahol tömegével van a Z-generáció, mint mondjuk Pakisztán, ott olyanokkal kell foglalkozni, hogy szexuális felvilágosítást kapjon, valamint ne radikalizálódjon annyira a fiatal” – jelezte később Székely Levente.
Nem véletlen, hogy az ifjúsági kultúra témáját így vagy úgy rengetegen próbálták így vagy úgy megfogni, s hát jelen konferencia szortimentjébe is nagyon sok minden belefért.
***
A megközelítés persze nagyon nem mindegy. Ahogy nyitóbeszédében Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója figyelmeztetett: a fiatalokat érő tapasztalatok, élmények megértéséhez
nem elég a szokásos kultúrpesszimizmus,
miszerint csak a képernyőn keresztül fogyasztunk kultúrát, vagy hogy ezen kívül már csak fesztiválokra járnak a fiatalok, hiszen az is éppúgy hordozhat értéket, ahogy egy kiállítás vagy szimfonikus koncert is. Szalai méltatta az idén harmadszor megrendezett, csaknem 50 ezer látogatót vonzó MCC Fesztet; illetve Johan Huizinga holland történésztől idézett: „ha meg akarjuk őrizni a kultúrát, akkor folytatnunk kell a teremtését”.
Gyulavári Tamás, a BCE Marketing- és Kommunikációtudományi Intézet vezetője pedig kiemelte a konferencia jövőbemutató fókuszát, méltatta a fiatal szakemberek teljesítményét és bátor kezdeményezésre biztatta őket.
A kétnapos programon többek között Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminal vezetője, a Brain Bar alapítója beszélt, például arról, hogy Magyarországon legalább még van igény az analóg könyvekre, és a Deep Springs College szabályát méltatta, ahol
nem kevesebb, mint ezer kötelező olvasmányon kell átrágniuk magukat a hallgatóknak.
A kultúrafogyasztás kapcsán kerekasztal-beszélgetésen a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője, Benczes Réka az adott kultúra sajátosságaira érzékeny kommunikáció fontosságát emelte ki, míg Alexandra Solea kulturális menedzser, a római Rome Business School és a bukaresti Nemzeti Zenetudományi Egyetem oktatója a konzervatív értékek és az új, digitális kommunikációs technológia ötvözése mellett tett hitet, Szálka Zsuzsanna, a Magyar Zene Háza szakmai koordinációs igazgatóhelyettese pedig azokat nyugtatta meg, akik szerint a fiatalok nem hallgatnak komolyzenét: bár a középiskolásokat valóban nehéz megszólítani, mondta, a komolyzene mindig is az ötven év feletti korosztályból vonzotta a legtöbb érdeklődőt – erre későbbi előadásában Kiss-Kozma Georgina, az Ifjúságkutató Intézet kutatója is ráerősített, mondván,
hiába hozzáférhető a komolyzene, ha a fiatalok abszolút többsége – 56 százaléka – sosem hallgatott még.
Abban mind egyetértettek: bár a covid-járvány kikényszerített egy digitalizációs forradalmat, az online csatornák sohasem fogják tudni teljesen helyettesíteni a személyes találkozásokat, a fizikai jelenlét élményét.Emellett jelen voltak külföldi PhD hallgatók hazánk mellett Olaszországból, Szlovákiából, Ausztriából, akik saját projektjeiket mutatták be.
***
A második napi előadásokon és a panelbeszélgetéseken aztán tovább szélesedett a paletta: Anna Brosch, a katowicei University of Silesia adjunktusa, s egy későbbi előadásában Rigából Marija Vorkule oktató az online celebek és influenszerek körül kialakult kultúráról festett nem túl derűs képet, az identitáspolitikai aspektusokról a brit Canterbury Christ Church University oktatója, Jennie Bristow beszélt, a BCE tanára, Kárpáti Andrea az ifjúsági szubkultúrák átalakulását mutatta be, Szabó Lilla Petronella adjunktus pedig
a magyar fiatalok kelet- és nyugat-képéről beszélt többek között a 2024-es olimpiarendezés médiacsatározásai kapcsán,
rámutatva, mennyire máshogy szűrődik le mindez például a médiafogyasztás aspektusain keresztül.
A szortiment sokszínűségéhez még néhány példa: Uricska Erna BCE-s doktoranda és az NKE-s tanársegéd, Barnucz Nóra a rendőrtanulók oktatásának vizuális lehetőségeiről, Swikrita Boruah és Madhusmita Boruah indiai médiakutatók a politikai mémek választásokat befolyásoló erejéről tartottak előadást; míg a pakisztáni Amna Zulfiqar és Faiza Khalid a politikai iszlamofóbiáról, Lorenzo Bernasconi olasz kutató, a Machiavelli Center munkatársa pedig a tömegkultúra amerikanizációjában rejlő veszélyekről beszélt.
Magyar részről Pillók Péter, a Századvég Társadalomtudományi Kutatócsoport igazgatója előadásában
a fiatalok ellenállóképességét – rezilienciáját – vette górcső alá a koronavírus-járvány ütései alatt.
Székely Levente, az Ifjúságkutató Intézet igazgatója az intézet nyári fesztiválkutatásának eredményeit ismertette három fesztivál látogatóinak profilját is bemutatva, Szabó Júlia, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója erdélyi fesztiválkutatásokkal egészítette ezt ki. Jómagam az idősek és fiatalok közötti sztereotípiák online lecsapódásáról beszéltem.
Ezt még három további kerekasztal-beszélgetés is követte: szervezői szemszögből vizsgálták meg a fesztiválokat az MCC Feszt, a Vibe Fesztivál, a Művészetek Völgye és a Szegedi Ifjúsági Napok főszervezőinek közreműködésével, majd Bokor Tamás, Falyuna Nóra és Guld Ádám egyetemi oktatók az online tartalmak kortárs trendjeit járták körül, végül pedig Juhász Anna kulturális menedzser, Méry Rebeka népdalénekes és Somossy Barbara műsorvezető, televíziós producer a kultúra jövőbeni szerepét latolgatták.
A két nap mindenesetre a szervezők elmondása szerint várakozáson felüli számú érdeklődőt vonzott, így, mint Székely kérdésünkre megerősítette, a rendezvény folytatására mindenképp lehet számítani.
***
Nyitóképünkön: fiatal lányok a szovjet emlékmű előtt tüntetnek a Szabadság téren, többek között „De a vérünk azonos színű” táblával George Floyd halálát követően.
Kell-e félnünk a mesterséges intelligenciától? Mi, emberek rendelkezünk-e felette? Elveheti-e a munkánkat? Milyen etikai kérdések merülnek fel az MI kapcsán? – szakértőt kérdeztünk.
Eddy Wax szerint a háború, valamint az Oroszországhoz való viszony továbbra is éket ver az európai jobboldali pártok közé.
„Ők ezt így kezelik. Be kell tiltani, el kell hallgattatni, menjenek innen. (...) Mindez Európa fővárosában, két hónappal az EP-választás előtt” – mutatott rá a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója.
A brüsszeli városvezetés több muníciót adott az európai jobboldalnak, mint amiről két hónappal a választások előtt álmodni mertek volna – írja a Politico.
A kicsinyes brüsszeli konferenciabetiltós botrány után kezdhetünk aggódni a belga jogállamiság állapotáért... Veczán Zoltán írása.
Nem csak Brüsszelben forrnak az indulatok, a közösségi médiában is egyre-másra érkeznek a reakciók a békepárti, migrációellenes konferencia körül kialakult cirkusz miatt.
Nehezen viselte a Liverpool egyiptomi labdarúgója, hogy csak csereként, a 79. percben küldte őt pályára a német edző a West Ham elleni szombat délutáni Premier League-meccsen.
