„Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz”

„Egy újdonsült ismerős insta-sztorijában jött szembe ez az inspiráló Oscar Wilde-idézet, néhány nappal a Fidesz-kongresszus után, s egyből Orbán Viktor beszéde jutott róla eszembe. Ééééééés, amikor ezt a felvezető mondatot Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton elolvassák, irritáló rikácsolásba kezdenek majd az »Apu azért iszik…«-ben arról, hogy utoljára Rákosi Mátyásról zengtek ilyen dicshimnuszokat a Szabad Népben…

Nem csak úgy mondom ám, ez egy megtörtént eset; egy korábbi, szintén itt, a Pesti Srácokon megjelent írásomra reagáltak így egyszer már. Az a cikk Orbán Viktor sikerére igyekezett elemző magyarázatot adni, s ebben a magyarázatkeresésben nem lehet elmenni a miniszterelnök politikai tehetsége mellett.

Ahogy Szoboszlai foci-tehetsége, Krúbi popzenei-előadóművészi ösztönös zsenialitása (pedig nagyon nem kedvelem, amit a csávó csinál), Szili László (még a gargantuális mennyiségben elfogyasztott spangli előtti) újságírói vénája mellett sem… vagy Fekete-Győr András intellektusának méltatása mellett… na jó, itt most vicceltem. No, de akkor az is seggnyalás tehát, ha az előbbiekről valami jót mondunk?

Amikor egy tehetséges embert méltatunk, és megpróbáljuk megérteni, hogyan is sikerül neki – tehetsége kibontakoztatásával – sikereket elérni saját területén, azt csak azok nem bírják elviselni, akik vagy utálják az illetőt, és nem tudják objektíven nézni, vagy/és ők maguk pedig frusztrált, sikertelen, megkeseredett emberek, akik csakis mások lehúzásával képesek, ha csak 15 percre is, de megfeledkezni saját nyomorukról. Kettejük közül FAM-ot akár még sajnálni is tudom; családi és egészségügyi problémák sújtanak egy tán jobb sorsra érdemes, valódi intellektuális tevékenységre is képes, de ehelyett egyre inkább a saját fingját szagolgató, ám már azt is büdösnek találó embert.”

Nyitókép: Baksa Róbert