Karácsony a megváltottság „közérzete”

„Az egyháznak ma sincs versenytársa abban, hogy mindenféle haszon, hatalom vagy siker nélkül küldi a nyomorúságba, ismeretlen veszélyek közé orvosait, tanárait és papjait, hogy elmaradott népek között betegeket gyógyítsanak, tanítsanak, hirdessék az igazságosság eszméit, meggyökereztessék a kultúrát. Ez az átélés küldetéstudatból táplálkozik.

Küldetéstudata annak van, aki már nem méricskéli az életét, nem latolgatja, hogy »miért« és  »mivégre«, hanem él és cselekszik, mert küldetett. Krisztus bízta meg azzal, hogy örömhírt és igaz szavakat ajándékozzon a világnak.

Mivel minden megkeresztelt ember a keresztségben Krisztus életében részesedik és az egyházban a Szentlélek új szélirányt mutat, a keresztény nem elégedhet meg a Lélek szabadságának látszatával, s mert valóban a Lélek küldi, nem »a magáénak« szálláscsinálója, hanem a szeretet és a szabadság szellemének… Ami arról ismerszik meg, hogy sugarában növekedni kezdenek az emberek, mint növények a nap alatt. Nem felfuvalkodott, küldetésének nincsenek kényszerképzetei önmagáról, nem tapad betegesen önmagához, de erősen ragaszkodik az igazsághoz.

Ez magatartásának ereje és föltétele, mert küldetése van, minden emberhez szóló, ebben az oly nehezen magára eszmélő és megosztottságától szenvedő világban.

»A kis Jézus megszületett, örvendjünk,

elküldötte ő szent Fiát Istenünk.

Betlehemben fekszik rongyos jászolban,

azért van oly fényesség a városban.«

***

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner