Szoboszlai Dominik berobbanása kinyitott egy ablakot

Nyitókép: LUKAS KABON / ANADOLU / ANADOLU VIA AFP

„Az, hogy a magyar nyelvű futballsajtó hosszú ideje szellemi szabadesésben van, hogy – jobbára – nevetségesen anakronisztikus és otrombán bárgyú, nem különösebb újdonság. A lábszagú semmitmondás kultúrája évtizedeken át segített belakni a magyar futballnak nevezett a gödröt, hiszen legyünk őszinték, annak tényleg soha nem volt semmiféle tétje, hogy az ember milyen kérdéseket tesz fel Csank Jánosnak, Véber Györgynek vagy Kondás Elemérnek. Ha a válasz irreleváns, a kérdés pláne nem érdekel senkit.

Szoboszlai Dominik berobbanása viszont most kinyitott egy ablakot. Újra van világsztárunk, újra miénk egy szelet – khm, morzsa – a topfutball tortájából. Újra van feladat, amihez meg lehetne próbálni felnőni, újra van igazi, valódi munka, amit el kellene végezni.

És itt, ebben, most mutatkozik meg igazán a honi »szaksajtó« intellektuális renyhesége, az évtizedes léptékű tunyaság. Az egy dolog, hogy a magyar »újságírók« egybites, szánakoztatóan öngyarmatosító »kérdései« (»Ugye szerinted is jó játékos Szoboszlai, ugye, igaz, légyszi, mondd, hogy igen!«) már Jürgen Klopp szintjén mémesednek [1], az meg egy másik, hogy ezen kívül van-e más mondani- és kérdeznivaló, és ha igen, az micsoda. Prágában például azt sikerült kiizzadnia magából a meccs előtti sajtótájékoztatón kérdező »kollégának«, hogy vajon kezdeni fog-e Dominik, vagy inkább a hétvégi City elleni rangadóra tartogatja őt a szakvezetés. Klopp el/lenéző félmosollyal csak annyit válaszolt: »nyilván te is tudod, hogy ezeken a sajtótájékoztatón soha nem beszélünk a felállásról.« Nyilván.”