Értékmentés bútorra hangolva

2016. szeptember 12. 14:13

Schlenk József | Schlenkné Kovács Tímea
Családháló
Timi és Józsi kezei között új életre kelnek a régi bútorok. Csiszolás, festés, varázslat: interjú a Schlenk házaspárral.

„Precizitás, empátia, szív és lélek — na, és persze sok-sok tehetség. Ezekkel a jelzőkkel lehetne elsőként illetni azt a nagymarosi házaspárt, akik Bútoralkotás néven hozták létre kis családi vállalkozásukat — egy bútorfelújító műhelyt. A recept egyszerű: keresd elő a padláson porosodó ócska bútorodat, vidd el a Schlenk házaspárhoz, aztán csak ámulj és örülj. Mert amit ők hoznak ki akár a legszocibb bútorból is, az garantáltan tetszeni fog! Schlenk Józsefnél és Schlenkné Kovács Tímeánál jártunk. 

Családháló: Hogyan kezdődött a Bútoralkotás története?

Timi: Amikor megszületett kislányunk, a most első osztályos Lili, természetesen itthon maradtam vele. Minden kicsit is kreatívabb nő tudja, hogy a babázás ugyan nagyon jó dolog, de egy idő után az ember lánya vágyni kezd arra, hogy néha mást is csináljon. Nekem ez a festés. A szüleim és a testvérem is festenek, rajzolnak, én is örököltem ezt az adottságot. Nekiálltam hát festeni Lili szobájának falára. Csakhogy hamar rájöttünk: ha átrendezzük a szobát, vagy ha tisztasági festést csinálunk, ami gyerekszobában gyakori esemény, akkor eltűnik a festmény is. Ekkor született az ötlet, hogy akkor fessünk bútorra. Így születtek az első alkotások.

(...)

CSH: Mindjárt az elejétől közösen dolgoztatok?

Timi: Nem, eleinte csak én festegettem a garázsban különböző ismerősök bútorait. Az egyik barátnőmnek készítettem egy szekrényt, aminek akkora sikere lett, hogy csináltam még egyet, amit azonnal meg is vettek. Ekkor jöttünk rá, hogy a bútoralkotás komoly vállalkozássá nőheti ki magát. Csakhogy volt egy csomó olyan munka, mint például a csiszolás, a zsanérok felszerelése, a fuvarozás, amit én egyedül nem tudtam megoldani, úgyhogy Józsi munka után egyre többet állt be segíteni.

Józsi: Én Pesten dolgoztam, és miután a gyerekek megszülettek, nagyon gyakran tettem fel a kérdést: a karriert vagy a családot válasszam? Rengeteget voltam távol itthonról, így a gyerekek esténként alig várták, hogy végre megérkezzek. Fél 7-kor estem haza és 9-10-kor még kint fúrtam-faragtam. Közben a kisebbik gyerekünk, Andris nagyon beteges volt, ami Timit nagyon megviselte…

(...)

Beláttam, hogy ez így nem megy tovább, ezért beadtam a felmondásomat, és belevágtunk. Timi sem akart Andris mellől visszamenni dolgozni, ezért úgy döntöttünk, megcsináljuk helyben a saját vállalkozásunkat. Rengeteg pozitív visszajelzést, megerősítést, biztatást kaptunk, úgy éreztük, kaptunk elég »jelet« ahhoz, hogy fejest ugorjunk a mélyvízbe.

CSH: Hogyan tanultatok bele a bútorfelújításba?

Timi: Az első év iszonyú sok kudarccal járt. Hosszú időbe telt, mire tényleg kitapasztaltuk, melyik anyag, melyik festék hogyan viselkedik, mi mivel mutat jól, mik a buktatók, milyen alapanyagokat érdemes használni, mi az, ami csak pénz- vagy időpazarlás. Sokszor volt olyan, hogy újra kellett kezdeni az egész bútort, rengeteg anyagi és időveszteség jellemezte az első évet, de aztán szépen beletanultunk a dologba, sőt, saját eljárásokat dolgoztunk ki!

CSH: A gyerekeitek részt vesznek a munkában?

Timi: Igen, abszolút! Nyáron mindig aggódunk, hogy hogyan fogjuk őket lekötni, miközben mi dolgozunk a műhelyben, de annyira élvezik ők is az egészet, hogy nekik ez tökéletes program! Szaladgálnak az ecsetekkel, segítenek és közben jól érzik magukat. Amikor pedig iskola, óvoda van, akkor 4-ig, 5-ig dolgozunk, utána már a családé, az együttlété a főszerep, hétvégén pedig igyekszünk közösen pihenni. Szigorúan beosztjuk az időnket, de ebbe azért olyanok is beleférnek, hogy reggel a kávénkat a Duna-parton isszuk meg, és közben gyönyörködünk a folyóban, a hegyekben, a visegrádi várban. A műhelymunka mellett még ott van a fuvarozás is, ahová a gyerekeket is gyakran visszük.

Józsi: Amíg kisebbek voltak, az autózós részét nehezebben viselték, de aztán szép lassan megértették, hogy bizony, ebből lesz a Túró Rudi, a játék, az új ruha, az étel. Számunkra nagyon fontos, hogy mindig együtt vagyunk, és a gyerekek abba nőnek bele, hogy értéket adunk valamihez, aminek aztán az emberek örülnek.

(...)

CSH: A pénzkeresésen túl miért csináljátok a Bútoralkotást?

Timi: Mert csodálatos érzés, amikor a felújított bútorok örömet okoznak másoknak. Amikor születésnapi ajándékként adják, egy új szoba dísze, vagy egy régi családi örökség, ami visszakapja az őt megillető külsőt, és mi látjuk a megrendelő örömét, az nagyon fel tud tölteni minket! És valljuk be: a legtöbb munkahelyen nem lennének ilyen élményeink!

Józsi: Nemrég egy ötgyerekes család bútorait újítottuk fel. Amikor átvittük hozzájuk a kész bútorokat, csodálatos volt látni, mennyire örültek neki a gyerekek! Kell ennél több? Jó ezt csinálni!”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés