Az autisták brutálisan őszinték

2016. szeptember 15. 14:54

Győri Miklós
Origo
Az autisták idegrendszere a normálistól eltérő módon fejlődik. Ennek következtében például szinte képtelenek hazudni. Interjú Győri Miklóssal, az ELTE Gyógypedagógia Pszichológia Intézetének oktatójával.

„Nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot. Egy autistának viszont akkor nehéz hazudni, ha ismeri az igazságot. Az ember szemléletén is múlik, hogy egy autista milyen társ az életben. A jó szándék viszont kevés. Más is kell.

»Mi az autizmus?« - kezdi nulláról Győri Miklós, az ELTE Gyógypedagógia Pszichológia Intézetének oktatója. A kérdést azért fontos tisztázni, mert sokan hallottak róla, sokaknak van valami homályos képe a témáról, de rengeteg tévhit is kering róla.

(...)

Az autizmus gyógyíthatatlan, de nem kezelhetetlen. Egy atipikusan fejlődött idegrendszert nem lehet visszacsinálni és újraépíteni, viszont maga az idegrendszer egy fejlődőképes, tehát fejleszthető dolog.

(...)

Az autizmus lényegében három jelenséget foglal magába. Az egyik a társas helyzetekben mutatott atipikus viselkedés. Ez egy nehezen behatárolható, széles terület. Az enyhébben érintetteknek lehetnek jó kommunikációs készségei, és csak bizonyos helyzetekben viselkednek furcsán.

A második jellemző az atipikus kommunikáció. Ez sem biztos, hogy minden helyzetben előjön, és ennek is számos formája van. Az emberi kommunikáció egyik alfája a kölcsönösség, ami arra épül, hogy bele tudjuk érezni magunkat a másik fejébe, és figyelembe vesszük az ő (vélelmezett) belső hangulatát. Mit gondol? Mit történik a fejében? Ha nem is tudatosan, de ezekkel a kérdésekkel folyamatosan sakkozunk, amikor egy másik emberrel kommunikálunk. Na ez az, ami az autistáknak nem nagyon (vagy sokszor nagyon nem) megy.

A harmadik autista jellegzetesség a kevésbé rugalmas viselkedés és érdeklődés. Az autistáknál a pszichológusok mindig látnak merev viselkedési mintázatokat, úgynevezett nem funkcionális merevséget. Egyszerűbben:az autisták jellemzően rendkívül rugalmatlanok.

(...)

Brutális őszinteség

»Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot« — idézi Eszterházyt a professzor, majd csavar egyet az idézeten. »Nagyon nehéz úgy hazudni, hogy az ember ismeri az igazságot«  mondhatnák az austisták. Ők ugyanis szinte képtelenek hazudni.A szándékos hazugság igazából egy szofisztikált társas stratégia. Ebben az autisták értelemszerűen gyengék.

(...)

A professzor el is mesél pár anekdotát. Volt, hogy egy kisfiú énekóra közben felállt, odament a daloló tanárhoz, befogta a száját, és azt mondta: »Ezt most hagyd abba. Csúnya hangod van, és zavarja a többieket.« Ő egyébként egy mentálisan fejlett autista volt, hiszen érzékelte, hogy a többieket zavarja a hamis hang.

Az autizmus dicsérete

Nagyon sok múlik a hozzáálláson, ha az ember egy autistával él együtt. A társadalom általában úgy viszonyul hozzájuk (és minden más fogyatékoshoz), hogy hiányzik belőlük valami, amit megpróbálnak utólag a fejébe önteni. Avagy »normálissá nevelni«.

Győri ezt nem tartja helyesnek. Szerinte a fogyatékosságokra úgy is lehet nézni, mint emberi variációkra. Az autistákra nemcsak úgy lehet nézni, mint valakikre, akiknek hiányzik valami a fejéből. Hanem úgy is, mint őszinte emberekre, akiknek ellenállhatatlan hajlamuk van az igazságra. E tekintetben egy autizmussal élő ember nagyon értékes társunk lehet.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában