A beledumálós nagymama: török átok

2016. október 17. 21:12

Cziglán Karolina
Dívány
Amikor gyermek születik, nagyon nem mindegy, milyen hátországgal rendelkezik az ember nagyszülői téren. Ha van olyan, akire igazán és jó szívvel lehet támaszkodni, az valóságos áldás.

„Ha az első gyerek érkezett, akkor azért, mert most alakítanak ki új életformát, és rázódnak bele a szülői szerepbe, ha a többedik, akkor azért, mert sok szervezést igényel a különböző életkorú gyerekekről való gondoskodás összehangolása.

Csakhogy vannak anyák és apák, akik inkább vállalnak több terhet, kevesebb alvást, plusz nehézségeket, csak hogy ne kelljen elfogadniuk a szüleik, illetve anyósuk, apósuk segítségét. Ők általában úgy érzik, túl nagy lenne az ára, ha bevonnák az eggyel idősebb generációt. Vagy, mert eleve kezeletlen feszültségek voltak a kapcsolatukban, és nem szeretnék közelebb engedni a nagyszülőket, vagy az unoka érkezése kapcsán merültek fel új konfliktusok.

A nagyszülők számára is fájdalmas, ha kirekesztődnek unokáik életéből. Persze, mindenkin múlik a helyzet orvosolása, de egy kicsivel több lehetőség és felelősség van a nagyszülők kezében, mert a szülők energiáját ilyenkor elvonja az új szerepbe való belerázódás — különösen első gyermeknél. Ha a nagyszülők úgy vannak jelen, úgy ajánlják fel a segítséget, hogy azt nem érzik fenyegetőnek a fiatalok, akkor valószínűleg szívesen el fogják fogadni, legalábbis, ha az azt megelőző kapcsolat nagyjából rendben volt.

(...)

A klasszikus konfliktusforrás, hogy a fiatalok szemével nézve a nagyszülők mindenbe »bele akarnak szólni«, a nagyszülők pedig nem értik, miért nem fogadják meg javaslataikat, mikor nekik több a tapasztalatuk, és jó szívvel adják. Azt fontos megérteni, hogy ez általában nem az elhangzott információról szól, hanem a fentiekhez hasonlóan a privát szféra védelméről. Nem az a lényeg, hogy egyeznek vagy különböznek a nézetek az ügyben, hogy soványka az a baba, és nem ártana kiegészíteni a tejet tápszerrel, hanem arról, hogy anya szeretné érezni, hogy elfogadják: ennek eldöntése az ő és párja felségterülete.

Éppen azért annyira érzékenyek ezek a kérdések, mert kialakulhat ennek kapcsán egyfajta szerepharc, amennyiben valaki úgy érzi, nem tartják tiszteletben a határait. A nagyszülő szeretné betölteni a bölcs szerepét, akinek adnak a szavára, a szülő pedig szeretne kilépni az alárendelt gyermeki pozícióból, és elfoglalni az egyenlő felnőttét.”

(...)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy: a gyereket az ember maganak csinalja/szuli, nem pedig a szuleinek.
Ketto: amennyiben ezt megse tartja be, es elvarja hogy a nagyszulok 24oras bebiszitter ugyeletkent funkcionaljanak, akkor ne csodalkozzon.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés