Film, színház, muzsika: hahó!

2016. október 28. 23:20
dr. Lőrincz Anna
Mandiner.család
Október 27-én mutatták be a mozikban a Julia Donaldson könyveiből készített, négy történetet tartalmazó animációs filmet, amelynek egyik epizódja a számomra nagyon kedves Graffaló történet.
A szerző könyveinek értéke nem csupán a bájos, és értékes mondanivalót is hordozó történetekben, de a varázslatos illusztrációkban, illetve a versbe szedett sziporkázó nyelvezetben is rejlik (melynek magyar fordítása is – Papp Gábor Zsigmondnak köszönhetően – zseniális).
 
A felnőtt, majd a gyermek Graffalóról (egy „félelmetes”, előbb képzeletbeli, majd valóságossá váló szörny) és az erdei egérről szóló mese egy rendkívül szellemes történet a félelmek legyőzéséről. A csavaros sztori szerint a kisegér – papírforma szerint ugye – prédájává kellene, hogy váljon az erdő félelmetes állatainak, de még inkább az eldugott barlangban élő (a mesén belül is) „mesebeli” szörnynek, a Graffalónak is. A cserfes, és legfőképpen bátor egérke azonban túljár mindenki eszén, és ahelyett, hogy fejvesztve menekülne a sok-sok veszély elől, éppen úgy szabadul meg tőlük, hogy szembenézve mindannyijukkal, frappáns fellépésével megtréfálja őket, méghozzá úgy, hogy végül nevető harmadikként szembe fordítja őket egymással és mindegyikkel elhiteti, hogy ő köztük a leghatalmasabb. És persze vígan éli tovább életét.
 
A filmbemutató mellett azonban ne feledkezzünk el arról, hogy ezt a történetet a –Magyarországon egyedüliként fogyatékossággal élő színészeket soraiban tudó – Baltazár Színház is színpadra vitte, méghozzá egy igen színvonalas előadás keretében. A mese szekvenciáira rímelő (Müller Péter Sziáminak köszönhető) remek zenei megoldások, a finom, de beszédes jelmezek és a szellemes árnyjátékot is magában foglaló díszlet, a folyamatosan megjelenített humor, és persze a különleges színészek a gyermekek és felnőttek számára egyaránt garantálják a szórakozást. A darab végén felcsendülő dallam – mely szerint: „Nincs itt semmi félnivaló, ha sötét az erdő, csak annyit kiálts, hahó!” – a fülünkbe mászik, olyannyira, hogy az én gyermekeim nap mint nap nevetve dudorásszák a rázós helyzetekben (például amikor már villanna a szemem, mert kiömlött a szőnyegre a kakaó, vagy éppen nagydolgozat lesz másnap matekból), hogy lefegyverezzenek, és összekacsintva annyit mondjunk: HAHÓ!
 
A Baltazár Színház célja, hogy magas művészi értékű előadásokat hozzanak létre, a színészek elsősorban nem sérültként, hanem hivatásos színészként állnak a színpadon, valódi művészetet teremtve darabjaikkal. A darabokat, a koreográfiát, az egyes effekteket mind együtt, közösen alakítják ki a rendezővel. Előadásaikon keresztül azt is közvetítik, hogy a fogyatékkal élők épp olyanok, mint bárki más, ugyanolyan érzésekkel – örömökkel, bánatokkal, vagy éppen (vélt avagy valós) félelmekkel, melyek, mint azt megtudjuk a Graffaló előadásból, legyőzhetők!
 
A vidéki szerepléseken is rendre bemutatott, futó darabok mellett idén ősszel indult egy új különlegesség, a „Csütörtököt mondunk” című koncertsorozat, amely során ismert énekesekkel tart zenei előadást a társulat.
 
November 10-én a Baltazár Színházban találkozhatunk Kecskés Karinával, Varga Klárival, Farkas Kristóffal, Müller Péter Sziámival és a társulat színészeivel; az est vendége pedig Kováts Kriszta és Sasvári Sándor lesz! (Részletek a társulat facebook oldalán.) 
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában