Fiatalok az Élet Szolgálatában

A legjobb közösségek mindig a komoly munkák mentén születnek – Keresztes Ilona a Mandiner.családnak

2016. december 12. 10:17
Keresztes Ilona négy évvel ezelőtt hozott létre egy csapatot, amelyből mostanra közösség alakult. Ők a Fiatalok az Élet Szolgálatában (FÉSZ) közösség. Diákokat hívott meg, hogy segítsenek a nehéz helyzetben lévő kismamákért végzett munkában. Karácsony közeledtével ennek a tevékenységnek az aktualitása különösen megnő. Keresztes Ilonával és néhány fiatallal beszélgettem a közösen végzett munkáról. Interjú.
Miért hoztad létre a Fiatalok az Élet Szolgálatában közösséget? Mi volt a célod vele?
 
Keresztes Ilona: Évekkel ezelőtt úgy döntöttem, hogy önkéntes munkában az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület tevékenységét szeretném segíteni, mert nagyon fontosnak éreztem az ügyet, amelyet képviselnek. A krízisben lévő kismamák megsegítése konkrét életmentés. Ha jól sikerül, a kisbabák megszülethetnek és biztonságban felnőhetnek. Az viszont elgondolkodtatott, hogy miért kerül ennyi nő krízishelyzetbe, amikor ez jó döntésekkel elkerülhető lenne.
 
Sok nehéz történettel találkozunk folyamatosan, és a legfőbb örömünk, ha egy anyuka nem abortuszra megy, hanem tőlünk kér segítséget. Azzal is szembesülnöm kellett, hogy évente több mint 30 ezer abortuszt végeznek Magyarországon, és ezek jelentős része tizenévesek körében történik. Nem nagyon lehet abba beletörődni, hogy fiatal lányok azzal induljanak a felnőtt életbe, hogy megszakítják az első gyermekük életét. Azon gondolkodtunk, hogy mivel lehetnénk a fiatalok segítségére, amivel megelőzhetjük a krízishelyzeteket, és segítjük őket az életvezetésben. Így jött a gondolat, hogy tanítsuk a fiatalokat az életre.
 
Miért végeztétek el ezt a tanfolyamot? Miért fontos a számotokra? 
 
Zarka Rozi: Mert ez egy egyedülálló képzés témájában és mélységében, nem mellesleg egy nagyon összetartó közösség része lehettem általa.
 
Mohay Domonkos: Ez elsősorban nem a tanfolyamról szól. A képzés fölkészít a FÉSZ-ben való munkára azzal, hogy olyan tényeket és adatokat tanulunk, olyan technikákat sajátítunk el közben, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy hitelesen és meggyőzően tudjuk képviselni az álláspontunkat.
 
 
Pontosan mi történik ezekben a csoportokban? Mivel nyújt többet az iskolai óráknál vagy egyéb képzéseknél? 
 
KI: A hozzánk érkező fiatalok először egy képzésen vesznek részt. Az a címe, hogy Kilenc hónap az életről. Valóban kilenc hónapon át (szeptembertől májusig) havonta egyszer találkozunk, és tanulunk. Megtanuljuk, hogyan jön létre és hogyan fejlődik az emberi élet.
 
ZR: Összeszedett és célzottan a magzati életre koncentrál. Sokkal kisebb a csoport, mint egy osztály, és nem azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy mi a rossz, hanem azzal, hogy miért, illetve hogy hogyan lehet megelőzni.
 
MD: Alapfeltétele a képzésnek, hogy már az élet védelme melletti elkötelezettség meglegyen, itt csak árnyaljuk ezt a képet. Finomítjuk a véleményalkotást és -közlést, amit egyébként más környezetben, mással kapcsolatban is fel tudunk használni. A kiscsoportos felépítés, a közvetlen, egyenrangú viszony a képzés vezetője és a képzést végzők között mindenképpen szembetűnő különbségek. Nem utolsósorban jó közösség is kialakult, ami segíti a folyamatos közös munkát és gondolkodást.
 
Mire használjátok az itt megszerzett a tudást a későbbiekben?
 
ZR: Mindenre. Első sorban arra, hogy a saját közösségeinkben, barátaink, ismerőseink között jól tudjuk közvetíteni az életvédők álláspontját, a saját véleményünket.
 
MD: Például a FÉSZ-ben való aktív munkára. Az idei évtől kezdve már járunk előadásokat és beszélgetéseket tartani velünk egykorúaknak vagy fiatalabbaknak az emberi élet és méltóság védelméről. Ez a hivatalos „felhasználása” a tudásnak. A közvetett forma az, hogy ki-ki a saját környezetében, munkahelyén, egyetemi köreiben tudja hirdetni ezt a gondolkodást és kész érvekkel tud vitába szállni a másképp gondolkodókkal, miközben a véleménykülönbség nem megy a barátság kárára.
 
 
Kényes témákról (pl. nem kívánt gyermek, abortusz, koraszülés, örökbefogadás) is beszéltek?
 
KI: Természetesen beszélünk ezekről is. Arra törekszünk, hogy tiszta emberképük legyen. Hogy az ember értékéről, élethez való jogáról ne aszerint gondolkodjanak, hogy az a környezete számára éppen komfortos vagy sem, örömteli vagy éppen terhes. Az ember élethez való joga abszolút alapjog. Nem függhet mások lelkiállapotától, anyagi helyzetétől vagy önrendelkezési jogától.
 
Minden találkozáskor egy hónappal előre lépünk a magzat fejlődésének folyamatában. Tulajdonképpen lélekben, gondolatban kihordunk egy babát valós kilenc hónapon át. Minden alkalommal belekóstolunk az élet védelmének valamely határterületébe: párkapcsolati kultúra, szexuális egészség, jogi vonatkozások, társadalmi gondolkodás, pszichés történések, orvosi vonatkozások. Vannak szakértő előadóink, akik rendszeresen visszatérnek hozzánk.
 
Minden csapattal ellátogatunk egy koraszülött osztályra is, ahol találkozhatunk nagyon pici, akár 24-25 hétre született kisbabákkal. Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy az emberek által meghúzott határok a magzati életkorban mennyire önkényesek és logikátlanok. Ha félidőben élve megszületik, az orvosok minden eszközzel mentik az életét. Ha bent van, akkor az élethez való jogáról mások döntenek, például ha rendellenesen fejlődik, a 24. hétig megszakítható az élete. Az USA-ban vannak államok, ahol az abortusz akár a 40. hétben is elvégezhető. Ezekben az esetekben azzal a logikával találjuk szemben magunkat, hogy egyes kisbabákat a koruk, a méretük, egészségi állapotuk vagy légvételi technikájuk alapján diszkriminálják.
 
Ha már kényes téma: mi a véleményed az AnyaApaGyerekek kezdeményezésről?
 
KI: Azon csodálkozom, hogy egy ennyire evidens és természetes dolgot polgári összefogással kell védelembe venni. Kézenfekvő, hogy a gyerekeknek apára és anyára van szükségük, és arra, hogy nyugodtan gyerekek lehessenek, hiszen az életük egy férfi és egy nő sejtjéből lesz kettejük szerető ölelése folytán. Ez az ideális számukra. Arra kell törekednünk, hogy ez minél több gyerek életében így valósulhasson meg.
 
 
Hány fiatal végezte el ezt a tanfolyamot? Megmarad velük a kapcsolat a képzés után is?
 
MD: Igen, határozottan. Akkor is, ha már nem maradunk benne a csapatban. Volt már példa arra, hogy valaki Ilonától vagy az egész csapattól kért segítséget, mert egy barátnője vagy ismerőse válsághelyzetbe került. Nagyon jó, hogy alattunk van egy ilyenfajta védőháló, amit bizonyos helyzetekben másnak is fel tudunk ajánlani, ha szüksége van rá.
 
ZR: Én például rendszeresen visszajárok a „kicsik” alkalmaira, de indítottunk haladó csoportot is, és vannak a képzéstől tartalmilag független alkalmaink is. Az az általános tapasztalat, hogy akit egyszer megérint az életvédelem, az valamilyen úton-módon részt akar benne venni. Igyekszünk lehetőséget biztosítani, hogy ezt mindenki a saját vérmérsékletének megfelelően tehesse.
 
KI: Több, mint 40 fiatal tartozik a közösségbe, de mindig jönnek újabb érdeklődők, akik szeretnének bekapcsolódni. Akik az első csoportban végeztek, visszajártak a következőben, és néhányan közülük továbbra is maradtak. Ők alkotják a közösségünk magját. Négy év csendes építő munka után velük hoztuk létre azt a formát, amellyel most kiléptünk és elkezdtük a szolgálatot. Rendszeresen találkozunk és dolgozunk.
 
 
Hogyan szolgáltok, mit dolgoztok? Milyenek az ezzel kapcsolatos a tapasztalataitok?
 
KI: Az első és legfontosabb a tanulás, mert ez az alapja a munkának. Emellett a fiatalok vállalnak előadást, beszélgetést közösségekben, rendezvényeken, és egyéb helyeken, ahová hívják őket. Most indult el az együttműködés a Pure Fashion Alapítvánnyal, ahol az életről szóló képzési nap felét a mi fiataljaink adták két helyszínen is. Az Együtt az Életért Egyesület rendezvényein vigyáznak a gyerekekre, amíg a szülők előadásokat hallgatnak. Segítenek babakelengye összeállításában, adományok gyűjtésében és kezelésében.
 
MD: A legutóbbi és pillanatnyilag legszorosabb együttműködésünk, amelyben én is aktívan részt vettem, a Pure Fashion Alapítvánnyal zajlott. A veszprémi és a budapesti csapatnál jártunk a FÉSZ-szel beszélni az élet védelméről. Azt hiszem, hogy mindkettő jól sikerült, de az is fontos, hogy le tudjuk vonni a tapasztalatokat a későbbiekre nézve. Az alapítvány vezetője, Kis Brigi, rengeteg konstruktív kritikát fogalmazott meg, amelyek mentén még jobbá tudjuk tenni a kommunikációnkat és előadásainkat.
 
ZR: Pár hete a Pure Fashion Alapítvány képzésén előadást tartottam a lányoknak a magzati életről és az abortuszról. Nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak, számomra hatalmas élmény volt. Remélem nekik is.
 
 
Nemrég részt vettetek a Pure Fashion Alapítvány kezdeményezte „Fiatalok a kisgyermekes családokért” akcióban, ahol ezer tonna élelmiszert gyűjtöttetek össze a Nagycsaládosok Országos Egyesületével és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalommal közösen. A karácsonyi időszakhoz kötődnek vagy rendszeresek az ilyen együttműködések?
 
KI: Ez volt az első ilyen együttműködés, de tervezzük, hogy többször is megszervezzük, mert nagyon hatékony volt. Ahhoz nem kell karácsony, hogy arra kérjük az embereket, hogy vásároljanak egy darabbal többet valamiből, és adják oda kisgyerekes szülők javára. Ezek az alkalmak nemcsak az anyagi segítségről szólnak. Sokan megállnak beszélgetni, és ilyenkor ők is elgondolkodnak, hogy milyen kicsi mozdulat elég lehet ahhoz, hogy megmentsük egy baba életét.
 
A fiatalok is nyernek ezzel, mert azt tanulják meg ezáltal, hogy a társadalom nem úgy működik, hogy van, és sokat ad a tagjainak, akik azt elfogyasztják, hanem a tagjai építik. Akkor lesz élhető, ha beleteszi mindenki a maga áldozatát, segítőkészségét ki-ki a lehetőségeihez mérten. Ráadásul közvetlenül megtapasztalhatják, hogy kreativitással, szervezéssel milyen egyszerűen megoldódhatnak a nehézségek.
 
 
Mik a terveid még ezzel a tanfolyammal?
 
KI: A terv az, hogy minden évben elinduljon egy új csoport, akik elvégzik, és végül levizsgáznak. Nem mindenki marad meg hosszú távon közöttünk. De aki egyszer végig csinálja, annak gyökeresen megváltozik az életszemlélete. A „kemény mag” szokta mondani, hogy az elején többen csak kíváncsiságból jöttek, és itt szembesültek azzal, hogy az élet milyen gyönyörű és mennyire komoly. Annak örülök, hogy egyre több a fiú is, mivel ők is benne vannak a történetben. A legszebb, amikor azt látom, hogy ezeknek az ismereteknek a hatására mennyire megváltoznak. Hatalmas tisztelet ébred bennük a lányok iránt. Egészen máshogy néznek rájuk, mint azelőtt.
 
Mostanra több helyről érkezett kérés arra, hogy vigyük el hozzájuk a képzésünket. Várnak minket Felvidéken, Kárpátalján, Pécsett, Baján, Szombathelyen. Hogy ezek hogy fognak megvalósulni, még nem tudom, de minden ajtón szívesen belépünk, amely megnyílik, és abban bízunk, hogy megtaláljuk ott helyben azokat, akik létrehozzák a helyi közösséget a mi segítségünkkel.
 
A rádió és a családod (férjed és négy fiad) mellett hogy fér bele az életedbe ez az újabb tevékenység?
 

KI: Sehogy. Ha megszámolnám a feladataimat és a rendelkezésre álló óráimat, perceimet, akkor bele sem kezdtem volna. Egész nap műsorokat készítek, este és éjszaka dolgozom a FÉSZ ügyeivel. Mégis csináljuk, mert nagyon szép munka. Látjuk az égető hiányát az efféle tudásnak. Az embereket érintő legfontosabb kérdésről szinte soha nem beszélünk, mert kevés az ismeretünk, és nincsenek rá szavaink, hogy kifejezzük az ezzel kapcsolatos tényeket. Az sem mellékes, hogy nagyon jó közösséggé vált a csapat, pedig ide senkit sem azért hívunk, hogy neki örömet szerezzünk. Ide azokat várjuk, akik hajlandóak arra, hogy elkötelezetten képviseljék a „legkisebb kisebbséget”, a születendő kisbabákat. De a legjobb közösségek mindig a komoly munkák mentén születnek – ez a jutalom.  

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés