Adás a közös szenvedélyük

Passioners mozgalom: Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa

2016. december 21. 23:41

Valahovits Szilvia Éva
Mandiner.család
A Passioners mozgalom közössége egy olyan emberekből álló csoport, akik szenvedéllyel élnek hivatásuknak. A havi találkozókra mindig két vendég érkezik: az első előadást tart, a másikkal pedig az est házigazdája, Pusztai Norbert beszélget.
Ezt a közösséget Norbert hívta életre, aki karrier tanácsadó, humánerőforrás szakember, a Toastmaster Retorika Klub tagja. Megtapasztalta, hogy milyen érzés, amikor olyan munkát végzünk, amit nem szeretünk, amikor nem a helyünkön vagyunk. Édesapja súlyos betegsége, majd elvesztése döbbentette rá arra, hogy milyen rövid is az élet, és hogy milyen fontos, hogy a bennünk lévő tehetséget minél jobban felhasználjuk, éljünk vele. Norbert hisz abban, hogy minden ember értékes és rengeteg potenciállal rendelkezik.
 
A Passioners TALK esteken olyan emberek mesélik el a saját történeteiket, akik a saját területükön kiemelkedőt értek el, mert megtalálták a hivatásbeli szenvedélyüket. Ha tisztában vagyunk erősségeinkkel, megtaláljuk küldetésünket, és ha olyan dolgot teszünk, amitől csillog a szemünk, akkor sokkal sikeresebb és boldogabb emberekké válhatunk.
 
A Passioners mozgalom célja, hogy minél több ember találja meg hivatásbeli szenvedélyét és teljesedjen ki benne. Olyan szakembereket hív meg különböző területekről, akiknek lehet, hogy göröngyös út vezetett a szakmai sikeréhez, de a hibákból tanulva és építkezve végül azzal foglalkozik nap, mint nap, amit szeret.
 
„Adás a közös szenvedélyünk” volt az idén utolsó alkalommal megrendezett jótékonysági klubest mottója, célja pedig az, hogy a befolyt összegből gyűjtsenek egy kerekesszékes kirándulóhely kialakítására Kisorosziban. A megvalósítandó céljaik között még az is szerepel, hogy létre hozzanak egy önkéntesekből álló segítő hálózatot, akik segítenék a kerekesszékben élőket a mindennapi életükben. 
 
*
 
 
Az est első vendége Csángó Dániel volt. Az ő megrendítő történetén keresztül ismerhettük meg a „Mozduljunk ki!” Programot, amit Dániel álmodott meg közösen Zsolnay Dóra és Teofilaktu Alexandra konduktorokkal azért, hogy segítsen a kerekesszékkel közlekedőknek, hogy ki tudjanak mozdulni otthonról, és szakmai segítség mellett önállóan, de biztonságban és tartalmasan tudják eltölteni szabadidejüket az otthon falain kívül is.
 
Ez a szervezet nemcsak másokon segít, hanem Dánielnek is sok erőt ad 11 évvel ezelőtt történt autóbalesete után. Ő nagyon szerencsésnek vallja magát, mert a szülei lelkileg is és anyagilag is támogatják, napi 24 órában segítők veszik körül. De sok hasonló helyzetben lévő kerekesszékes társa ezt nem teheti meg, és a világtól elzárva négy fal között tölti élete nagy részét. Nincs lehetősége kortársaikkal találkozni, így a baráti beszélgetések, programok, bulizások hiányoznak az életéből.
 
Szórakozóhelyeken ritkán találkozunk kerekesszékben ülőkkel, így néha - Dani szavait idézve - „ufóként” kezelik őket, amikor elmennek szórakozni. Sokan zavarba jönnek, és nem tudják kezelni a helyzetet, például nem néznek a szemükbe, kerülik a szemkontaktust. Vannak olyanok is, akik kifejezik örömüket, hogy milyen jó, hogy ők is eljárnak szórakozni. Előfordult olyan eset is - szerencsére ritkán -, amikor ittas emberek 10 percenként próbálták kifejezni lelkesedésüket és érdeklődnek hogylétük felöl, és végül a biztonságiak segítségét kellett kérni. Az első program, amin közösen vettek részt, az idei Sziget fesztivál volt, ahol tizenegyen buliztak együtt segítőikkel.
 
Dani beszédét azzal zárta, hogy senki nem sérthetetlen, mindenkivel történhet baleset, kerülhetünk nem várt helyzetekbe, de ne felejtsük el, hogy amit szeretnénk, mindig lesz erőnk véghezvinni, ha igazán akarjuk és teszünk is érte. Bármi megtörténhet velünk, még az is, hogy egy este elmegyünk szórakozni és összehaverkodunk egy mozgássérült sráccal.
 
*
 
 
Az est második felében a „Tiszta szívvel” című magyar film Zolikájával, Fenyvesi Zoltánnal beszélgetett a házigazda. Zoltán egy orvosi műhiba következtében gerincproblémával született, így születése óta mozgássérült. Először családjáról mesélt:anyukája egyedül nevelte fel és kissé elkényeztette, de arra mindig figyelt, hogy Zoltánt életre nevelje, hogy ne legyen félszeg és kérjen segítséget, ha szüksége van rá. Jogi asszisztensnek készült, de rájött, hogy nem ez a pálya, ami neki való. Őt inkább a kommunikáció-PR terület érdekli, mert nagyon szeret beszélni és emberek közt lenni, így jelentkezett a Metropolitan Egyetemre. Diplomájának kézhez vételétől már csak a diplomamunka elkészítése és az államvizsga letétele választja el. Ha lediplomázott, egy kommunikációs ügynökségnél szeretne elhelyezkedni.
 
Zoltán a „Tiszta szívvel” című filmmel vált ismerté. Eddig 14 díjat nyert el a film, ebből egy hétvége alatt 7 díjat kapott, legutoljára a kairói film fesztivál Arany piramis díját vihették haza a film alkotói. 2017-től a film bemutatásra kerül Görögországban és az Egyesült Államokban is. Oscar díjra jelölték, így januárban szurkolhatunk, hogy bejut-e a legjobb kilenc, majd a legjobb öt film közé a külföldi film kategóriában.
 
A filmet két hónap alatt forgatták le. Zoltán nagyon félt attól, hogy a színész szakma, a közönség és a mozgássérültek hogyan fogadják majd az ő játékát, de szerencsére nagyon pozitív visszajelzéseket kapott, és a közönség szeretete azóta is körbe veszi. A rendezővel, Till Attilával nagyon jó kapcsolatot alakított ki, szimpatikus volt neki Tilla őszintesége, például nem hitegette őt, hogy a szerep biztosan az övé lesz. Végig kellett mennie egy többfordulós szereplőválogatáson, és amikor kiválasztották, a forgatás alatt is bizonyítania kellett, hogy bírja a kemény munkát.
 
Zoltán életében fontos szerepet kap a sport is, például segített egy speciális fitnessterem kialakításában, amit fogyatékkal élők tudnak használni. Zoltán ott edző, futó és önkéntes is. Idén lefutotta a New York-i és a berlini maratont is. Nevetve mesélte, hogy az utóbbin a villamossínekbe szorult székének a kereke, így ő volt már Berlinben villamos is. Arra a kérdésre, hogy 24 évesen mi a sikerének a titka, azt felelte, hogy a legfontosabb számára a családja, a barátok és a közösséghez való tartozás. A családja és az édesanyja támogatása és tanítása nélkül ma nem lenne ott, ahol van.
 
Mindkét előadótól sokat tanulhatunk arról, hogy mit tegyünk az olyan helyzetekben, amikor nem tudjuk megváltoztatni a megváltozhatatlant. A legfontosabb, hogy mindig legyen célunk. Az ő céljuk többek között az, hogy amit kapnak, azt szeretnék visszaadni másoknak. Norbert egy Szepes Mária idézettel zárta az rendezvényt, ami két mondatban összefoglalta a hallottakat, és a Passioners mozgalom hitvallását: „Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni.”

 

Fotók: Kékesi Donát.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés