A létért mindenkinek küzdeni kell

2016. december 24. 0:30

Böjte Csaba
VEOL
Ha Krisztus kétezer éve közénk mert jönni, az azt jelentette, hogy bízott bennünk – mondta Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója, aki a nagyvázsonyi Közéleti kávéház sorozat vendége volt. Interjú.

„(...)

Az evangéliumot hirdeti. Mennyire fogékonyak a gyerekek a jó hírre, mennyire tudja továbbadni nekik?

El szoktam mondani gyerekeknek és felnőtteknek, hogy a nyafogásból és hisztiből nem lehet megélni. Valamit le kell tenni az asztalra. Vagy egy jó jegyet, vagy egy szép verset, vagy a focipályán gólt. Egy jó focistát, jó szakácsot a társadalom biztos örömmel eltart, mert ezekre szükség van. Nyafogó emberekre nekem sincs szükségem, a társadalomnak sem. Azt is elmondom a gyerekeknek, hogy a létért küzdeni kell. Minden ember ott, ahol van: a szántóvető a földön, az orvos a rendelőjében, a gyerek az iskolában. Azért, mert valaki árva, nem hiszem, hogy nekem el kell tartani az iskolában. Azért kell tartanom, mert ő küzd, akar valamit.

Ezekben a gyerekekben – helyzetükből adódóan – nyilván benne van a küzdés.

A medve nálunk, Erdélyben csúcsragadozó. Van egy nagyszerű ember, ő medve- árvaházat működtet. Az erdészek, mikor vágják a fákat, sokszor megijesztik az anyamedvét, a fiatal medve elszalad, két-három bocs ott marad. Az erdészek összeszedik a bocsokat, a fiatalember befogadja. Tíz év alatt több mint száz medvebocsot fogadott be Székelyföldön, Csíkszentdomokos határában, az Olt és a Maros forrásától nem messze. Befogadja, felneveli a bocsokat, visszavadítja a természetbe. Mikor a medve már egyedül is meg tud élni, visszamegy a természetbe. Két évig van nyomkereső rajtuk, nyomon lehet követni őket, merre járnak. Több mint negyven megdöglött, kettőt lőttek le a vadászok, egyet a vonat vágott el, néhányat a nagyobb medvék öltek meg. Még a medvének is küzdeni kell a létéért az erdőben, különben nem marad életben. A mai társadalom egyik nagy problémája, hogy hazudunk a gyerekeknek. Arra neveljük őket, hogy segélyből, támogatásból, pályázatból, kétszínű beszélgetésből meg lehet élni. Nemcsak az én gyerekvédelmi központjaimban, de mindenütt meg kell nekik mondani, hogy nincs esélyed életben maradni, ha nem tanulsz meg dolgozni, ha nem tudsz letenni valamit az asztalra. Lehet egy szép dal, egy nagyszerű nyereg, autóalkatrész, kenyér, de muszáj dolgozni. A Kárpát-medencei magyarság most úgy gondolja, kiharcolja, kiköveteli, kipályázza, mert neki ez jár. Nem jár. A medvének nem jár ki a lét, a medvének a medve a farkasa.

Medvék és farkasok után beszéljünk a bárányokról, a Bárányról, Jézus Krisztusról. Ön hol, hogyan tölti az ünnepet?

Déván vagyok, legtöbbször a gyerekek között szoktunk ünnepelni. Ha Krisztus kétezer esztendeje közénk mert jönni, az azt jelentette, hogy bízott bennünk. Úgy látta, hogy ebben a Föld nevű projektben van fantázia. Azért mert eljönni közénk, mert hitt az emberiségben. Kíséret nélkül jött, egyedül, mert úgy gondolta, hogy bízhat bennünk. Hogy van bennünk jövő. Számomra ez reményt ad. Ha a nagy Isten Fia egyedül közénk mert jönni, akkor talán én is merhetek embertársaimhoz szeretettel fordulni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés