Idén egyedül töltöm a karácsonyt – magányosan, de boldogan

2016. december 29. 12:42

Csontos Dóra
Családháló
Elkezdtem befelé figyelni és megtanultam értékelni azt, amim van. Ma már nem várom undorral a képemen a karácsonyt. Megfigyelő lettem, aki magába szívja az ünnep hangulatát, illatait, érzéseit és ebből táplálkozom az ínséges időkben
...)
 
»Legyünk őszinték, ki szeretne egyedül maradni karácsonykor? Még az sincs, hogy programot szervezel magadnak, mert szinte az összes barátodnak családja, gyerekei vannak vagy elmennek wellness-szállodába, ha megengedhetik magunknak. Én szerintem az összes létező módon megpróbáltam ünnepelni, de olyan is volt, hogy csak túlélni ezt a pár napot.«

(...)

Megélni a mélységet...

»A legrosszabb karácsonyom az volt, amikor rájöttem, hogy teljesen egyedül vagyok. Hogy nincs kiért fát díszíteni, hogy nincs kinek főzni, nincs miért készülnöm. Szenteste csak egy telefont kapok, hogy boldog karácsonyt és slussz-pasz. Ebben az időszakban nagyon rosszul éreztem magam. Több évig tartott ezt feldolgoznom, hiába volt azt, hogy 25-én mindenki összegyűlt a nagyasztalnál édesanyámnál, ez már nem volt ugyanaz többé számomra.« Éva depressziós lett, nem ünnepelt, egyáltalán nem érezte magáénak ezt a pár napot. Úgy érezte, ez inkább egy hosszú hétvége, mintsem egy családi összejövetelt szorgalmazó időszak.

(...)

Értékelni az együtt töltött időt

Sok időbe telt, de Éva megtanulta értékelni a családjával töltött időt, ami bár sokat változott az elmúlt években, mégis ugyanannyira jó tudott lenni, mint korábban. Nemrégiben örökbefogadott egy kutyát, akivel közösen töltik a mindennapjaikat. »Lett egy társam. Nem úgy, ahogy szerettem volna, de mégsem vagyok magányos. A kutyám rengeteg szeretetet igényel és ezt szerencsére én is visszakapom tőle. Elkezdtem befelé figyelni és megtanultam értékelni azt, amim van. Csak én éreztem azt, hogy a gyermekeim elhagytak, pedig ez nem volt igaz, egyszerűen csak más lett az életük, másra vágytak mint korábban. Ma már nem várom undorral a képemen a karácsonyt. Megfigyelő lettem, aki magába szívja az ünnep hangulatát, illatait, érzéseit és ebből táplálkozom az ínséges időkben.«”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés