"Ha egy iskola nem a gondolkodó diákokért dolgozik, zárjon inkább be!"

2017. január 15. 22:28

Nényei Pál
HVG
Jó lenne, ha a konzervatívabb szülők meg tanárok is megértenék, hogy az az iskola, ami régen jó volt, ma már nem az. Interjú.

„Ha az iskola csak az a hely, ahol jó jegyeket kell szerezni, azután érettségit, és másra nem való, akkor szerintem zárjuk be az iskolákat, és töltsük értelmesebb dolgokkal az időt – mondja Nényei Pál, a Piarista Gimnázium magyartanára, akinek nemrégiben jelent meg Az irodalom visszavág című kötetének folytatása.

hvg.hu: Többször megjegyezte, hogy amikor az irodalomtanítással kapcsolatos vitákban a kötelező olvasmányokról beszélünk újra és újra, nem a lényegről esik szó. Mi a lényeg, amiről beszélni kellene?

Nényei Pál: Nekem az hiányzik leginkább, hogy magukról az irodalmi művekről beszéljünk. Pedig például a filmekről sok szó esik a hétköznapokban is: mondjuk, hogy a Zsivány egyes jó-e, vagy nem. Ehhez képest az irodalom kapcsán csak a tanításról van szó, nem a művekről beszélünk. Ez olyan, mintha – a Zsivány egyesnél maradva –, csak arról folyna a diskurzus, hogy mennyibe került, és hol forgatták. Megírtam Az irodalom visszavág című humoros könyvemet, amiben szerintem van néhány fölháborító dolog, vannak benne ostoba hibák is, és ezekről nagyon szívesen vitatkoznék, szívesen szembesülnék akár még a saját hülyeségeimmel is, de lehetséges beszélgetőtársaimat, vitapartnereimet mintha sokkal jobban izgatná a művészetre jutó közpénz, a korrupció, vagy a PISA-felmérés eredménye okán politikai állást foglalni, mint Catullus. Akkor lehetne az irodalomtanítást átalakítani, ha téma lenne az irodalom. Mondjuk, az utcán is beszélgetnénk egy-egy könyv utalásrendszeréről.

hvg.hu: Ez azért nem kifejezetten életszerű. Ön sem gondolhatja komolyan.

N. P.: Pedig abszolút komolyan gondolom. Ameddig a művészi elitnek mondjuk Szőcs Géza verseinél fontosabb téma a politikai szerepvállalása, addig az irodalomoktatás ügye veszett ügy.

hvg.hu: De azért érti a felháborodásukat, amikor – és itt most nem Szőcs Géza személyéről van szó – szinte naponta derül ki valamilyen újabb »pénzkiáramlás«, ami látszólag a kultúrát szolgálja...

N. P.: Természetesen értem a felháborodást. De szerintem egy írónak, költőnek, elsősorban a művei számítanak. Az, hogy egy költő a való életben mit csinál, az ő felelőssége. A művei olvasása meg a miénk. Ha a költő valódi személye miatt elfelejtjük az életművet, ami esetleg nagyon fontos, az baj. »Ha meghalok, majd mélyre ássatok / gyarló valómban meg ne lássatok / ködként inogjon eltűnt társatok / s nekem, szegénynek, megbocsássatok.« Ezt Kosztolányi írta. Mert az ő gyarló valójában is tudnánk találni rengeteg hibát. És ezek miatt ne beszéljünk a művészetéről? Persze megvárhatjuk a kortársakról való beszéddel a halálukat, csak aztán nehogy lemaradjunk valamiről a nagy halálra várakozásban. Szerintem az irodalomtanítás akkor tud megújulni, csak akkor tud szélesebb körben elterjedni a művészi, irodalmi gondolkodás, ha magukat az irodalmárokat is az irodalom fogja leginkább érdekelni.

hvg.hu: Matematikáról, logikai rejtvényekről még mindig inkább esik szó egy hétköznapi beszélgetésben, mint irodalmi művekről?

N. P.: Nem tudom. Azt azonban tapasztalom, ha benéz az ember matekdolgozat előtt egy osztályterembe, akkor látja, hogy pezsgő szellemi élet van, magyaráznak egymásnak a gyerekek. Irodalomdolgozat előtt pedig magolás van. Ez nagyon nagy különbség. Én óriási küzdelmet vívok a diákokkal, hogy az irodalmat se magolni akarják, de kissé szkeptikussá váltam, mert hiába tanítok egyes osztályokat már negyedik éve, sokan még mindig azt hiszik, hogy csak magolás kell ide! Beléjük van nevelve, hogy a matematikához gondolkodni kell, de az irodalomhoz erre nincs szükség. Egyébként ez a társadalmi közmegegyezés is; talán nem túl hangosan, de ki van mondva: vannak a komoly tárgyak, amihez gondolkodni kell, és vannak a megúszható, »beseggelendő« tárgyak. Mint az irodalom.

hvg.hu: Akkor az a cél, hogy az irodalom a matematika státuszába kerüljön?

N. P.: Nem csak az irodalom, az összes tantárgy: tudatosítani kell, hogy a panelek, a konzervek fejbe töltése nem tudás. Egy konzerv nem megoldókulcs, hanem lehetőség a gondolkodásra. Az ember kinyitja, és esetleg néhány összetevőjét fölhasználva főz magának valami eredetit.

hvg.hu: Az irodalomtanítás legfőbb célja tehát a gondolkodni tanítás. De azt hogyan lehet meghatározni, hogy melyek erre a legalkalmasabb művek? Ön azt állítja, hogy kell a nehézség, nem feltétlenül a legkönnyebben fogyasztható könyvek a jók.

N. P.: Szerintem ebben a kérdésben is a tanár van kulcspozícióban. Nem azt mondom, hogy Zrínyi Miklóssal mindenkinek kötelező foglalkoznia, hanem azt, hogy én tudom tanítani, mert engem megérintett. Kívánok minden kollégának hasonló szerzőket és műveket!”

(...)

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Miközben van benne igazság, azért...

Tessék mondani a Kosztolányi idázet
tudásával született vagy megtanulta ?
Vagyis igaz, hogy a művek tartalma izgalmas, de bizony el kell olvasni azokat, hogy gondolkodni lehessen róluk, a versek egy részét meg kell tanulni, stb. Ne beszélve arról, hogy a memoriterek nyomán alakul pssziv és később aktív szókincse a gyerekeknek.

Az arányokról lehetne beszélni. Mire van szükség és mire nincs. Amiről úgy ítéljük, hogy nincs, arról említés szinjén sem hallanak, megszűnik létezni.

Válaszok:
Teknős | 2017. január 16. 9:27

Hm. Akkor tanulsz meg valamit, én legalábbis megtanultam magamtól is anno, ha megszereted. Ha nem szereted egy nyűg lesz, amit jobbesetben felmondasz és elfelejted. De az irodalom attól lesz azzá, ami, ha él benned. Ha azzal jöttök, márpedig azzal jöttök, hogy az irodalmat magolni kell és nem szeretni, akkor megette az egészet a fene. Túl leszel rajta, de semmit sem fog érni. Petőfi lelkesedését, Arany megfontolt szemlélődését, Radnóti finomságát, Kosztolányi bölcsességét szeretni kell, hogy éljen benned, mert különben ostoba és haszontalan.És ha nincs meg az élményed róla, akkor eszedbe sem fog jutni, hogy kinyisd Dzsidát, akit nem tanítanak és nem fog eljutni hozzád az a makacs életszeretet, ami felfoghatatlan. Ami nélkül nem lennék az, aki vagyok. Nem szerettem Adyt. Soha nem nyúlok érte a polcra. Csak azok élnek bennem, akiket szerettem. És ha az irodalomnak nem ez a küldetése, akkor felesleges róla beszélni. Először élmény, aztán tanítás, hogy rávedd a gyereket, lehet, hogy nem szereted, de soha sem tudhatod, mikor jön el az idő, hogy szükséged lesz rá.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés