„Énünk egy darabja is meghal”

2017. január 26. 22:45

Bagdy Emőke
Heti Válasz
Amikor már fölszakad a bánat, és bekövetkezik a realitás tudomásulvételének katasztrofális fordulata, akkor muszáj, hogy valaki ott legyen és fölfogja a könnyeket.

»Az első reakcióm az édesanyáé volt, és végtelen fájdalmat éreztem. Végigfutott rajtam a rémület, a kétségbeesés, a tehetetlenség érzése. A gyermek halála a legsúlyosabb, hiszen ilyenkor egy darab a mi énünkből is belehal. Részünk volt, belőlünk fakadt, s ez olyan súlyos trauma, amit nagyon fájdalmas és hosszadalmas gyógyítani« – mondja lapunknak Bagdy Emőke. A klinikai szakpszichológust a gyász feldolgozásának fázisairól, a közösséget és az egyént ért traumáról, a tragédia után tapasztalható szolidaritásról kérdeztük.

Miért fontos, hogy a média gyorsan és hitelesen tájékoztasson egy tömegkatasztrófáról? Mi segíti az áldozatokat közvetlenül a baleset után, és mi később, a trauma feldolgozását segítő terápia során? Miért fontos, hogy mindig legyen segítő mellettük? Miért kell a gyerekeket óvni a szülői kétségbeeséstől? Mi történik a lelkünkkel, az immunrendszerünkkel, amikor másokon segítünk? Velünk született-e az altruizmus? Hol van ilyenkor az Isten, miért engedi, hogy ilyen katasztrófák megtörténjenek? Bagdy Emőkével többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.”

Az interjú a január 26-i Heti Válaszban olvasható.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés