Engedünk az ötvenhatból

2017. január 31. 10:20

Fekete I. Alfonz
Revizor
A másik forradalom gerincét a középgeneráció írói adják, ugyanakkor a szerkesztők idősebb és fiatalabb pályatársakat is meghívtak.

A középgeneráció tagjainál bukkan fel a maga hangsúlyával két olyan téma, mint a zene és labdarúgás, és annak szabadidős tevékenység funkciója, amely köré szerveződhetett az élet ebben a korszakban. Berg Judit kötetnyitó írása, a férfi-nő kapcsolat beemelése a képletbe, hangulatosan alapozza meg a további írásokat és az antológia talán legfantasztikusabbnak ható szövege. Kiss Tibor Noé novellája egy társadalmi görbe tükör a Kádár-rendszer közepéről, de nem 1956-nak, inkább a jelennek szól, és bár összességében témájában eltérő, mégis jó volt olvasni egy átlagember tapasztalatain keresztül követve a történetet. Dragomán György három oldala összesűríti és átírja a közép-kelet európai történelmet azzal, hogy létrehozza a Dunamenti Szabad Föderációt, így mind rövidsége, mind ötlete okán kiemelkedő. Cserna-Szabó András étkezdéjébe két polgári személy érkezik, hogy Kádár János után szimatoljon, csak egy pillanatra borítják fel a békés rijekai vendéglői életet. Hangulat, stílus, szituáció, minden egyben van, jól muzsikál a szöveg. Totth Benedeknél jelenik meg az olyan tinédzser narrátor, akiről nem vélhető, hogy egyben az író is. Az apokaliptikus környezet és a tilosban járás kettőse életre hív egy olyan lehetséges valóságot, amely egyrészt ugyancsak másként dönti a dominókockákat, mint ahogyan az történt, másrészt pedig emiatt közelebb áll az antológia koncepciójához. Maros András Magyar Oklahomája egy tizenhét éves fiú kálváriáját követi egy családi összejövetelen, de elmarad a totthi történettől. Szécsi Noémi novellája, A túlélő egy kis gyöngyszem a Magyarországra visszatérő, álruhás Rákosi Mátyásról. Szórakoztató, azonban a hely szűke miatt sajnos csak ennyit kaphat az olvasó.

Az utolsó négy közreműködő Gerlóczy Márton, Bödőcs Tibor és Babiczky Tibor. Az utószót Rainer M. János, történész jegyzi. Gerlóczy intertextusokkal teletűzdelt szövege jópofa, de inkább elpuskázott ötlet, mint klassz novella. Bödőcs Márai-paródiáját vitriollal és hozzáértéssel szervírozza. Rekeszizom reped az Amerika uralta Magyarországon. Elvégre jogos az a kérdés, „Polgár-e Dagobert bácsi?” [46. o]. Babiczky egy spanyol költő, Antonio Machado Ezt álmodtam című verse köré építi fel írását. A főszereplő, Szomjas Antal menekülése Magyarországról - ezt adja vissza kihagyásos, lebegő narratívájával A köztársaság utolsó napjai. Rainer M. János kötetzáró esszéje visszatereli a valóságba a kötetet, és olvasmányos stílusban értekezik lehetséges forgatókönyvekről, melyeknek lehetett volna akár valóságalapja is a történelem lapjain.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés