30 éves korára egy nőnek kell, hogy legyen...

2017. február 1. 18:38

Pamela Redmond Satran
WMN
Pamela Redmond Satran amerikai író húsz évvel ezelőtt felkérést kapott a Glamour magazintól, hogy írjon egy listát arról, amit egy nőnek 30 éves korára „tudnia kellene”. A szerző, aki akkorra már elmúlt harminc, egyfajta szabadversbe fogta a listát – a szöveg pedig önálló életre kelt.

Pamela Redmond Satran amerikai író húsz évvel ezelőtt felkérést kapott a Glamour magazintól, hogy írjon egy listát arról, amit egy nőnek 30 éves korára »tudnia kellene«. A szerző, aki akkorra már elmúlt harminc, egyfajta szabadversbe fogta a listát – a szöveg pedig önálló életre kelt. Fórumokon, körlevelekben és füzetlapokon osztották egymás között nők és lányok, később pedig a Facebook elterjedésével az idővonalakon is föl-fölbukkant. Én is így találkoztam vele a napokban. Miután utánaolvastam egy kicsit, kiderült, hogy a verset egy időben egyenesen a legendás költőnek, Maya Angelou-nak tulajdonították az olvasók, amiről Redmond Satran így nyilatkozott: »nem tudom, Maya Angelou mit szól ehhez, de engem eléggé bosszant!« Most viszont, hogy pontosan tudjuk, ki írta, lefordítottam magyarra, olvassátok el ti is (és ha van kedvetek, folytassátok). Én D. Tóth Kriszta voltam, ez pedig Pamela Redmond Satran írása arról, ami jó, ha birtokában van egy nőnek 30 éves korára.


EGY NŐNEK KELL, HOGY LEGYEN…
Elegendő saját pénze ahhoz, hogy elköltözzön,
és kivegyen egy lakást magának
akkor is, ha soha nem áll szándékában,
és a szükség sem hozza úgy…
Egy tökéletes ruhadarabja arra az esetre, ha álmai munkáltatója
vagy álmai társa egy órán belül látni akarja…

EGY NŐNEK KELL, HOGY LEGYEN…
Olyan fiatalsága, amelyet kész hátrahagyni…
Egy jó szaftos múltja... amelyet alig vár, hogy elmesélhessen
majd öregkorában…

EGY NŐNEK KELL, HOGY LEGYEN…
Egy jó csavarhúzókészlete,
vezetékmentes fúrója és egy fekete csipkemelltartója…
Egy barátja, aki mindig megnevetteti…
És egy másik, aki hagyja, hadd zokogjon…

EGY NŐNEK KELL, HOGY LEGYEN…
Egy minőségi bútordarabja, amelyet nem úgy örökölt
valakitől a családban…
Nyolc egyforma tányérja,
talpas borospoharai,
és legalább egy receptje, amelyet ha megfőz,
a vendégei teljesen odalesznek tőle…
Az érzése, hogy ő maga irányítja a sorsát…

MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL…
Hogyan legyen szerelmes anélkül, hogy elveszítené önmagát…
Hogyan szakítson egy szeretővel,
és ellenkezzen egy baráttal anélkül,
hogy tönkretenné a barátságot kettejük között…
Hogy mikor kell keményebben küzdenie...
És mikor kell abbahagyni…

MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL…
Hogy nem tudja megváltoztatni a lábai hosszát,
a csípőcsontja szélességét,
és a szülei természetét…
Hogy a gyerekkora talán nem volt tökéletes,
de már vége van…

MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL…
Hogy mit tenne, és mit nem tenne meg a szerelemért és másért…
Hogyan kell egyedül élni…
Akkor is, ha nem jó érzés.

MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL…
Hogy kiben bízhat meg,
hogy kiben nem,
és hogy nem ő a hibás.

MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL…
Hogy hová kell mennie, 
legyen szó a legjobb barátja ebédlőjéről,
vagy egy tündéri vendégházról az erdő mélyén,
amikor a lelkének gyógyulásra van szüksége…

MINDEN NŐNEK TUDNIA KELL…
Hogy mit képes, és mit nem képes elérni egyetlen nap,
egy hónap,
egy év alatt.

Pamela Redmond Satran
Fordította: D. Tóth Kriszta

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés