Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplója

„Nagyon hiszek ebben a naplóban” – Hámori Gabriella a Mandiner.családnak

2017. február 10. 9:08
Az elmúlt évek egyik legnagyobb irodalmi szenzációja Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni 1935 és 1946 között írt naplójának megjelenése volt. Szinte a napló kiadásával egyidőben Hámori Gabriella színésznőben megfogalmazódott, hogy szeretne belőle előadást csinálni. A FILC (Fischer Iván Lakásszínháza) saját produkcióját először 2015. december 15-én láthatta a közönség, Seres Tamás szerkesztésében és rendezésében. A darab azóta több, mint 50 teltházas előadást élt meg, bemutatták több fesztiválon és játszóhelyen. Február 6-án este a Várkert Bazárban láthatta a közönség, a Várkert Irodalom sorozat harmadik előadásaként. Interjúnk a színésznővel.
Miért akartál Gyarmati Fanni naplójából azonnal előadást csinálni?
 
Valami különös rokonságot éreztem Gyarmati Fannival miközben olvastam őt, illetve egyszerre megdöbbentett és lenyűgözött mindaz, ami a Radnóti házaspárral történt. A történelmi események részletes leírása, a kor irodalompolitikai közegének Fanni szemszögéből való bemutatása gondolkodásra késztettek. Egyre fontosabbnak éreztem ezt a kordokumentumot, nem tudtam tőle szabadulni, pedig akkor még nem is olvastam olyan figyelmesen, mint másodjára.
 
Nagyon hiszek ebben a naplóban, felbecsülhetetlen kordokumentum, az előadásokon pedig tisztán érezhető mennyire fontos az embereknek az a sok minden, amiről szó van benne: szerelem, család, megélhetés, kultúra, politika, identitáskeresés, vészkorszak, zsidóság, kereszténység, halál. Mindez a mindennapok részleteivel együtt bonyolult rendszert képez.
 
Mi köt hozzá és az ő naplójához?
 
Ez számomra nem egy eljátszandó szerep. A napló nem szerkesztett és kidolgozott szöveg, hanem élő anyag. Az a legnagyobb ereje, hogy az egyik legnagyobb magyar költő életét olvashatjuk a felsége feljegyzésein keresztül. Ezekben a feljegyzésekben pedig mindig jelen van az aznapi események hatása, a kor, az idegrendszerek állapota.
 
1935-ös az első bejegyzés, és Gyarmati Fanni tizenegy éven át precízen beszámol mindenről, az évek során pedig egyre letisztultabbá válik a stílusa. A naplóban 1946 az utolsó évszám, addigra egy írónőt olvashatunk, aki megtalálta a saját hangját.
 
Amikor a két kötet megjelent, az érdeklődők, az olvasók tisztában voltak vele, hogy amibe végre bepillanthatnak az egy leplezetlenül nyers és őszinte dokumentum.  Mikor elolvastam a naplót, azt éreztem, hogy értem ezt a nőt, és nem tudom elengedni, szeretnék még több időt tölteni a világában. Tökéletesen értem a mindennapi küzdelmeit, az önmagával való vívódásait.
 
 
Hogyan került nyilvánosságra a napló?
 
Radnóti Miklós monográfiájának írójával, Ferencz Győzővel készült interjúkat olvasva egyértelműen kiderül, mennyire személyes és féltve őrzött írásról van szó, ami nem a nagyközönség számára készült. A véletlenek sorozata játszott közre abban, hogy egy pillanatban mégis előkerült. Ferencz Győzőnek Gyarmati Fannival az évek alatt szinte barátsággá érett kapcsolatának köszönhető, hogy a Jaffa Kiadó gondozásában a kötet már mindenki számára hozzáférhető.
 
Hogyan történt a napló feldolgozása?
 
A naplóban sok áthallás van a mai korra. A társadalom megosztottsága, az indulati tényezők erősödése, a kulturális szféra működése, lehetne sorolni. Megpróbáljuk mindezt úgy közvetíteni, hogy ezt az előadást ma bármilyen beállítottságú ember nagy érdeklődéssel hallgassa, előadások után beszélgetéseket tartunk hosszan, közösen a nézőkkel. Radnóti csodálatos költészete kevésbé téma olyankor.  Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós sorsának alakulása annál inkább.
 
Sajnos sok mindent ki kellett hagynunk, a családi hátteret, a nyüzsgést, baráti összejöveteleket. Seres Tamás készítette el a másfélezer oldalas kötetből azt a száz oldalas példányt, amit tovább redukáltunk harminc oldalra.  Így lett az előadás gerince egy női olvasat, amiben ott van a felnövés-történet, a szerelemi dinamika, Radnóti és a kortársak kölcsönhatása, a katolizálás, a munkaszolgálat, Budapest ostroma, de semmi sem túlsúlyban.
 
Azt érezni, hogy a napló, mint feminista irodalom is megállja a helyét, emellett az előadásunkban szinte minden ennek a két embernek a viszonyával kapcsolatos. A kötődés erejét éreztük a legfontosabbnak, az összetartozásba vetett hitet. A történet minden pontján a legbelső lelki rezdülésekre koncentráltunk.
 
 
Mit gondolsz a naplón keresztül megismert Gyarmati Fanniról?
 
Szerintem fantasztikusan izgalmas személyiség, aki az évek alatt sokat fejlődik: egyre nagyvonalúbb a házasságban, és egyre nagyobb formátumú az a humánum, amivel kezeli az élethelyzeteit.Nagy utat jár be: huszonöt évesen kezdi írni a naplót, egy évtizedre rá megözvegyül, és örökre Radnóti Miklós emlékével marad százkét éves koráig. Nekem az a dolgom, hogy megértsem őt. Ha ez sikerül, akkor lehet, hogy a néző sem fogja eltartani magától, ha szeretni nem is tudja, de rácsatlakozik a gondolatmenetre és az érzelmi hullámvasútra, amin végigmegy.
 
Egy önmagunk számára írt napló, ha ugyan képes az ember eljutni oda, hogy ne tetszeni akarjon írás közben, hanem valóban kitárulkozni, sok esetben okoz meglepetéseket. Tisztelem azt, hogy Gyarmati Fanni utólagosan nem kozmetikázta a gondolatait, sok, rá nézve nem épp hízelgő kijelentés a kortársakról benne maradt a műben. Ezeket fontosnak tartottam elmondani a darabban is. Aki nem olvasta a naplót, és illúziókkal érkezik az előadásra, az ezen meg szokott lepődni.
 
„Egyek vagyunk, én ő is vagyok” – írja Gyarmati Fanni. Milyen szerelem illetve házasság volt az övék? Hogyan „fért bele” az öt abortusz és a Beck Judit szerelem?
 
Szerelmük teljes volt. A Beck Judit szálat megtartottuk, de nem akartunk túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki, pletykálkodni sem. Minket főként az érdekelt, hogy bár Gyarmati Fannit felkavarta a viszony, tulajdonképpen végtelenül toleráns volt Miklóssal.
 
Gyakorlatilag az összes abortusz leírásához én ragaszkodtam, eredetileg nem voltak beemelve a színpadi változatba. Mégis azt érzem, hogy ma az eutanázia mellett egyenrangúan fontos kérdés, hogy a fogantatás pillanatától számoljuk-e az életet. Vitatott, hogy bűn-e az abortusz. Olvasva döbbenetes volt mindez a naplóban, mert az ember azt kívánná, hogy két ilyen csodálatos embernek legyenek utódai. Hogy mindez miért nem így történt, nagyon bonyolult kérdés. A külvilág sem volt támogató, anyagilag is kockázatos lett volna, de a kapcsolatuk milyensége is közrejátszott. Gyarmati Fanni pótolta Miklós számára a születés pillanatában elvesztett anyát, emellett tökéletes alkotótársnak is bizonyult, aki a költészet ihletett pillanatainak katalizátoraként, ezzel együtt Radnóti kritikusaként is abszolút jelen volt. Radnóti Miklós teljes figyelmet igényelt.
 
 
Hogy került az előadás Fischer Iván Lakásszínházába?
 
Szerették volna, ha készítek egy előadást. Az egy csodálatos tér, öröm ott játszani. Rajtam állt, hogy szöveget válasszak, olyat szerettem volna tehát, ami annak a fajta színészi jelenlétnek ad teret, ami önazonos, filmszerűen részletező, amin nem érhetőek tetten a színjátszás technikai eszközei, ahol az anyag feldolgozása teljesen dokumentarista, a szerkesztés nem törekszik a direkt hatásokra.
 
Mikor Gyarmati Fannira esett a választásom, volt egy olyan félelmem, hogy nem kapjuk meg a napló jogait, annyira érinthetetlennek gondoltam. Ám azt az egyet tudtam, hogy bármi lesz is, mindenképpen Seres Tamással szeretnék dolgozni, hogy ő rendezze. Benne bíztam, jól ismeri Radnóti költészetét és a kort, amiben élt. Neki köszönhettem, hogy igazán megértettem a napló néha nehezen követhető gondolatmenetét, és azt is, hogy lett önbizalmam önfeledten közvetíteni ezeket.
 
A mostani elég más közeg volt, hiszen a Várkert Bazárban egy 200 fős nézőtér közepén játszottál...
 
Egy előadás mozgatásakor, más helyszínen való játszásakor mindig születnek új mozzanatok, egyes szövegrészek pedig másként szólalnak meg, új felismerésekkel gazdagodnak. Ezzel együtt mindig lesz deficit is. Ami ezúttal elveszett, az a szeánsz jelleg, ez máskor erős. Most a nyílt közlés dominált, technikailag ekkora térben nem is lehet másképp.
 
Ami itt érdekes volt, hogy a naplóban szerepel a Várkert helyszíne, egy Horthy hazaérkezésének tiszteletére rendezett robbantás-sorozat. Mindez Karinthy Frigyes halálának napján történik, akit a barátok, írótársak éppen megrendülten gyászolnak, közben pedig hallják a távoli dörrenéseket, látják a hatalmas füstöt, és először nem is tudják elképzelni, mi történik. Itt a Várkertben különös csend ülte meg a termet, amikor ezt a részt elmondtam. 

Ahogy említettem, ez az előadás számomra nem alakítás. Lassan érlelődött és személyes ügyemmé vált. Szakmai közönséget nemigen hívtunk rá. Nem azért mert nem örültünk volna neki, csak elsősorban inkább kísérlet volt az egész: hogy lehetséges-e egy szobában közösen gondolkodni Gyarmati Fanni naplója mentén azokról a problémákról, amelyek a mi széttraumatizált országunk emlékezetének töredékei, és amelyeknek a hatása a mai napig tart, és minden családban jelen van, veszteségek, sérelmek formájában. 

Azt érzem, nagyon tanulságos volt ez a kísérlet, és számomra nagyon jó élmény. Itt a Várkert Bazárban igazán nyitott közönség volt, erős figyelmet éreztem mindvégig. Nagyon sokféle gondolkodású ember jött el, mégis érezhető volt az egység előadás alatt. Ez a legnagyobb dolog, ami történhet. Pedig sok a kettősség a történetben. Mindannyiunk történeteiben, azt hiszem.  Seres Tamás rendezővel az a célunk, hogy olyan dokumentumokat, naplókat, feljegyzéseket dolgozzunk fel, amelyek értelmes párbeszédet indítanak el és közös értékeinket helyezik fókuszba. Radnóti Miklós hagyatéka mindenképpen ilyen közös érték.
 
 
Hol játsszátok még?
 
Tulajdonképpen több helyen megfordultunk már, Győrben az Öttemplom Fesztiválon, a balatonföldvári Kultkikötőben,a Margó Irodalmi Fesztiválon a Petőfi Irodalmi Múzeumban, most pedig a budapesti G3 klubban játsszuk. Egyre több meghívásunk van vidékre, most Debrecen és Pécs áll egyeztetés alatt. Valamint külföldön élő magyar közösségek is jelezték, hogy szeretnék meghívni az előadást a következő évadban.
 
Téged hol láthatunk még? Ha jól tudom, két nappal az előadás előtt volt egy nagyszabású bemutatód.
 

Az Örkény Színházban mostantól lesz műsoron Thomas Mann József és testvérei Ascher Tamás és Gáspár Ildikó rendezésében. Február 23-án lesz egy jazz-est a Müpában, ahol Bergendy Péter filmrendezővel beszélgetünk, sőt még énekelhetek is, most keresem a zenei anyagot. Közben Fischer Iván Lakásszínházában új előadással készülünk: tavaszra Seres Tamással Andrássy Katinka naplóját dolgozzuk fel. Hamarosan pedig elkezdem első színpadi rendezésemet. 

Fotók: Földházi Árpád