Assassin’s Creed – Hivatalos filmregény

2017. április 4. 10:50

CaptainV
SFmag
Mennyire tudja tisztázni, kifejteni vagy más perspektívába helyezni az Assassin’s Creed filmregény mindazt, amit a vásznon láttunk?

Christie Golden az Eretnekségben megmutatta, hogy ügyes, van érzéke ahhoz, hogy elkapja az orgyilkos-templomos konfliktust. Az Andalúziában játszódó, múltbéli jeleneteknél sokkal nagyobb mozgástere volt, hiszen ott nem volt valami szószátyár egyik szereplő sem, így őket zavarkeltés nélkül lehetett finomítgatni, míg a jelenben, az Abstergóban történtek adottak voltak, azokba nem tudott olyan szabadsággal belenyúlni. A lyukakat igyekezett betömni mindkét történetszálban, de csodát azért ő sem tudott tenni: ahol a filmben valami totál érthetetlen volt, mert egyszerűen hülyén volt megírva, ott ő is csak találgatni tudott, mi lehetett a háttérben. Mondjuk nem rosszul, de nem úgy, hogy a könyv elolvasása után már abszolút ne maradjon semmi kérdésünk. (Például arra a kérdésre, hogy miért tépte le magáról a pólót Fassbender, nekem nem kielégítő válasz az, hogy ez az irányítás átvételének szimbóluma. De szép próbálkozás, Christie.) Viszont tény, hogy sokat hozzátett az élményhez, neki köszönhető, hogy ennyivel is kifejtettebb és letisztultabb lett minden, és ez így, ha nem is tökéletes, de jó kiegészítése a film rohanásának és felületességének. Ő egyébként nemcsak az Assasssin’s Creedhez írt regényeket: World of Warcraft, Starcraft és Star Wars vonatkozású művek is fűződnek a nevéhez. Mondhatjuk, hogy elég tapasztalt abban, hogy hogyan kell a meglévő alapokat továbbkölteni.

Ami azonban teljesen újdonság a filmhez képest, az az Abstergóban fogva tartott többi orgyilkos mélyebb ismertetése. (SPOILER – talán emlékszünk, ők azok, akik a film végén betársulnak Cal Lynch mellé, és közös erővel megszöknek az intézményből – SPOILER VÉGE) Nem is annyira róluk tudunk meg többet, mert önmagukban kik ők, senkik – ők az őseik miatt érdekesek nekünk is meg a templomosoknak is. Nekik nem nagyon voltak önálló jeleneteik a filmben, a regény viszont szentel nekik pár hosszabb részt, sőt, még a könyv végén található novellákban is az ő regresszióikról olvashatunk. Ahogy láttam, ezekkel az extrákkal, mármint a befejezés utáni jelenetekkel az olvasók közül többen nem tudtak mit kezdeni, nem értették, mi közük van bármihez is. Nos, gyanítom, ők azok, akik nem játszottak a vonatkozó játékokkal.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés