„Elkezdtem sírni és nem tudtam abbahagyni…”

2017. április 27. 12:44

Gyarmati Orsolya
Amikor láttam, hogy ott ül az a 15 éves kislány a műtétre várva, és nyomkodja az okostelefonját, nagyon szívesen elbeszélgettem volna vele arról, tudatában van-e annak, hogy mire készül? De persze ennél sokkal fontosabb lenne a megelőző felvilágosítás, amelynek keretében elmondhatnánk, milyen veszélyei vannak a terhességmegszakításnak.

„Zsuzsa (nevezzük így) védőnőnek tanul, végzős egy vidéki egyetemen. Az egyik gyakorlat alkalmával több abortuszon is részt vett. Arról kérdeztük, mennyire készítették fel a hallgatókat arra, hogy mi fog történni, illetve, hogy mennyire hangsúlyozták azt a terhességmegszakítást végzők, hogy itt most egy magzat életét oltják ki.

(...)

CSH: Érezted azt bárkiben, hogy tudatában vannak annak, hogy egy kis életnek vet véget?

Zsuzsa: Nem. Persze lehet, hogy ezt csak úgy lehet kibírni, ha teljes közönyösségbe menekülnek és kizárják az ilyen gondolatokat.

CSH: Összesen hat abortuszon vettél részt. Te is éreztél hasonló közönyösséget kialakulni magadban?

Zsuzsa: Igen – már a második terhességmegszakításnál ürességet éreztem, miután az első abortusz látványa nagyon megrázott. Az járt a fejemben, hogy most már tudom, mit csinálnak, tudom, mire számíthatok… de persze minden alkalommal szörnyű volt látni, ahogy a vákuum szívta ki a magzat testrészeit, amelyeket a felismerhetetlenségig összeroncsoltak.

CSH: Ha te állnál ott egy abortuszt végeztető kislány mellett, mit mondanál neki?

Zsuzsa: Amikor láttam, hogy ott ül az a 15 éves kislány a műtétre várva, és nyomkodja az okostelefonját, nagyon szívesen elbeszélgettem volna vele arról, tudatában van-e annak, hogy mire készül? De persze ennél sokkal fontosabb lenne a megelőző felvilágosítás, amelynek keretében elmondhatnánk, milyen veszélyei vannak a terhességmegszakításnak, hogy lelkileg mennyire sérül majd, s hogy egész életében nem fogja tudni feldolgozni azt, hogy elvetette a magzatát. Az ilyen beszélgetések talán hozzájárulnának ahhoz, hogy minél kevesebben döntsenek a terhességmegszakítás mellett, de amíg az abortuszt a fogamzásgátlás egyik módjának tekintik, nehéz bármit tenni. Előfordult olyan nő is, aki láthatóan nem saját akaratából jött elvetetni a babát, hanem a szülei vagy a párja nyomására. Ezekre a helyzetekre is jó lenne megoldást találni.”

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez egy nagyon nehéz ügy, mert azért az mégis csak a nő magán ügyének minősülő döntés, h. ki, mikor, mennyi gyereket vállal, sőt, egy közös életre, mint tudjuk.

A magam részéről megértem az rk. egyház álláspontját, sohasem lehet tudni, melyik nem kívánt terhességből születhetett volna egy új Bach, v. Einstein, és egyáltalában, az abortusz valóban előre hozott gyermek pusztítás.

Az élet viszont gyakorlati döntésekből áll.

Minden eszközzel segíteni kellene a szakmával rendelkező, dolgozó párokat, h. anyagi okokból NE kényszerüljenek abortuszra. A legnagyobb és méltányolható probléma a lakás, annamanna, a Te javaslatodat kéne legalább cselekvési tervvé fejleszteni, s gyorsan a megvalósítás felé mozdítani!

Egy gyermek fölnevelése, taníttatása, legalább egy normál családi ház árát teszi ki, és az induláshoz minimálisan valóban egy garzonlakás ami kellene.

Naná, hogy fele lehet dolgozni. Mindent fel lehet. Még a népírtást is aránylag jól fel lehetne dolgozni, ha nincs, aki állandóan rossz lelkiismeretet csinál annak, aki végezte.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés