Bátraké a szerencse?

2017. május 3. 12:11

Pintér Bence
Magyar Nemzet
A kormányfő által havonta citált bátorságnak tehát hűlt helyét találjuk, ha arról van szó, hogy a választópolgárokkal kellene szembesülni, vagy tényszerűen feltárt ügyekben az újságíróknak válaszolni.

„A regnáló kormánypártok és a hozzájuk közel álló megmondóemberek, csatolt értelmiségiek és potentátok egyik kedvenc toposza a bátorság, illetve a hasonló kontextusban, hasonló értelemben emlegetett férfiasság. Utóbbi kifejezés tartalmáról, értelméről és implikációiról most nem nyitnék vitát. A bátorság emlegetése azonban kényelmetlen kérdéseket vet fel. Mennyire bátor a kormány, a kormányfő és az őket támogató elit valójában?

Hozzá hasonulnak a kormánypárti képviselők is: a Parlamentben kevesen állnak meg az újságíróknak nyilatkozni, azon kívül is leginkább csak a baráti médiumoknak szólalnak meg. Arról nem is beszélve, hogy a kormánypártok országgyűlési képviselői a legritkább esetben mernek ellenvéleményt megfogalmazni a központi ukázzal szemben: se a sajtóban nyilatkozatok, interjúk formájában, se a parlamentben a szavazásokkor. Az pedig végképp fel sem merül, hogy Orbán Viktornak lehetne párton belül kihívója. Az Országházban folyamatosan szűkítik a média mozgásterét, egyes lapokat kitiltanak. Ha kifejezetten kényes kérdésekben sikerül elcsípni egy-egy politikust, kitérő válaszokat ad: emlékezetes, amikor decemberben érdemi reakció helyett Matolcsy György mindenkinek csak kellemes adventet tudott kívánni. Az ellenzéki médiumoknak, így lapunknak is csak ritkán vagy egyáltalán nem nyilatkoznak nemhogy a képviselők, államtitkárok, miniszterek, de még az állami cégek, intézmények vezetői sem – akár egészen a múzeumokig.

De lépjünk egy szinttel feljebb! A Fidesz részletes, számonkérhető programot nem hirdet: 2010-ben még ott volt az egymillió új munkahely ígérete, 2014-ben már csak annyira telt, hogy azt mondják, »Folytatjuk!« Nagyobb, tömeges ellenállást kiváltó, tömegtüntetéseket életre hívó ügyekben, mint a felsőoktatási törvény átírása vagy az internetadó, a kormány teljes vagy részleges hátraarcot csinál érdemi vita nélkül. A választók egyszeri felhatalmazásával bíró kormánypártok szinte rettegnek attól, hogy tőlük független népszavazást írjanak ki az országban: a vasárnapi boltzárról szólót legális és illegális eszközökkel akadályozták, majd végül visszavonulót fújtak. Az olimpiáról pedig inkább lemondtak, nehogy elmondhassa a véleményét a nép, amellyel csak a jogi kötőerővel nem bíró nemzeti konzultációk és a propagandagépezet útján kommunikálnak.

A kormánypárti médiumok jó része mindeközben – szintén bátor módon – nem méreti meg magát a szokásos csatornákon, így nem tudni, hányan nézik, olvassák őket egyáltalán. Ez nekik tulajdonképpen nem olyan fontos adat, hiszen az állami hirdetés így is, úgy is megjelenik a műsoraik között, illetve a hasábjaikon. A médiatér kormánypárti leuralása pedig alapvetően nem is arról szól, hogy hányan nézik direktben a propagandát, hanem arról, hogy minél kevesebb csatornán lehessen mást nézni, olvasni. (Mennyivel könnyebb volt, amikor még csak egy csatorna volt!) Ezért aztán egy sor lapot, tévét, rádiót megvesznek és átfordítanak, de olyan is akad, amelyet egyszerűen bezárnak: ilyen volt a Népszabadság esete.

A kormányfő által havonta citált bátorságnak tehát hűlt helyét találjuk, ha arról van szó, hogy a választópolgárokkal kellene szembesülni, vagy tényszerűen feltárt ügyekben az újságíróknak válaszolni. Pedig ez a fajta közvetlen kapcsolat alapvető része lenne a demokráciának: az a politikus, aki nem ad egyenes válaszokat, vagy egyáltalán kérdezni se lehet tőle úgy, hogy a kérdéseket ne a környezete írja, más országokban valószínűleg rövid időn belül megbukna.

A bátorságot keresve végül csak azok a párhuzamos valóságok maradnak, amelyeket a politikai kommunikáció épít ki: a bátor Orbán Viktor, aki szembe mert szállni Brüsszellel, a migránsokkal, Soros Györggyel, a rezsidémonnal. Egy sor olyan ügyről beszélünk, ahol egy-egy létező problémát eltorzítva, felnagyítva, egyszerű jó-rossz felosztásban tálalva lehetetleníti el a kormánypárti gépezet az érdemi vitának még a lehetőségét is. Közben pedig elsikkad egy sor olyan kérdés, amelyben valóban bátornak kellene lenni, csak gyorsan learatható politikai haszna nincs: ilyen például a szegénység vagy az egészségügy. Hogy csak két apróbbat említsünk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 60 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A kormányfő nem azért van, hogy kiszolgálja a provokátorokat!

Mondj egy ballib, vagy bal-lik programot!
A Fidesz meghirdette a munkáltatók és munkavállalók könnyítését célzó programot. Teljesítette. Meghirdette a devizahitelesek megsegítését, teljesítette. Meghirdette az államháztartás kordában tartását, teljesítette.
Sőt: Az ország kifizette azt az adósságot, amit a "hazudtunk" reggel, meg éjjel program" alapján teljesített Dávid Ibolya, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon!
A tények mindig magukért beszélnek!
Már csak a demokráciával és a CEU-val jöhetsz, de ott is makacsul tartják magukat a tények!

Na ja!
Bezzeg a szerző bátor, mint a viccbeli vak ló.

"2010-ben, mivel a Fidesz csak egy nagyon vázlatos és gyakorlatilag semmiféle konkrétumot nem tartalmazó választási programot hirdetett" - írod.

A program szerintem az irányelveket tartalmaz és nem végrehajtást. A végrehajtás az éves tervekben jelenik meg és itt kerül részletes kidolgozásra. Ahhoz, hogy részletes kidolgozásra kerüljön sor, ismerni kell a lehetőségeket. Ez padig csak a kormányalakítás után derül. Ez fokozottabban igaz volt 2010-ben.
A program címe pedig "Nemzeti ügyek politikája" volt. (94 oldal.)
http://www.epitok.org.hu/files..

Nem győzött meg?
Valószínű azért, mert egy ciklusra vonatkozó kormányprogramnál részletes adatokat vársz, amilyent a költségvetés tartalmaz.
Mivel tervezésben is dolgoztam, így van némi gyakorlati tapasztalatom, hogy egy középtávú tervben az irányokat, célkitűzéseket kell megfogalmazni, amelyek majd az éves terveknél lebontásra, részletezésre kerülnek.

2002-ben és 2006-ban az MSZP-nek volt részletesebb terve, amelyekben számok is voltak. Mi valósult meg belőle? Ami megvalósult abban sem volt köszönet.

Van egy kormányinfó. Kérdezhetsz és választ is kapsz. Na meg a parlament.
A miniszterelnöknek az a dolga, hogy vezesse az országot és nem az, hogy olyan szemétkedő kérdésekre válaszoljon, mint amit feltett egy kollégád Ráchelnek. Mondjuk én a helyében jól szájon vágtam volna.
Vagy a sokszor bárgyú kérdéseitekre.

Ó, megnősültél? Gratulálok! :)

"... a kormánypártok országgyűlési képviselői a legritkább esetben mernek ellenvéleményt megfogalmazni a központi ukázzal szemben: se a sajtóban nyilatkozatok, interjúk formájában, se a parlamentben a szavazásokkor"
ennek nagyon egyszerű oka van:
nem azért ülnek a parlamentben, a frakcióban, hogy saját véleményük legyen, hanem amikor szavazni kell, akkor ne tévesszék el a gombot

Tagadással nem mész semmire, a tények attól tények maradnak.
A tr dolgod, mit, hogyan értékelsz, nekem nincs időm a semmin vitatkozni veled.

Hogy kivel nem hajlandó vitára leülni Orbán?

Valamelyik ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltjével.
Úgy,
- ahogy ő 2002-ben még leült vitázni a kihívó Medgyessyvel,
vagy
- ahogy Horn 1998-ban leült vitázni vele, a kihívóval
- ahogy Gyurcsány 2006-ban leállt vitázni vele, a kihívóval.

2006 óta viszont a "bátor" Orbánnak
- sem kihívóként (2010)
- sem kihívottként (2014)
nem volt mersze miniszterelnök-jelölti vitára kiállni.





vele vitázni leült Horn Gyula, vagy ve

Válaszok:
Schollander | 2017. május 4. 15:40

Megismétlem helyesen
(a bentmaradt utolsó sor nélkül):

Hogy kivel nem hajlandó vitára leülni Orbán?

Valamelyik ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltjével.
Úgy,
- ahogy ő 2002-ben még leült vitázni a kihívó Medgyessyvel,
vagy
- ahogy Horn 1998-ban leült vitázni vele, a kihívóval
- ahogy Gyurcsány 2006-ban leállt vitázni vele, a kihívóval.

2006 óta viszont a "bátor" Orbánnak
- sem kihívóként (2010)
- sem kihívottként (2014)
nem volt mersze miniszterelnök-jelölti vitára kiállni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés