Petr Stančík: Múmiamalom

2017. május 4. 11:02

Duba Dániel
Supernatural Movies
Valahol egy párhuzamos univerzumban Rejtő Jenő és Guy Ritchie egymás melletti pamlagra kerültek egy alulvilágított, füstös ópiumbarlangban.

Az a bizonyos gondolat a múlt, a jelen és a jövő kapcsolatát járja körül. Muszáj letarolni a múltat, hogy létrejöjjön a jövő? Elkerülhetetlen, hogy az örök fejlődést hajszolva leromboljuk a tradíciókat és a régi értékeket ahhoz, hogy kicsírázzon porain egy új értékrend? Maga a múmiamalom egy jelkép, a fejlődés romboló tevékenységének szimbóluma. Egy gőzgép, mely a régi idők hőseinek holttestét porrá őrölve, majd azt a földekre hintve trágyázza a jelent, hogy aztán maga az ipari forradalom bontakozzon ki általa, ami majd az elkövetkező háborúkat generálja, és teszi azokat még embertelenebbé. Ez a fajta keserédes idea végig ott bujkál a könyv lapjain, és furcsa kettősséget alkot így a főhős megmosolyogtató, ironikus karakterével.

Az 1860-as évek monarchikus légkörében Durman felügyelő, a regény főszereplője, egy csillagfényes éjszakán beletenyerel élete legbonyolultabb esetébe, amint Prága egy eldugott kis utcájában szó szerint belelép egy hullába. Nagyon hamar kiderül, hogy ez csak a kezdet, amit rituális gyilkosságok követnek városszerte, melyeket egészen különös hasonlóságok kötnek össze. Durman és az egész prágai bűnüldözés szembe találja magát az ország első sorozatgyilkosával, és talán egy titkos társaság világraszóló összeesküvésével is. A feladat újszerűségétől felbuzdulva a felügyelőnk egyik kezében pisztolyával, másik kezében egy félig kilötybölt söröskorsóval neki is lát felgöngyölíteni az ügyet. De előbb megebédel.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés