Kooperálni, álmodni, vállalkozni

A magyarság szellemi erejében rejlő lehetőségekről

2018. február 19. 15:49

Partos Bence
Mandiner
Érjük el valahogy, hogy szülessen minél több jó magyar ötlet, majd minden szellemi és anyagi erőnkkel támogassuk ezek megvalósulását. Az oktatásban ne arra tanítsuk a gyerekeket, hogyan mozogjanak jól a keretek között, hanem arra, hogyan mozgassák jól azokat.

„A legmagasabb szintű hatékonyság ott jöhet létre, ahol a társadalmi termelési struktúra mozgásba képes hozni mindazt a tehetséget, hozzáértést, értelmet és ügyességet, amivel az ország, mint a legnagyobb nemzetgazdasági vagyon halmozott alapjával rendelkezik. Nem az „elfekvő anyaggal történik a legnagyobb pazarlás, amiért felelősségre vonják – joggal – a rosszul gazdálkodókat; az elfekvő képességekkel, az ésszel, szellemmel, tehetséggel, szakértelemmel, hozzáértéssel való pazarlás, ez a legnagyobb nemzeti kinccsel való gondatlan gazdálkodás. Ez pedig nem egyszerűen hiba, hanem mondhatjuk bűnnek is. Ez az, amiért a legnagyobb felelősség terhelheti minden szinten a munkát szervező, a munkát felelősen irányító embereket. Hiszen aszerint lehet hatékony, fejlődő és alkotó egy ország, egy társadalom, hogy ezt az erőt, képességet, készséget képes működésbe hozni” – írja Losonczi Ágnes Ártó-védő társadalom című könyvében, 1989-ben.

Vajon a rendszerváltás óta eltelt közel három évtizedben sikerült-e működésbe hoznunk ezt az erőt?

Kiaknáztuk-e a magyar nemzetben rejlő lehetőségeket?

Hadrendbe állítottuk a tehetségünket, a képességeinket és szellemi tőkénket? Van egy olyan sejtésem, hogy nem egészen.

Hogy miből gondolom ezt?

Johann Ender: A Magyar Tudományos Akadémia allegóriája – „A kép előterében a műveltség istenasszonya áll, jobb karjával a magasba nyújtva a művelődés csészéjét amely felé a nemzet, hatalmas sas képében, kiterjesztett szárnyakkal közeledik.”

 

Lépten nyomon láthatjuk, mire képesek a magyar fiatalok, ha összefognak. Ha kitűznek maguk elé egy célt és kooperálnak. Láthatjuk, hogy milyen az, amikor a nyomot akarnak hagyni, hatással szeretnének lenni a környezetükre. Amikor közösen mozgósítják a képességeiket és létrehoznak valami újat. Egy céget. Egy alapítványt. Egy szervezetet.

A gond az, hogy ma Magyarországon kevés az ilyen fiatal, így az ilyen jellegű sikeres kezdeményezésekből sincs elég. Pedig sokkal több lehetne, leginkább akkor, ha kalibrálnánk egy kicsit az oktatási rendszeren.

Nem kellene sokat, pénz se kellene hozzá, csak a felfogáson kellene változtatni egy keveset. Minél több olyan magyar vállalkozás futna be, mint például a Prezi, annál nagyobbat robbanna a gazdaságunk is és annál jobb hely lenne ez az ország.

De minden a gondolkodásmódnál kezdődik, amit az oktatás segítségével lehet a leghatékonyabban formálni.

„A magyar egy leleményes nép” – mondogatjuk előszeretettel magunkról. Mégis keretek közé szorítjuk a fiataljainkat! Az oktatásban nem kérjük meg őket arra, hogy találjanak ki valami újat. Nem ösztönözzük őket arra, hogy fogjanak össze és hozzanak létre valamit, amivel hatással lehetnek a környezetükre.

Pár pozitív példától eltekintve az oktatási intézményekben a magyar fiatalok passzív befogadói a tudásnak. Csak magolnak, magolnak és arra készülnek, hogy melyik multinál tudnak majd elhelyezkedni alkalmazottként. Melyik mókuskerékben fognak tudni teperni életük végéig.

Ne erre készítsük fel a jövő generációját! Tanítsuk meg őket kooperálni, nagyot álmodni, vállalkozni! Már az oktatásban mutassuk meg a fiataloknak, milyen érzés az, amikor számít a szavuk, amikor felelnek valamiért. Már a gimnáziumban, az egyetemen mutassuk be nekik a valóságot.

Már közhelyszámba megy, hogy az oktatási rendszer nem az életre készíti fel a fiatalokat. Tényleg nem, de a miértekről már kevesebb szó esik. Pörögnek a nagy megmondások a magyar oktatásról: az egymillió fociedző országa mellett, az egymillió pedagógus országa is vagyunk. Én nem is akarok beállni a nagy megmondók sorába, csupán egyetlen kérdést szeretnék feltenni:

mi hasznunk származik abból, ha a magyar fiatalok passzív befogadói a tudásnak és nem aktív használói annak?

Látom a pozitív kezdeményezéseket a kormány részéről. Lépten nyomon én is beleszaladok az egyetemen olyan pályázatokba, ahol állami pénzből támogatnák az innovatív ötletek megvalósulását. Ez szép és jó, de egy ilyen lépés az egyetemista korosztálynál már édeskevés. Mint halottnak a csók!

Ennél radikálisabb húzásra van szükség. Le kell menni az alapokhoz és egy olyan gondolkodásmódot, mentalitást adni a gyerekeknek, melynek hatására nem azon fog járni az eszük, hogy az élet mely területén robotolhatnak életük végéig modern rabszolgaként, hanem hogy közösen hogyan hagyhatnának nyomot maguk után. Egy céggel, egy alapítvánnyal, egy szervezettel.

Érjük el valahogy, hogy szülessen minél több jó magyar ötlet, majd minden szellemi és anyagi erőnkkel támogassuk ezek megvalósulását.

Az oktatásban ne arra tanítsuk a gyerekeket, hogyan mozogjanak jól a keretek között, hanem arra, hogyan mozgassák jól azokat.

Összesen 90 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Osszuk két részre a megoldást, ha már magyar innovációról beszélünk, elsősorban, mindenekelőtt a magyar gondolkodás, a magyar nyelv bevitelét az agyakba:
Ált. iskolában minden tanítási napon - népmesék, kezdetnek -

Benedek Elek
Többsincs királyfi és más mesék
hangos felolvasása és megbeszélése.

Felsősöknél: a magyar és világirodalom klasszikusai, rövidített történettel, minden műnél 3-4 oldalnyi kiválasztott, jellemző rész, leírás, párbeszéd estébé -
hangos felolvasása és megbeszélése.
Ezeken az órákon kell a tanároknak feltenni a kérdést, az óra hátrelévő részében:
Mi volt az utóbbi napokban, ami valakit felháborított, elszomorított, magyarul: megválaszolatlanul maradt kérdések megbeszélése.
És persze, ami örömöt okozott.
Ez hetente: 5 óra.
A hozama - ha megfelelő a tanári képesség és pedagógia - egy élet.
Megszorozva az osztályok tanulóinak számával.
Minden fejlődés, fejlesztés, start up ésatöbbi: ezzel kell kezdődnie.
Ha ez elmarad, nincs alap, mentális, szellemi, morális.
És ha ez nincs: semmi van.

"Ennél radikálisabb húzásra van szükség. Le kell menni az alapokhoz és egy olyan gondolkodásmódot, mentalitást adni a gyerekeknek, melynek hatására nem azon fog járni az eszük, hogy az élet mely területén robotolhatnak életük végéig modern rabszolgaként, hanem hogy közösen hogyan hagyhatnának nyomot maguk után. Egy céggel, egy alapítvánnyal, egy szervezettel."

A kedves szerző tuggya-e, hogy a kreativitás nagyrészt biológiailag determinált képesség, amit nem lehet csak úgy kifejleszteni a semmiből? BTW belőlük lesznek a liberálisok, meg a cégalapítók. És közös jellemzőjük, hogy például csapnivalóan rossz menedzserek. Nem csak a robotmunka kíván szorgalmat és fegyelmet, hanem az adminisztratív és menedzsmenti is.

Kiváló példa volt erre Magyarországon a balliberális kormányzás, amikor ötletekkel tele volt a padlás, miközben omlott össze egymás után minden.

Válaszok:
Megtalálta | 2018. február 19. 18:10

Ne húzd fel magad.
Ez a fajta úgy érzi, mindig, mindenben meg kell szólalnia.
De úgy ám, hogy a megszólalása legyen a domináns.
Ha ez sem megy, - mármint: nem jön össze a beteges dominanciája - akkor debil módon próbál lejáratni, "sasjóskázva"...
Szegény, sajnálom, mert egyébként van koponyája.
De arról se te, sem én, nem rendelkezhetünk.
Csakis ő.

Nem érti a kis lüke, hogy a magyar, az olyan, hogy azt nézi: mi-ki vagy, a tetteid alapján, és nem azt, honnan jöttél?

És akkor mellé teszem a konzervatív attitűd kritikáját is, hogy teljes legyen a kép:

A konzervatívok, akik a nyitottságra való hajlam hiánya, viszont lelkiismeretes, szorgalmas és rendszerető attitűd esetén a valószínű attitűd, szervezetten és hatékonyan képesek működtetni egy struktúrát, viszont nem nyitottak a változásokra. Kvázi megkövül a rendszer, amikor túlságosan elbillen konzervatív irányba a mérleg. A konzervatívoknak szükségük van a liberálisokra, amikor változik a világ, különben különös hatékonysággal képesek nekimenni a falnak.

Válaszok:
Megtalálta | 2018. február 19. 18:14

Átfogalmazom, mert ez irtó zavaros kopipaszta lett.

A konzervatívokra jellemző a nyitottság hiánya, viszont lelkiismeretesek, szorgalmasok és rendszeretőek. Ők azok, akik szervezetten és hatékonyan képesek működtetni egy struktúrát, de nem nyitottak a változásokra, nem nyitottak a kategóriák közti mozgásra. Ők azok, akik szeretik, ha világosak a határok, akár országhatárokról, akár kategóriák közti határvonalakról van szó.

Amikor túlságosan elbillen konzervatív irányba a mérleg, akkor viszont kvázi megkövül a rendszer. A konzervatívoknak szükségük van a liberálisokra, amikor változik a világ, különben különös hatékonysággal képesek nekimenni a falnak.

Na és akkor mi van? Ennek a mondathalmaznak mégis mennyi köze van ahhoz, amit írtam?

Egyébként mondandóm lényege: A gyerekek egy része nem azért nem kreatív, mert nem tanítják kreatívnak, hanem mert nem kreatív és kész. Ilyen a személyisége. Mint ahogy nem mindenki társasági ember.

Én nem mondom, hogy a tanulást meg lehet spórolni, egyáltalán nem erről van szó, hanem az ún. laterális gondolkodásról. Arról, hogy képes vagy olyan jelegű gondolkodásra, hogy közben váltogatod az értelmezési keretet is.

Egyébként ez nem jelenti azt, hogy csak így lehet fejlődni. A mérnökök, akadémikusok jellemzően inkrementálisan fejlesztenek. Először irgalmatlan mennyiségű alapozó tárgyat tanulnak meg, hogy képesek legyenek az adott témakörben tevékenykedni, és ezen témakörben elérni azt a szintet, hogy egyáltalán lássák a fejlődés lehetőségeket. Ehhez intelligencia és szorgalom kell, nem kreativitás. A kreativitás és az akadémiai teljesítmény ha jól rémlik negatívan korrellál.

Bocs, azt hiszem rosszul írtam. Nem zárja ki a kreativitást. Kénytelen leszek angol nyelvű kategóriákat használni, mert szerintem a fordításuk magyarra egész egyszerűen nem jó.

Szóval a modellt úgy hívják, hogy "Big five" személyiségmodell, mert öt fő, egymástól független dimenzióban modellezi a személyiséget.

A kreativitás dimenziója az "Openness" (amit magyarra nyitottnak lehetne fordítani, csak ez sajnos nem jó, mert ez inkább olyan nyitottság, hogy nyitott vagy az esztétikára és az új elméletekre), a szorgalomé a "Consciousness", (amit olykor tudatosságnak, öntudatnak, fegyelmezettsgének is fordítanak, és kábé egyik se fedi le jól a fogalmat).

Azok, akik magas pontszámot érnek el "Openness"-ben, és alacsonyat "Consciousness"-ben, azok jellemzően a liberális elvekkel, pártokkal, politikai oldallal szimpatizálnak, akik meg fordítva, alacsony "Openess", magas "Consciousness", azok meg jellemzően konzervatív. Azok meg, akik mindkettőben jók, azok meg sokszor bizonytalanok, de mivel mindkettő tulajdonság normál eloszlású, ezért ez tekinthető kisebbségnek.

Olvasd el, amit írt, amit életében tett.
Aztán írd le, mit gondolsz.
Szerintem: aki végigolvassa kisgyerek korában Benedek Eleket, annak nem lesz szüksége pszichológusra, személyi edzőre, legrosszabb esetben táplálkozásszakértőre.
De ha valóban figyelmesen olvassa Eleket, arra sem.
És ez nem semmi.
Ráadásul a pénze nagy részét sem gyógyszerre költi.

Sajnos, vagy nem sajnos, Trianont valóban szabadkőművesek ácsolták.
Nem is tagadta közülük egy sem.
De, hogy ennek mi köze Benedek Elekhez, az egyszerű keresztény halandó számára nem megfogható.
De te biztosan tudod, ha mondod.

Könyörgöm...
Mi köze van BE-nek a mai Lengyel Lászlóhoz?
Talán végrendeletben utasítja, hogy a magyar nemzet ellen ténykedjen?
Benedek Elek meséiről beszéltem.
Amelyek: csodák.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés