Amennyire nagyszerű a Szép versek 1944 alapötlete, annyira meglepő, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe összeállítani egy efféle kiadványt. Zoltán Gábor az éves versantológia mintájára egy kötetbe szelektáltarendezte az 1944-es év költői termését, könyvét pedig az a radikális gesztus teszi igazán érdekessé, hogy a szélsőjobbos sajtóból éppúgy válogatott verseket, mint mondjuk Illyés Magyar Csillagából. Egy lapon, elegyesen közli a korszak kimagasló alkotóinak – köztük számos, zsidósága miatt üldözött szerzőnek – és a véresszájú nyilas rigmusgyártóknak a műveit. Ezekből kiindulva Zoltán nem sejtett összefüggéseket tár fel, kényes-különös információkkal gazdagítja a 20. századi művészvilágról alkotott képünket: megtudjuk tőle például, hogy Rátonyi Róbert és Bilicsi Tivadar nyilas pártünnepségen szórakoztatta a nagyérdeműt, illetve megismerhetjük a későbbi popcézárnak, Erdős Péternek a német megszállás előtt közölt, nem is tehetség nélkül írt verseit. Zoltán Gábor a kutyaütő pártköltők mellett érdekes szerzők sorsát emeli ki a feledésből: az egyik legnagyobb felfedezés az egyébként Sára Sándor Pergőtüzében is feltűnő Gellért Sándor, aki Don-kanyari tapasztalataiból írt eposzt „népies”, ám összehasonlíthatatlanul egyéni stílusban.
Ugyancsak fontos alakja a könyvnek a népi táborból induló Erdélyi József, akiből a világháború idejére Szálasi egyetlen nagy formátumú költő híve lett – most láthatjuk, milyen kegyetlen sorokra ragadtatta vakhite. „Így is lehet, lám, zsidók nélkül; / így is szép, szebb a Dunapart: / népesebb bár, halkabb… E tájkép / nem feledte el a magyart” – örvendezett a zsidóüldözés csúcspontján. Erdélyi a háború után bujkált, majd börtönbe került, hogy aztán csakhamar rehabilitálja a kommunista rendszer. Nem ez az egyetlen eklektikus életút, amelyet Zoltán antológiája felrajzol.
Jelentős kutatómunkán alapuló, az 1944-es évet a maga szörnyű komplexitásában láttató válogatást adott közre Zoltán Gábor – kár, hogy a versrészletekre felhúzott fejtegetései többnyire bornírt közhelyeknél ragadnak le. Mondandójának alapgondolata, hogy az emberből minden civilizált máza ellenére bármikor előhozható animális, gyilkolásra kész valója. Ez – gondoljunk csak a szerzőnek a nyilas infernót lefestő, megrázó dokumentumregényére, az Orgiára – teljességgel elfogadható állítás. Az író innen azonban ahhoz a következtetéshez jut, hogy bármiféle kollektív hovatartozásra való hivatkozás a vérszomjas törzsiség jele, s a modern, urbánus individualizmus az etikus emberlét legbiztosabb záloga.
A miniszterelnök politikai igazgatója leszögezte, politikailag nem őrlünk egy malomban, de Nádas Péter teljesítménye minden magyar ember nemzeti büszkeségét gyarapíthatja!
Ez az ünnep arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Constantinovits Milán írása.
Az utóbbi 30 évben a nehézségek ellenére is megtartottuk vezető szerepünket. A klímaváltozás, a munkaerőhiány és a generációváltás azonban óriási kihívást jelent.
Olvasni jó, sőt érdemes is, izgalmas regényekből pedig akad bőven. Ezúttal három teljesen eltérő könyv került a kosárba, egyetlen közös vonással: izgalomból egyikben sincs hiány.
Jelenléte betöltötte az egész teret, és megtelének mindnyájan a Magyar Péter iránti hamis szeretettel és reménységgel, holott azt sem tudják vala, kicsoda.
Matús Sutaj Estok úgy fogalmazott, hogy az egyik verzió szerint a bűncselekmény hátterében „bizonyos emberek csoportja” állhat, amelynek tagjai „egymást bátorították, illetve támogatták e bűncselekmény elkövetésében”.
p
5
0
34
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!