Az Európai Unió vezetése egyre irreálisabb ötletekkel áll elő. A folyamat nem most kezdődött, legalább három évtizedre nyúlik vissza, és részben a birodalomépítési törekvéseknek, részben az új ideológiák megjelenésének tudható be.
Lóránt Károly írása a Mandiner hetilapban.
Az alapító atyák valamikor az ötvenes években – minden bizonnyal a második világháború borzalmainak hatására – komolyan gondolták, hogy a hosszú távú európai béke megteremtéséért olyan Európát kell felépíteniük, amelyben a kevésbé fejlett régiók fokozatosan felzárkóznak a fejlettebbekhez, az egyes társadalmi rétegek jövedelemviszonyai pedig kiegyenlítettebbé válnak.
A római szerződésben számos paragrafus támogatja az ilyen irányú fejlődést, különösen a kölcsönösen kiegyenlített kereskedelmi viszonyokat, ami a harmonikus fejlődés alapját képezi. A szerződés 3. paragrafusának h) pontja például olyan eljárások alkalmazásáról beszél, „amelyek révén a tagállamok gazdaságpolitikái összehangolhatók, és fizetési mérlegük egyensúlyzavarai kiküszöbölhetők”. Ehhez a 104. paragrafus azt teszi hozzá, hogy „minden tagállam olyan gazdaságpolitikát folytat, amely ahhoz szükséges, hogy a foglalkoztatás magas szintjének és a stabil árszínvonalnak a megőrzése mellett biztosítsa fizetési mérlege egészének egyensúlyát”. Vagyis a közösséget létrehozó szerződés igen nagy súlyt helyezett az egymással szembeni kereskedelmi és fizetési egyensúly megtartására, és ez a hiánnyal küzGdő és a többlettel rendelkező országok kölcsönös feladata volt. Ez a felfogás a maastrichti szerződéssel gyökeresen megváltozott. A vonatkozó 109h paragrafus szerint: „Ha egy tagállam fizetési mérlegét illetően nehézségekbe ütközik, vagy komolyan nehézségek fenyegetik […] a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja a kérdéses állam helyzetét, valamint azokat az intézkedéseket, amelyeket az adott állam a rendelkezésére álló valamennyi eszköz felhasználásával e szerződés rendelkezéseivel összhangban megtett vagy megtehet. A Bizottság közli, hogy milyen intézkedések megtételét javasolja az érintett államnak.” A szövegből jól érzékelhető, hogy itt már szó sincsen kölcsönösségről, vagyis arról, hogy az aktívummal rendelkező országoknak is – például importjuk növelésével – vissza kell fognia exporttöbbletüket. A szerződésnek ez a valószínűleg szándékos hiányossága később, az euró bevezetése után drámai módon megmutatkozott: Dél-Európa eladósodásához vezetett.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A globális katonai kiadások kilenc egymást követő évben döntöttek rekordot. Tavaly sem volt ez másképp: összesen 2443 milliárd dollárt költöttünk arra, hogy vagy háborúzzunk, vagy felkészüljünk a háborúra.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
A francia elnök síkra szállt Európa energia-autonómiája és az atomerőművek építése mellett.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Hogyan szavazunk júniusban? Miről szól ez az egész? Összeszedtük, mit érdemes tudni a 2024-es az EP-választásról.
A magyar lányok 2–1-re legyőzték Franciaországot a klagenfurti divízió I/A-világbajnokság szombati, utolsó fordulójában, így a második helyen végeztek, s megint a legjobbak között szerepelhetnek.
