Ateizmus

„szovjet kisgyermek koromban nem volt munkaszüneti nap a szenteste vagy a karácsony, az ortodoxok persze jobban jártak, mert az újévi vakáció december 30-án kezdődött és január 10-én ért véget. mi viszont mentünk iskolába, mint a pinty, 24-én is, 25-én is, 26-án is, már ha valamelyik nem esett épp véletlenül vasárnapra. szombaton is tanultunk egyébként, kell-e mondanom.

na de ez még nem volt elég a kommunistáknak, mert hát azt sem lehetett, hogy a kis reformátusok mondjuk szenteste estéjén templomba menjenek, már ha el merték volna vinni őket a szülők, úgyhogy minden 24-én ateista estet kellett szervezni. hiányozni fővesztés terhe mellett tilos volt. de nem is akartunk hiányozni. elmentünk, meghallgattuk, ahogy valamelyikünk elmeséli, nincs isten, mert gagarin fent járt az űrben, és látta, hogy egyetlen szakállas faszi sincs ott, aztán hazaindultunk, számoltuk az ablakokban a karácsonyfákat, hajigáltuk a csillagszórókat és a hlopuskákat, élveztük az életet. roppant jó hangulata volt ennek, pláne, ha esett a hó, és hát ott azért gyakrabban esett, mint itt.

és mire hazaértünk, addig a szülők minden kecmec nélkül el tudták helyezni az ajándékokat az ügyesen feldíszített fák alatt. elénekeltük a mennyből az angyalt, megvacsoráztunk, aztán elsétáltunk keresztanyámékhoz is. ezzel a bájos történettel kívánok szép ünnepet mindenkinek!”