Brutális autóbaleset Baranyában: élet-halál között van egy idős nő és az unokája
Egy fekete Mercedes az ütközés után nagy sebességgel lesodródott az útról és többször megpördült, majd vezetője és női utasa rácsavarodott egy fára.
Egy-egy szál fehér virággal búcsúznak tisztelői a november 6-án elhunyt Kocsis Zoltán karmestertől és zongoraművésztől a Zeneakadémián felállított ravatalánál. A búcsúztatáson beszédet mondott többek között Áder János köztársasági elnök és Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora.
Folyamatosan érkeznek Kocsis Zoltán ravatalához a Zeneakadémia aulájába tisztelői, akik egy szál fehér virággal búcsúznak a világhírű zongoraművésztől, karmestertől. A gyászolók kordonokkal kialakított útvonalon juthatnak be az épületbe, amelynek aulájában felravatalozták a november 6-án elhunyt művészt. A csendes búcsúzásra érkezők egy-egy szál fehér virággal érkeznek a helyszínre és néma főhajtással tisztelegnek az elhunyt alkotó előtt. Kocsis Zoltán tisztelői 12 óráig helyezhetik el virágaikat a ravatalnál.
A november 6-án, életének 65. évében elhunyt Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművészt, karmestert, zeneszerzőt, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatóját 13 órától búcsúztatják a meghívott vendégek előtt a Zeneakadémián. Beszédet mond Áder János köztársasági elnök, Kurtág György zeneszerző, Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Mocsári Károly zongoraművész, Perényi Miklós csellóművész, valamint Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója.
A beszédeket az épület előtt elhelyezett kivetítőn lehet követni. Kocsis Zoltánt a kormány, a főváros, a Nemzeti Filharmonikusok és a Liszt Ferenc Zeneakadémia saját halottjának tekinti.
Áder János köztársasági elnök beszédében azt mondta: Kocsis Zoltán megmutatta: „minden zenemű egy-egy öntörvényű birodalom: benne magasztos életfilozófia, nemzeti karakter, kibomló érzelmek, mélységes tudás”. Mint hozzátette, a mester szerint mindez feltárható, megérthető, műveltséggé alakítható, Kocsis Zoltán ezért éjszakákon át vitázott, beszélgetett, érvelt a zenéről, nappal a televízióban beszélt a zenéről mindenkinek, átiratokat készített, komponált, kutatott, közvetített, újraértelmezett, tanított és tanult tovább. Áder János kiemelte, hogy Kocsis Zoltánt „kézről kézre adták” a világ legjobb karmesterei és együttesei, ő mégis a hosszú közös munka eredményességében hitt, így zenekart alapított.
Kocsis Zoltán mindent tudott a zenéről, mégpedig a tudás legtágabb értelmében – méltatta a művészt a Zeneakadémia rektora. Vigh Andrea szerint lehetetlen számba venni, hogy Kocsis mi mindent tett „szűkre szabott, de sokszor hatvannégy évnek tűnő földi idejében”. Szigorú ember volt, mert a művészi igazságot kereste, s mert hitt benne, hogy a művészi igazság létezik. De szigorúsága azonnal feloldódott, amikor zongorához ült: a billentyűk mellett azzal a csillogó tekintetű őszinte kíváncsisággal kutatta a nagy zeneművek titkait, amely csakis a gyerekekre jellemző – szólt Kocsis Zoltánról a Zeneakadémia rektora. „Nem próbáljuk leírni az űrt, amit maga mögött hagy, mert leírhatatlan” – búcsúzott a művésztől Vigh Andrea.
Kurtág György zeneszerző és zongoraművész, Kocsis Zoltán egykori tanára és barátja személyes hangú beszédben vett búcsút. „Egy hozzád fogható formátumú zongoraművész általában először a saját karrierjét építi. Te, mint egy jó államférfi, kiemelted és megvalósítottad a legfontosabb tennivalókat az egész magyar zenei életben és kultúrában” – mondta. „A te ajándékod nekünk, hogy Bartók Béla elkezdett közkinccsé válni” – hangsúlyozta. Hozzáfűzte azt is: Kocsis Zoltán hatalmas szorgalommal és hangyatürelemmel adta közre Bartók Béla minden fellelhető zongorafelvételét, bizonyítva ezzel, hogy a zeneszerző korának egyik legnagyobb zongoraművésze is volt. „Olyan zenék, amelyek mellett vállat vonva mentünk el régebben, a te kezedben gyémánttá váltak” – emelte ki Kurtág.
(MTI)