Egy korszak lezárult: Ökrös Csaba emlékére

2019. június 27. 12:59

Bonchida háromszor. Ökrös Csaba. Egy korszak vége.

2019. június 27. 12:59
Szilvay Gergely
Szilvay Gergely

„Ilyen helyre, ha lehet, ne kerüljetek!” – írta ki a Facebookon az idén negyvenéves, legendás Dűvő zenekar egyik zenésze szerdán. A képen a pulmonológiai intézet bejárata volt látható. Ott feküdt Ökrös Csaba, a táncház-mozgalom egyik leglegendásabb alakja – zenészünk őt látogatta meg.

„A táncházmozgalomban, úgy gondolom, lezárult egy korszak” – írta ki ugyanő csütörtök reggel.

Ökrös Csaba az égi zenekarban folytatja a zenélést

olyanok mellett, mint Halmos Béla. Vagy mint egyik mestere, Kallós Zoltán.

A nagyjából ötvenéves táncházmozgalom az utóbbi években egyre gyakrabban kénytelen elbúcsúzni egy-egy meghatározó alakjától. Persze voltak korai távozók, mint a magát agyondolgozó gyűjtő-kutató, Martin György, és az adatközlők is sorban mennek el; de a táncház-mozgalom első generációját mintha most érné el a halál – elvégre lassan egy emberöltő telt el a kezdetek óta.

Sosem találkoztam vele, csak hírből ismertem. Ott volt a listámon: a legfontosabb emberek közt, akikkel interjút kell csinálni. Távozott, már nem fogom tudni kifaggatni. Mihalkó Gyula kalapkészítő mestert fél évvel a halála előtt látogattam meg diktafonnal a kezemben: tudtam, hogy beteg, de hogy csak fél éve van hátra, azt nem.

Próbáltam Ökröst egyszer utolérni, a nyomába eredni, de sosem sikerült. Pedig két közeli rokon évfolyamtársa volt az egri főiskolán; azt mondták, öntörvényű ember volt.

Ökrös Csabáról mindig csak nyomasztó, sejtelmes hírek jutottak el hozzám. 

Én csak annyit tudtam: időnként felbukkan itt-ott, de hiába örülnénk neki, a legendás Ökrös együttes nem fog már feltámadni. Most már teljes a bizonyosság. Az 1986 után 17 éven át működő zenekar prímása már nincs köztünk. Vele már nem tudnak zenélni a zenésztársak: Molnár Miklós (hegedű), Kelemen László (brácsa), Mester László (brácsa) és Doór Róbert (bőgő). De vele kezdte Berecz András is énekesként, s utána hozta a sors úgy, hogy idővel váltott a mesélésre.

Az Ökrös együttesnek hat lemeze van, ebből kettőt biztos, hogy minden néptáncos ismer.

Bonchida háromszor. A borítón a bonchidai Bánffy-kastély romjai közt állnak a zenészek, mögöttük egy ló legelészik. Szép-szomorú kép, akárcsak a bonchidai zene. A kastélyt azóta felújítják-újítgatják, nem lesz az enyészeté; a régi Bonchidát azonban nehéz lenne felújítani, azt már csak lemezeinkben, felvételeinkben, emlékeinkben őrizzük. Akárcsak az Ökrös együttest. 

És a Kalotaszegi mulató énekek. Ötven perc lassú dalolászás, a táj minden öröme és bánata benne van, majd a végén lassan csárdásba vált át, ez hozza el a katarzist. Ez a csakazértis hangulatú csárdás. 

Ökrös Csaba legenda volt, aki mindig pont ott járt, ahol én nem. Egyszer-egyszer felröppent a hír, hogy mos itt játszik itt vagy ott; Pesten vagy Komáromban. Marad a muzsikája. Ahogy ő emléket állított Csipásnak és másoknak, úgy állítunk neki emléket mi. 

Egy korszak tényleg lezárult. Egy élő legendából pusztán legenda lett. 

Összesen 33 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kanóc
2019. június 28. 00:38
Óriási zenész volt, a népzene Puskás "Öcsije"... Berecz Andrással mint a Bereményi-Cseh páros. Legjobb lemez: https://www.youtube.com/watch?v=5IOFu6mrRpk
fakutya Bobber
2019. június 27. 22:51
Szerencsések voltunk, hogy ilyen emberek voltak a kortársaink. Sem egy Makovecz Imre, sem egy Csurka István, sem egy Cseh Tamás, sem egy Csengey Dénes, sem Csoóri, sem Ökrös Csaba, a végtelenségig sorolhatnám, nem születik még egy. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él s mint fán se nő egyforma-két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Nem tudok napirendre térni.
jucidom
2019. június 27. 18:31
Voltam Bonchidán a református templomban istentiszteleten, Kallós Zoli bácsival. Sokan vagyunk ilyenek.
jucidom
2019. június 27. 17:22
Ő szokta volt kísérni az utolsó útra az eltávozott népzenészeket. Őt ki fogja? Isten nyugosztolja, nagyon szerettem a játékát, a Muzsikás prímásaként ismertem meg annak idején.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!