Így kerülhetjük el, hogy a karácsonyi feszültség elrontsa a családi légkört

Covid-járvány, háború a szomszédunkban, elszabaduló energiaárak, infláció, egyre nehezebb megélhetés – sajnos nem túlzás azt mondani, hogy egyre súlyosabb terhek nyomják a vállunkat, amikor megérkezünk a karácsonyfa mellé, szeretteinkkel körülvéve. Nem csoda hát, hogy sokszor, bármennyire is szeretnénk, nem a meghitt szeretet és béke, hanem a feszültség légköre tölti meg otthonainkat.

– mondja lapunknak Szmolka Orsolya pszichológus.

Ennek oka egyrészt, hogy már az ünnepre készülődés sem nyugalomban, hanem zaklatottságban telik. Aggódunk, hogy el tudunk-e menni szabadságra akkor, amikor szeretnék, hogy hogyan alakul a gyermekek iskolai tanéve, ki lesz velük két hétig, kiknél lesznek a nagyszülők, és akkor még a beszerzőkörutakról nem is beszéltünk: végigtrappoljuk a heteket, jobb esetben bevásárlólistáinkkal a kezünkben, rosszabb esetben improvizálva. Mindezek után szinte beesünk a karácsonyi asztalhoz, frusztráltan, az egész éves munkánktól, a vásárlástól, sütés-főzéstől, esetleg az ünnep előtti takarítástól teljesen leharcolva.

Tapintatlan kérdések robbanthatják az ünnepet

– szögezi le Szmolka Orsolya. Hozzáteszi, ha ebben a lelkiállapotban olyan tapintatlan – jobb esetben legalább jószándékú – kérdéseket kapunk, mint például: „mikor vállaltok már gyereket?”, „mikor lépitek meg a lakásvásárlást?” „hogy állsz a vizsgáiddal?” és hasonlók, már robbanhat is a családi béke. Nincs is ehhez szükség személyeskedő kérdésekre, családon belül is nagyon eltérő lehet a világ dolgairól, a közéletről való gondolkodás, egy-egy félmondat is képes konfliktust generálni, ami következtében pedig mindenki azonnal elfelejtheti, hogy éppen egy ünnepi asztalnál ül. Persze olyan is előfordul – folytatja a pszichológus – hogy nyeljük-nyeljük, aztán három nappal később vetjük oda házastársunknak: „én aztán anyádékkal soha többet nem vacsorázom együtt”.       

A helyzetet nehezíti az is, hogy a közösségi oldalak kézzelfoghatóvá tették és nagyobb „mezőnyre” terítették ki a versenyt, sokan kényszeresen meg akarják mutatni magukat. Gondoljunk csak vissza advent első vasárnapjára – emlékeztet a pszichológus: adventi koszorúk lepték el a hírfolyamokat. Szenteste sem lesz másképp, csak a koszorúk helyett díszített karácsonyfák, alatta kisminkelt, frissen fodrászolt, mosolygós családtagokról készült képek fogják. Vagy esetleg azok a fotók, amiket már hetekkel ezelőtt műtermekben lőttek profi fényképészek.

– hívja fel a figyelmet Szmolka Orsolya.

Az elképzelt ünnep és a valóság

Sokszor feszültségforrás lehet, hogy nagy a különbség az általunk elképzelt ideális ünnep és a megvalósuló között. Ezzel az érzéssel szembesülni különösen nehéz, ha sem gyermekként, sem az előző években nem volt olyan az ünnep, amilyet szerettünk volna – mutat rá a pszichológus, aki azt tanácsolja, ilyenkor tudatosítsuk magunkban, hogy ez nem egyedül a mi feladatunk. 

Az ünnep az az időszak, amikor a legtöbbször jut eszünkbe a gyerekkorunk, és annak karácsonyai. Az ember ilyenkor jobban befelé fordul, vizsgálgatja magát, hogy tényleg olyan életre vágytam, amilyet élek. Ha nagy a kontraszt a kettő között, az is szorongást szül. Semmi különleges nincs benne, hogy a legtöbb válást az ünnepet követően kezdeményezik – mutat rá a pszichológus.

Ennek ellenére persze vannak olyan óvintézkedések, amiket, ha betartunk, elkerülhetjük, hogy a szépen terített asztal mellett az ünneplés helyett a feszültségről és a szorongásról szóljon a karácsony. Az egyik ilyen Szmolka Orsolya szerint, ha nem hagyunk mindent az utolsó pillanatra. A másik, hogy az ünnep napján ne a sütés-főzés, mosogatás, díszítés legyen a legfontosabb, és az őrült verseny az idővel, hanem annak megélése, hogy végre a szeretteimmel töltöm az időt. Ehhez szerinte szükség van arra, hogy

„Nem attól lesz valami tökéletes, hogy a listámon minden ki van pipálva” – hangsúlyozza. A közös ünnepléskor pedig gondoljuk végig, milyen kérdést teszünk-e fel a másiknak, és legyünk tapintatosak, még tapintatosabbak, mint máskor.

S inkább adjunk hálát azért, hogy együtt lehetünk egy olyan nehéz időszakban, ami eléggé leterhelte a mentális egészségünket – javasolja a pszichológus. Mint fogalmaz, éljük meg, hogy bármi is zajlik kint a kegyetlen világban, itt bent odafigyelés, szeretet, béke és kedvesség honol. A karácsony emlékét egy évben egyszer tudjuk felülírni, nem mindegy, hogy úgy emlékszünk rá vissza, mint feszültséggócra, vagy úgy, hogy abból erőt tudjunk meríteni az év 365 napjában.

Nyitókép: Shutterstock