Karácsony rosszabb városvezető még Demszkynél is!
Karácsony regnálása alatt olyan mértékben romlott az életminőség, hogy jóval többen költöznek el vidékre, mint ahányan beköltöznek onnan.
Az elterjedt közvélekedés szerint az egész világ száguld a túlnépesedés felé, kivéve a kihaló nyugati civilizációt. A 2018-as termékenységi adatok egész más képet vetítenek előre.
Egy facebookos csevegés során néztem rá a legfrissebb adatokra a világ országainak aktuális teljes termékenységi arányszámaira – vagyis arra, hogy mennyi az adott ország szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga.
Épp amellett érveltem, hogy az elterjedt képzetekkel szemben a drasztikus túlnépesedés csak Fekete-Afrikára és Dél-Ázsia egyes országaira korlátozódik – a pontos adatok ezt tükrözik, ám a vártnál is jobb összképet tükröznek (amennyiben a jó eredménynek az emberiség létszámnövekedésének korlátozódását, későbbi stagnálását tartjuk).
A friss adatok szerint tényleg
Nem hogy csak Latin-Amerika, de még az arab és muszlim világ és a legtöbb dél- és kelet-ázsiai ország is megfékezte avagy teljesen leállította a termékenységi arányszám növekedését. Mi több, az úgynevezett harmadik világban is egyre több országban fordult át a népesség fenntartásához szükséges 2,1-es szint alá az arányszám. A világhelyzet sokkal-sokkal jobb ezen a téren, mint alig pár évtizeddel ezelőtt.
A világnépesség teljes termékenységi arányszáma (forrás: Világbank)
A hatvanas évekbeli, 5 fölött adatok után előbb gyors, majd lassabb csökkenéssel, de már a 2,1-es reprodukciós rátához közeledik a világátlag.
Rajzoljuk hát át a bennünk lévő, régi képzetek alapján rögzült mentális térképeket!
India lassul, Kína bezuhan
A legfrissebb CIA World Factbook adatok szerint (amit megerősítenek a hasonló adatokat produkáló világbanki adatok is) a világ népességének teljes termékenységi arányszáma 2,42 – ez ugye még további gyarapodást jelent, de azért már most sem egy apokaliptikus mértékű túlszaporodást. (Nyitókép: világtérkép a CIA 2018-as adataival, Wikipedia)
De az máris izgalmas, hogy a világ – még egy rövid ideig – második legnépesebb országa, az 1,3 milliárd fölött járó India már becsúszott a világátlag alá a 2,4-es arányszámával.
az 1,6 arányszámmal és az időközben elengedett egygyermekes népesedéspolitika miatti durva egyensúlytalanságaival, amivel még lesz gondja Kínának és a világnak.
Kína ezzel az adattal a ténylegesen a nemzeti kihalástól félő, apró Észtországgal és Litvániával áll egy szinten.
Banglades
Keleten a helyzet változóban
A világátlag alatt vannak már olyan országok is, mint Dél-Afrika vagy Mexikó. És azt tudták például, hogy az iszonyatos népsűrűségű (1100 fő/négyzetkilométer), több mint 160 milliós Bangladesben már most 2,15 a termékenységi arányszám? Ha már eddig nem tudták megfékezni a túlszaporodást a trópusi mocsarakra épült országban, legalább manapság már nem születik több gyerek a népesség reprodukálásánál. Ez is egy örömteli fejlemény.
Érdekes adatokra találhatunk a 2,1-es átlag, vagyis a népesség újratermelődéséhez szükséges arányszám alatti tartományban is: ezekben az országokban már most nem születik annyi gyermek, ami a népességszám jövőbeli fenntartására elegendő lenne.
A CIA World Factbook szerint
a maga immár 2,06-os arányszámával (ami nem, nem csak az Európán kívüli bevándorlók, hanem a családpolitikával nagylelkűen támogatott francia középosztály produkciója is).
Örvendetes, hogy ebben a tartományban jár már a világ negyedik legnépesebb, muszlim dominanciájú országa is, Indonézia (2,08-as arányszámmal a most 265 milliós óriásországban).
És ennek az arányszámnak a környékére süllyed számos észak-afrikai, közel-keleti és dél-ázsiai ország is, Marokkótól (2,09) Tunézián (2,17), Törökországon (2,00), Szaúd-Arábián (2,04) és Iránon (1,96) át Vietnamig (1,79) és Thaiföldig (1,52).
Eközben Latin-Amerikában, az óriási Brazíliában már csak 1,75 a teljes termékenységi arányszám, Kolumbiában 1,98, Venezuelában 2,3, Argentínában 2,25.
A világ adatsoraiból is látható: a túlnépesedés gyökere, az aktuális teljes termékenységi arányszámok számos kontinensen és tágas régiókban a fenntarthatóság közelébe, sőt, a későbbi népességcsökkenést előrevetítő alacsony mutatóhoz érkeztek.
Kína: túlléptek az egy gyermek politikáján
Fekete-Afrika a probléma
A kiugró adatokat produkáló országok lokalizálhatók:
mellettük pedig Egyiptom (3,41), Dél-Ázsiában Afganisztán (5,02) és Kelet-Ázsiában a Fülöp-szigetek (2,99) ugrik csak ki a jelentős országok közül.
A világranglista élén Niger (6,35), Angola (6,09), Burundi (5,93), Csád (5,9), Mali (5,), Szomália (5,7), Uganda (5,62), Zambia (5,58), Malawi (5,43) és Dél-Szudán (5,34) állnak, mögöttük még a hatalmas Nigéria (4,85) és Szudán (4,85) alkotják a jelentős szaporodásban lévő társadalmakat.
Látható, hogy Fekete-Afrika legrosszabb adottságú, elsivatagosodástól, összeomlott államrendtől, régi vagy ma is tartó polgárháborúktól sújtott országai sorjáznak a túlszaporodási lista élén.
Ha valamiben, akkor ebben kellene a világhatalmaknak, az ENSZ-nek, minden gazdagabb és stabilabb viszonyok között lévő országnak (köztük a mi hazánknak is) a maga lehetőségei közepette segíteni és megoldást találni a fenti fekete-afrikai országok problémáira. De elsősorban persze ezeknek az országoknak maguknak kell a stabilitás és a fenntarthatóság felé elmozdulnia, először is egy működő államrend és politikai vezetés kiépítésével, és emellett széles körű és kitartó felvilágosítási munkával.
hogy amint egy ország stabilizálódik és aztán elindul a gazdasági gyarapodás és középosztályosodás útján, a születések száma elkezd bezuhanni, majd megközelíti, esetleg túl is megy a reprodukciós termékenységi arányszámon. Latin-amerikai, közel-keleti és ázsiai példák tucatjai mutatják már, hogy ez egy lehetséges, nem megoldhatatlan feladat és folyamat.
A 21. század egyik legnagyobb feladata lesz a fekete-afrikai népességrobbanás megfékezése. A lokalizáltság és a probléma egyértelműsége segíthet a tartós megoldások megtalálásában. Ha ezt nemzetközi összefogással és helyi erőfeszítésekkel sikerül megoldani, az egyik legnagyobb lépést teszi előre az emberiség a hosszú távú, fenntartható és humánus viszonyok közötti megmaradása érdekében.