Ezért semleges Ferenc pápa az ukrán-orosz háborúban

„Gondoljunk bele! Ez egy keresztények közt dúló háború! Ti mind ugyanabban a keresztségben részesültetek! Keresztényekkel harcoltok. Gondoljunk bele ebbe a botrányba!” – Ferenc pápa így jellemezte az orosz-ukrán konfliktust 2015 februárjában, még jóval a mostani háború 2022 februári kitörése előtt, a Krím körüli és a donbaszi fegyveres konfliktusra utalva.

Nem sokkal később ad limina – öt évenként kötelező – látogatáson fogadta az ukrán katolikus püspöki kart a Vatikánban, mikor is a görögkatolikus és a római katolikus püspökök külön járultak a pápa elé a köztük lévő feszültségek miatt. A pápa arra figyelmeztette őket, hogy ne politizálják át az egyházat.

Ahogy az amerikai vatikanológus, Victor Gaetan írja God’s Diplomats (Isten diplomatái) című, 2021-es, vatikáni diplomáciáról szóló kötetében: Ferenc pápa irányelve az ukrán-orosz konfliktus tekintetében is az, hogy az egész több, mint a részek, ezért nem hajlandó állást foglalni egyik fél mellett sem. Sőt:

– nézete szerint Moszkva és Washington egyaránt önérdekeket követ, és képes destruktívvá válni. Ezért aztán nem hajlandó keresztények egy csoportját előnyben részesíteni a másikkal szemben. Az egész kereszténység szent, ezért békét kell teremteni háborúzó részei között.”

Ezzel együtt a pápa 2016-2018 közt 18 millió dollár segélyt gyűjtött össze kilencezer ukrán részére, akiknek a többsége ortodox, és akik vagy a konfliktuszónában éltek, vagy otthagyták otthonukat. A segély szétosztását Claudio Gugerotti, Ukrajna apostoli nunciusa (szentszéki nagykövete) felügyelte.

Amerikai nagykövet: Ukrajna megosztott

Gaetan felidézi Charles Freeman amerikai diplomata, az Egyesült Államok volt kijevi nagykövetének Ukrajnával kapcsolatos szavait is, amelyet az America jezsuita magazinnak mondott egy 2019. április 16-án megjelent interjúban: Ukrajna problémája „alapvetően nem külső, hanem belső. Ez a társadalom még nem formálódott életképes állammá. Nagyon korrupt. Nyelvileg és vallásilag megosztott. Nincs konszenzus Ukrajna EU- és NATO-csatlakozásával kapcsolatban sem. Éppenhogy ellenkezőleg.”

Freeman hozzátette: „A saját álláspontom egyszerű:

Ehhez azonban az kell, hogy életképes országgá váljon. Szükséges, hogy egy működő gazdaságot hozzon létre. Az ukrán gazdaság szorosan kötődik Oroszországhoz, és ezt nem lehet megszüntetni.”

Gaetan hozzáteszi (2021-ben): a Vatikán számára az elsődleges az ötven éve zajló katolikus-ortodox párbeszéd fenntartása. A Szentszék Oroszországot Európa értékes szövetségesének tekinti. „Róma megközelítése élesen ellentétes azon amerikai és nyugat-európai törekvésekkel, amelyek Oroszország elszigetelésére törekszenek.” Sőt: „A Szentszék az orosz ortodox egyházban potenciálisan jó erőt lát, Oroszországban pedig a kereszténység jótékony közéleti szerepének modelljét.” Ferenc minden más fölé helyezi a keresztény egységtörekvéseket.

A katolikus-ortodox közeledés

A második vatikáni zsinat (1962-65) Unitatis Redintegratio kezdetű dokumentuma a keresztények közötti egységtörekvések modern kori katolikus alapja. Ennek nyomán VI. Pál pápa és Atenagorasz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka, a görög ortodox egyház vezetője több találkozás után 1965-ben kölcsönösen visszavonták az 1054-es kiközösítéseket. II. János Pál 1995-ös Ut Unum Sint kezdetű enciklikájában azt írta, hogy a kereszténységnek két tüdővel kell lélegeznie, ami az első ezer évben Róma és Konstantinápoly volt. A 10. század második felében pedig Szent Vlagyimir, a Kijevi Rusz megtérítője konszolidálta a kereszténységet a mai keleti szláv területeken. Igaz – teszi hozzá Gaetan – az oroszok Moszkvát új Rómának tekintik.

Mindenesetre II. János Pál 1999-ben meglátogatta Romániát, ezzel ő volt az első pápa, aki meglátogatott egy ortodox többségű országot. Viszont sosem sikerült elérnie álmát, hogy személyesen találkozzon II. Alekszij orosz ortodox pátriárkával. A katolikus-ortodox viszonyt több minden nehezítette, a pápa viszont többek közt olyan lépésekkel igyekezett azt enyhíteni, hogy visszaküldött az oroszoknak több nagy tiszteletnek örvendő ortodox ikont.

Aztán jött XVI. Benedek, aki 2006 novemberében Isztambulban találkozott Bartolomeosz konstantinápolyi pátriárkával, akivel aláírt egy közös deklarációt, és Bartolomeosz is többször ellátogatott Rómába. Eközben Alekszij halála után Kirillt választották moszkvai pátriárkává.

Gaetan azt írja: Kirill és Benedek ugyanúgy gondolkodnak a nyugatra leselkedő veszélyekről. Mindketten azt gondolják, hogy a nyugati kultúra saját keresztény alapjainak megőrzésétől függ, és ugyanúgy tartanak a radikális iszlámtól. 1917 után 2010-ben először nagyköveti szintre emelkedtek az orosz-szentszéki diplomáciai kapcsolatok. Benedek pápa és Putyin 2007-ben találkoztak.

Az ortodoxia ugyanis életerős Oroszországban: az 1991-es 37 százalékról 2015-re 71 százalékra nőtt azok aránya, akik ortodoxnak vallják magukat, 2017-ben 34 ezer működő ortodox templom volt az országban, 35 ezer pappal. Az ortodox egyház és az orosz állam szorosan együttműködik, amit szimfóniának hívnak. A Szentszék számára mindez a Szentlélek működésének bizonyítéka – írja Gaetan –, hiszen mutatja, hogy hetven év kommunizmus sem tudta elpusztítani a kereszténységet.

Ferenc pápa és az oroszok

Bartolomeosz pátriárka pedig Ferenc pápa beiktatására is ellátogatott 2013-ban – ez volt az első eset, hogy egy konstantinápolyi pátriárka részt vett egy pápa beiktatásán.

Ferenc pápa Moszkva kérésére találkozott Vlagyimir Putyinnal 2015 júniusában. Az ötvenperces találkozón a szentatya többek közt arra figyelmeztette az orosz elnököt, hogy tartsa be a minszki egyezményt.

Nyolc hónappal később, 2016. február 12-én Kubában, a havannai reptéren találkozott egymással Ferenc és Kirill pátriárka (lásd nyitóképünket). Ez volt egy katolikus egyházfő és egy moszkvai pátriárka első személyes találkozója a történelemben (amiről II. János Pál pápa álmodott). A két fél aláírt egy harmincpontos közös deklarációt, melynek egyik legfontosabb pontja a közel-keleti keresztények helyzetének előmozdítása volt (ekkoriban még javában dúlt a háború az Iszlám Állammal), de a „szekuláris ideológiát” is elítélték, együtt a konzumerizmussal, a család hanyatlásával, a reprodukciós technológiákkal és az eutanáziával.

De mit mondanak Ukrajnáról?

Három pont pedig Ukrajnával foglalkozott. A két egyházi vezető elítélte a kölcsönös gyűlölködést, valamint egyházpolitikai engedményeket tettek egymásnak az ukrán ortodox és az ukrán görögkatolikus egyház státuszát tekintve. Ukrajnában ugyanis van egy Moszkva-hű ortodox egyház és egy független, „autkefál” ortodox egyház – Ferenc pápa egyházdiplomáciai engedményt téve a „kánonjogi normák” fontosságát hangsúlyozta, míg Kirill elismerte a keleti rítusú, kommunizmus alatt az ortodox egyházba olvasztott ukrán görögkatolikus egyház létjogosultságát.

Victor Geatan következtetése az, hogy

II. János Pál például topdiplomátákat küldött George W. Bush elnökhöz, hogy személyesen tántorítsák el Irak megtámadásától, profetikusan figyelmeztetve Busht, hogy a háború számtalan veszteséget okozhat és hosszú távú regionális zűrzavart idézhet elő, beleértve a keresztény közösségek üldözését. A Vatikán álláspontja szerint az Egyesült Államok hidegháború utáni külpolitikája túlságosan militarisztikus és elutasító a békés diplomácia jótéteményeivel szemben.”

Nyitóképünkön Ferenc pápa és Kirill pátriárka a havannai reptér tranzitvárójában 2016. február 12-én. Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Adalberto Roque