Álomnak vége van

2023. szeptember 25. 16:15

Sohasem álltunk olyan közel a világnak végéhez, mint ma, az se nagyon lehet kérdés.

2023. szeptember 25. 16:15
Bogár László
Bogár László
Magyar Hírlap

»Álomnak vége van, világnak nincs vége« – énekli Cseh Tamás egy dalában, és bár a dal évtizedekkel ezelőtt született, de ma is csak reménykedünk abban, hogy bár az álomnak valóban vége van (efelől ma már annyi kétség sincs, mint akkoriban volt), de talán a világnak nincs vége. Ám, hogy sohasem álltunk olyan közel a világnak végéhez, mint ma, az se nagyon lehet kérdés.

Arra sajnos, hogy »miért hagytuk, hogy így legyen« egyelőre nincs megnyugtató válasz, ahány megszólaló annyi narratíva, és nem nagyon látszik esély arra, hogy az egymást kölcsönösen kizáró elbeszélési módok egy kicsit közeledjenek egymáshoz. E közeledés már csak azért is elképzelhetetlen, mert ugyan miképpen lehetne »közös nevezőre hozni« azt az elbeszélési módot, mely szerint az emberi világ alapját a létezés anyagi-fizikai talapzata képezi, és minden »más«, vagyis a lelki, erkölcsi, szellemi »felépítmény« az csupán »ornamentika«, olyan »karácsonyfadísz«, aminek igazából csak hangulati jelentése van. Szóval, hogy miként lehetne ezt közelíteni ahhoz a narratívához, amely viszont éppen az ellenkezőjét vallja, azt, hogy minden emberi létszerveződési mód legvégső alapja lelki, erkölcsi, szellemi természetű, amely, ha ép és egészséges, akkor az adott emberi közösség anyagi újrateremtési folyamatai is egyensúlyban vannak. Ha viszont, mint ma, e szellemi talapzat romokban hever, akkor hiába áltatja magát az ember azzal, hogy »majd csak lesz valahogy«. Mert ugyan persze valóban lesz majd valahogy, csak az emberi létezés szempontjából nem egészen mindegy, hogy miként is néz majd ki az a »valahogy«.

Lassan harminc éve már, hogy elkészült Martin Scorsese megrendítő filmje, a Casino, amelynek bevezetőjében a főhős (Robert de Niro játsza) így elmélkedik. »Különös lények vagyunk mi emberek, mert miközben pontosan tudjuk, hogy mire is vágynánk, leginkább arra, hogy ölbe vegyenek, megsimogassanak, hogy nyugalomban, békességben, szeretetben éljünk, ehhez képest egész életünk során perverz kéjjel mi magunk verjük szét azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tennék, hogy úgy éljünk ahogyan szeretnénk.« Feltehetőleg nagyon mélyre kellene hatolni az ember legbelső szellemi lényegébe ahhoz, hogy e drámai paradoxon legvégső okait megtaláljuk, márpedig enélkül aligha marad esély a megmenekülésre.

Nyitókép: Képernyőfotó

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kybon
2023. szeptember 26. 01:53
A gondolkodásnak vannak szintjei. Az információfeldolgozásnak is. A tanulásnak is. Nem feltétlenül a csúcson levők a legboldogabbak. De a számos lentebbi szinten senki nem tudja, mi van fent. A fentiek pedig nem feltétlenül küzdötték végig az összes lépcsőfokot. Mégis, az a meghatározó, amit ők mondanak/csinálnak. Főleg amit csinálnak, de ez lentebb csak érződik. Aztán majd lesz valami.
Tolókapu
2023. szeptember 25. 22:21
Tökéletes a cikk, csak negatív felhangja van. Reméljük nem lesz vége a Világnak, mert szeretnék még a Casinohoz hasonló filmeket nézni! »Különös lények vagyunk mi emberek, mert miközben pontosan tudjuk, hogy mire is vágynánk, leginkább arra, hogy ölbe vegyenek, megsimogassanak, hogy nyugalomban, békességben, szeretetben éljünk, ehhez képest egész életünk során perverz kéjjel mi magunk verjük szét azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tennék, hogy úgy éljünk ahogyan szeretnénk.« Megszívlelendő gondolatok ezek. Jó "srác" ez a M. Scorsese, szeretem a filmjeit!
P_F_Juli
2023. szeptember 25. 20:45
Ezt a kérdést, »miért hagytuk, hogy így legyen« , sokan feltesszük magunknak, s a választ minden embernek magának kell megtalálnia. Hiába várjuk mástól, nem fogja megválaszolni helyettünk, mivel az "ember" már csak "ilyen". Kaptunk egy szellemi és mentális örökséget - jó esetben normalitással megfűszerezve -, azonban olyan sok külső hatással körítve, hogy abból nemcsak az "örökség" érvényesül, hanem minden más is, ami az eltelt évek során hozzárakódik. Ez az örökség az élet velejárója, és mindig is az volt. A sokezer éves múlt tele volt feszültséggel mindig is, és bizony ez is befolyásol, mi több öröklődik - hetedíziglen. Mivel mindezt hordozzuk magunkban, előbb-utóbb felszínre is tör, váratlanul. A közvetlenül örökölt mentalitás így átalakulhat, s ha nem a kellő "táplálékot" adjuk hozzá, torzul. Ennek pedig a következménye az, ahogy viszonyulunk a világhoz, alakítjuk azt, beleépítve a kényszer szülte körülményeket is. A feladat, hogy felismerjük ezen mintázatot - az útelágazásoknál.
gyzoltan-2
2023. szeptember 25. 18:39
"Sohasem álltunk olyan közel a világnak végéhez, mint ma, az se nagyon lehet kérdés." Fel a fejjel Lacika! Ma kényegesen jobban állunk, mint ahogy holnap állni fogunk! -csak pozitívan! -a zsidóság tervei egyre közelebb a megvalósuláshoz..!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!