Magyar Péter tüntet, a Gyurcsány-párthoz közel álló portál milliókat éget el Facebook-hirdetésre – így kampányol a baloldal 2024-ben
Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
Nos, a választások miatt van egy kis problémánk, ugyanis nem sikerült nyernünk – mondta Ryszard Legutko. A lengyel Jog és Igazságosság EP-képviselője, aki „lappangó liberális diktatúráról” beszélt lapunknak.
Ryszard Legutko, a lengyel Jog és Igazságosság EP-képviselője, filozófus volt nemrég az MCC vendége, aki az új, lappangó liberális totalitarizmusról beszélt. Lapunk a liberalizmus fogalmáról, a nyugati egyetemek válságáról és a lengyel politikai helyzetről kérdezte.
*
Hogyan definiálná a totalitarizmust?
Nos, több meghatározás is létezik, de szerintem a legjobb segítség itt a józan ész. Ez egy olyan rendszer, amelynek célja, hogy életünk egészét irányítsa. Nem csak a közéletet, nem csak a közteret, hanem a magánéletet is: a gondolatainkat, a családi életünket, az érzéseinket. Politikai, ideológiai rendszer, ami kontrollt érvényesít minden felett, amit az életünkben van. Napjainkban pedig a liberalizmus az egyéni szabadságról, az egyéni szabadságról beszél, és azt állítja, hogy a szabadságot növeli, folyamatosan és örökké. Hogyan lehet tehát a liberalizmus totalitárius? Nos, szerintem a liberalizmus nem a szabadságról szól. A szó gyökerét tekintve igen, de itt véget ér a dolog. A klasszikus liberális szövegek is egy nagy kísérlet részei a társadalom átalakítására.
Azt gondolják, hogy a teljes szabadság a természetes állapot, ehhez akarják visszavezetni az embereket, az intézményeket.
De ilyen természetes állapot nem létezik, vannak bizonyos korlátaink. A liberális a létező intézményekre azt fogja mondani, hogy nem jók, nem tükrözik a természeti állapotunkat, a teljes szabadságot, és vissza kell vezetni az intézményeket a teljes szabadsághoz. A reakciója tehát egy nagy társadalmi mérnökösködési kísérlet, nem pedig az a szemlélet, hogy „élni és élni hagyni”. Inkább próbálja megszervezni az embereknek a szabadságot. Megszervezik az egész társadalmat, megmondják, milyen szabályok elfogadhatóak. Állandóan beavatkoznak, még a család életébe is.
Tehát azt mondaná, hogy a konzervatívok bizonyos értelemben jobban megőrzik a szabadságot, mint a liberálisok?
Abszolút, igen. A szabadság egy nagyon gyakorlatias dolog, ami általában egyfajta "öröklött gyakorlatban" van rögzítve. Persze, vannak öröklött és egyben tekintélyelvű és az emberi fejlődésre káros gyakorlatok, de általában a konzervatívoknak tiszteletben kell tartaniuk azt, ami létezik. Edmund Burke mondta, hogy Franciaországban a forradalom alatt mindenki a szabadságról beszél, de folyton jár a guillotine. Eközben Nagy-Britanniában senki sem beszél a szabadságról, de nem is jár a guillotine. Ebben az időben a briteknek sokkal több szabadságuk volt, mint a franciáknak.
A szabadságnak sok jelentése van, és van, amit a konzervatívok vállalnak: mi egyfajta hétköznapi, mindennapi értelemben beszélünk róla. A társadalomban a szabadság nagyon jó dolog.
De ha a nyugati történelemben a szabadságról beszélünk, akkor sokféle összetevőből áll ez a szabadság. Ott van a kereszténység, ott van a klasszikus filozófia, Arisztotelész és az ő elképzelései. Mindezek a dolgok gazdaggá teszik a társadalmat. És minél gazdagabb, annál több lehetőséget kínál neked. Aki valami újat akar, aki ezeket zárójelbe akarja tenni, az bajban van, és valószínűleg egy despotikus rendszert fog helyette építeni.
Manapság a nyugati egyetemeken van néhány nagyon riasztó tendencia. Néhány professzor, s sok diák úgy tűnik, lelkesedik a kommunizmusért. De nemrég azt is olvastam, hogy az amerikai Tiktokon az egyik leginkább megosztott cikk Oszama bin Laden levele volt, amelyet a 9/11-es támadások után írt az Egyesült Államoknak, és úgy tűnik, hogy a fiatalok lelkesednek érte. Hogyan lehetséges, hogy az amerikai egyetemek ilyen riasztó tendenciákat termelnek ki?
Ez jó kérdés, bár nem csak az amerikai egyetemekről van szó, általában a nyugati egyetemekről. Van valami a modern akadémikus természetében, ami fogékonnyá teszi őt mindenféle kétségbeesett „izmusra”, legyen az kommunizmus, nemzeti szocializmus, multikulturalizmus, vagy a woke-izmus, vagy bármi más. Erre nincs jó válaszom. De azt hiszem, hogy ez részben a felvilágosodásra és a haladás eszméjére vezethető vissza. A haladás eszméjének, amely rendkívül erős volt a felvilágosodásban, majd a 19. században a marxizmusban, az egyik eleme, hogy a bölcs tudósok tudják, hogy hogyan működik a fejlődés, és tudják, hogy mi a jövő. Tehát tudják, hogy bizonyos változások elkerülhetetlenek.
Az akadémikusok azt gondolják, hogy ők az olyan emberek, akik nem csak megértik a jövőt, de egyben ők „a jövő bábái” is.
Számukra a legvonzóbb nézőpont a baloldal álláspontja, mert a baloldal a haladásról szól. A baloldal szerint a világ alapvetően hibás, nagyon mély átalakításra szorul, és a bölcs akadémikusok azok, akik tudják, mi a rossz, mi a jó, s hogy bizonyos változások elkerülhetetlenek. Ők hisznek a saját erejükben, és a konzervatívokat ostoba embereknek tartják, rosszul képzett és buta embereknek. Az ő meggyőződésük, hogy „minden intelligens ember tudja, hogy a világnak meg kell változnia”. És a konzervatívok és a többi az ostobák, akik ezt nem értik.
Hogyan látja a jelenlegi politikai helyzetet Lengyelországban?
Nos, a választások miatt van egy kis problémánk, ugyanis nem sikerült nyernünk. (Az interjú Donald Tusk miniszterelnökké választása előtt készült – A szerk.) Azaz hogy bár megnyertük a választásokat, de nem eléggé erősen ahhoz, hogy többséget alkossunk. Tehát néhány évig most nehéz lesz, ha lesz baloldali kormány, az nyilván számos reformot visszavon, amelyek szerintem elég sikeresek voltak. De
ami a legnyugtalanítóbb, hogy ők is támogathatják a politikai központosítást az EU-ban.
Ők is úgy gondolják, hogy az EU központosítása elkerülhetetlen. Ők, és az akadémikusok tudják, hogy ez a jövő, és kapitulálnunk kell az európai bürokrácia előtt. Tehát fennáll a veszélye annak, hogy nagymértékben elveszítjük a szuverenitásunkat.
***
Fotó: Unsplash