A mozi dicsérete

2023. június 12. 19:35

A világtendenciák kétségtelenül abba az irányba mutatnak, hogy – általánosan szólva – ne legyen semmi. De ahogy szokták mondani: az élet utat tör magának. Magasles XIV.

Leimeiszter Barnabás írása Magasles tárcasorozatunkban

Szülővárosomban – ami jelenleg az Európa Kulturális Fővárosa címet viseli – művészmozit nyitottak a napokban. Elég rendhagyó dolog, tekintvén, hogy művészmozikat manapság inkább bezárni szokás. Mert nem fenntarthatók, nem járnak el az emberek otthonról, hogy megnézzenek egy filmet, a streaming-szolgáltatók felfutása, satöbbi, satöbbi.

Ezekkel a közkeletű okosságokkal az a baj, hogy nagyon könnyen rájuk cáfol a valóság.

Van mozi, ahova járnak az emberek, jellemzően persze azok, amelyeknek valamilyen mellékfunkciójuk van, kocsma, szórakozóhely működik bennük, ahogyan ma azoknak a független könyvesboltoknak van esélyük a tartós megmaradásra, amelyek „kulturális rendezvényhelyszínként” is működnek.

A világtendenciák kétségtelenül abba az irányba mutatnak, hogy – általánosan szólva – ne legyen semmi. A semmi praktikusabb, mint a valami. De közben léteznek örök emberi igények és késztetések, amelyek kicsorbítják vagy finomítják ezeket a tendenciákat. Erre szokták azt mondani, hogy az élet utat tör magának.

A „katasztrofális” gondolkodás messzemenően megalapozott, de ettől nem kevésbé tény, hogy a katasztrófa nem szokott bekövetkezni, vagy nem úgy következik be, ahogy vártuk.

Az emberek szeretnek eljárni helyekre.

Eljárnak színházba, eljárnak moziba, még ha az utóbbi az előbbihez képest helyzeti hátrányban is van: a hús-vér színészek előadását, az intenzív „jelenlétélményt” nem lehet digitálisan reprodukálni.

Hogy Veszprémben, ahol a Séd mozi bezárása után húsz éven át csak a plázamozi szolgálta ki a közönséget, legalábbis azt a részét, amelyik szuperhősös filmekkel és romantikus vígjátékokkal kiszolgálható, lesz-e elég néző, hogy fenntartsa a Várban megnyílt (és néhány napja az épületet bejárva láthattam: magas színvonalon kivitelezett) új mozit, persze nagy kérdés.

Ezen spekulálva az örök tyúk vagy tojás-problémába ütközünk. A régi mozit azért zárták be, mert nem volt elég néző. A keresletet viszont jelentős részben a kínálat termeli ki, a „kulturális infrastruktúra” teremti meg a „kultúrafogyasztót”, hogy ilyen választékos fogalmakkal éljek. Papíron logikus lenne, hogy a Netflix korában annyian se járnak majd művészmoziba, mint húsz éve, de az ilyen dolgok nem mindig a papírlogika szerint alakulnak.

A mozinak – még a legkezdetlegesebbnek is – misztikuma van.

Misztikum olyan értelemben, hogy be tudja lakni az emberi lélek. Vetítőgép, vászon, néhány szék: csak ennyi kell, és megteremtődik a varázslat. A mozi történetének pont az ütött-kopott, a Mándy Iván szívének oly kedves „kispiszkosok” voltak a – ha lehet így mondani – mitikus helyszínei, és nem a csillogó filmpaloták. A moziknak – természetesen nem a multiplexekről beszélek – egyéniségük van, emlékszik rájuk az ember, megjegyzi és szereti a furcsaságaikat, jellemvonásaikat. Nyíregyházán például lifttel kell felmenni a moziba, egy kádárista lakóépület legfelső emeletén van a vetítőterem. A Tabán mozi kisebbik termét a gangon keresztül lehet megközelíteni. Az idősebb pestiek máig nosztalgiával emlékeznek rá, hogy a Szikra mozinak – ma valamiféle VR-játékterem működik benne – nyárestéken eltolták a mennyezetét.

Roger Caillois hívta a figyelmet egy esszéjében a gyógyszertárak misztikus aurájára, amit arra az igéző hatásra vezet vissza, amit a többiek tekintete elől félve rejtegetett „kincs” – ami lehet a legértéktelenebb használati tárgy is – gyakorol a kisgyerekre. (Nemrég voltam egy patikában, ahol egy képernyőn nyomon lehet követni, ahogy egy robotkar a raktárból kiemeli a kért terméket. Vajon kinek jutott eszébe ez a teljesen fölösleges – fölöslegesen szentségtörő – újítás?) Az elzárás, a rejtettség ténye teremti meg a misztikumot a legprofánabb környezetben is. Ugyanígy misztikus-hermetikus légkör övezi – folytathatnánk a francia szociológus gondolatát – a különféle szolgálati helyiségeket, a szupermarketek raktárát, a tanárit, minden efféle helyet, ahová nem léphetünk be csak úgy. A mozi fokozottan hermetikus tér. A kassza, a vetítőtermet lezáró, majd félrehúzott szalag, a mozigépész fülkéje a „lőréseivel”. A moziban tökéletesen passzív szerepünk van: helyet foglalunk a nézőtéren, várjuk, hogy beüzemeljen a technika, a fejünk fölött az a varázsos fénycsóva életre hívja a képeket,

megtörténjen velünk az a szertartásos valami, ami a filmvetítés.

A mozi hangszigetelt-sötét mélye. A mozi kívül tartja a valóságot, az életet. Megközelítő fogalmak: menedék, „szentély”. A mozi alkalmat nyújt arra, hogy ne tartózkodjunk a világban, és milyen kellemes nem ott tartózkodni. A film alatt – szerencsés esetben – nem nézünk a telefonunkra. Ma már nem magától értetődő, hogy nem nézünk rá, így ezt külön ki kell emelni. Amikor a film után kilépünk az utcára, a vakító fénybe, a melegbe vagy a hidegbe, a zajba, úgy érezzük, mintha újra felvennénk a fonalat. Közhelyesen szólva: mintha másfél-két órára megállt volna velünk az idő. Vagy: az idő „körülfolyta” volna a mozitermet. Annyira hozzászoktunk, hogy benne állunk a dolgok áramlatában, hogy a moziból kijövet ösztönös sejtelmünk: valamiről lemaradtunk, odakint valami nagyon fontosnak kellett történnie. (Néha ez a sejtelem ijesztő módon jogosnak bizonyul. Emlékszem, tavaly novemberben mennyire el voltam képedve, amikor mozi után a villamoson ülve szemem elé került a kormányzati Facebook-poszt a „lengyelországi rakétatámadásokról”.)

A mozi – a konkrét „kultúrélményen” túl – üdítő szakadásélményt nyújt. És itt térünk vissza a misztikumhoz. Az elzárás: elhatárolást, törést jelent. Ami rejtélyes-fenséges, önmagán valamelyest túlmutató: az egyben töredékes, nem-folytatólagos, szaggatott is. Csak a véges tudja érzékeltetni a végtelent. A végtelen – vagy ami annak felel meg, az információk és impulzusok megállíthatatlan áramlása, a flow – nem érzékeltet semmit.

A technológiai fejlődést – noha a technológia kritikája nem tegnap és nem is tegnapelőtt kezdődött – egészen a digitális átállásig be tudta lakni az ember. Az alapvető szaggatottság, ami a bakelitlemezek hallgatásának, az analóg fényképezésnek, a nyomtatott könyvek olvasásának és a moziba járásnak tárgyi valóságában és gyakorlatában is megmutatkozik, kulcsa annak, hogy birtokba vegyük, személyessé és emberivé tegyük az eszközöket.

Hogy „megműveljük” a technológiát.

A szaggatottság miatt lehetséges, hogy – mint Nemes Nagy Ágnes írja – „fény van minden tárgy fölött”. Ő írja azt is, és milyen mélyértelműen, hogy „az én szivemben boldogok a tárgyak”. A megfogható dolgok, amelyek a konzumidióta középosztályon élcelődő Georges Perec szemében még az elidegenedés jelképei voltak, visszatekintve költői mivoltukkal tüntetnek. Nyilván innen fakad a (sokszor, sőt legtöbbször megmosolyogtató modorosságba csapó) analóg divat. A felhőtárhelynek, a streamingnek, a végtelenített lejátszási listáknak nincsen misztikájuk, nem birtokolhatók. Nem kapnak a helyet a szívben.

Egy új mozi megnyitása: ünnep. Növeli a titkot, az elzártat, a sötétet a világban. A modern élet – legyen bármennyire profán – még ma is tele van misztikus helyekkel, mert tele van zárt ajtókkal. Aki egy kiterjesztett otthont akar csinálni a világból, aki open space-szé akarja változtatni a kozmoszt, az emberi birtokba vétel utolsó lehetőségeit számolná fel.

Fotó: a Simplon mozi 1934-ben a Horthy Miklós (a mai Bartók Béla) úton (fotó: Fortepan / Preisich család)

Hidegháború 2.0: Kettéválnak a digitális gazdaságok

Makronóm

Két, egymástól elszigetelődő globális technológiai blokk van kialakulóban: egy amerikai és egy kínai vezetésű. A két nagyhatalom különféle módszerekkel erősíti a saját közösségi oldalait, keresőjét és technológiai óriásait.

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Sorrend:

Akitlosz

2023. június 13. 00:54

"A világtendenciák kétségtelenül abba az irányba mutatnak, hogy – általánosan szólva – ne legyen semmi." Erre már évtizedekkel ezelőtt is volt nóta. https://www.youtube.com/watch?v=dDPuKyNUn7g

Válasz erre

Szittya Attila Bendegúz

2023. június 12. 23:16

"nem járnak el az emberek otthonról, hogy megnézzenek egy filmet" Persze, hogy nem járok el, mert nem vagyok arra kíváncsi, hogy amíg én a filmet nézem, addig a sok barom a mobiljával villog a szemembe, vagy gátlástalanul pofázik, és közben az egész moziterem úszik a nachos bűzben. Amikor meg néma csend lenne egy feszült pillanatban, akkor meg hallom a tőlem öt méterre ülő balfasz popcorn-ropogtatását. Pontosan a kretén embertársaim miatt nem járok már vagy 15 éve moziba, és amióta tehetem, csakis automata pénztárgépnél vásárolok a boltokban, mert a normál pénztárnál is fél perc alatt kiidegel az eladó, az előttem molyoló idióta, meg a másik barom, aki viszont türelmetlenül tolakodik mögöttem. Magyar honfitársaim fékevesztett idióta barmok a vásárlásban, közlekedésben, gyereknevelésben, mozizásban és az élet minden más területén is. Gondolom, ez nem csak itthon probléma, hanem külföldön is. Bár épp most mondta egy ismerősöm, hogy a sokat kritizált USA-ban, a vidéki városokban rendkívül kedvesek és türelmesek az emberek. Nyilván, ahol nigrók élnek, ott nem, mert ott még ki is nyírhatnak, de a fehér amerikaiak rendben vannak. Van még remény! (A félcigány honfitársaimban már nincs.)

Válasz erre

Hgelimert

2023. június 12. 21:56

A világtendenciák kétségtelenül abba az irányba mutatnak, hogy – általánosan szólva – ne legyen semmi. A mozi hangszigetelt-sötét mélye. A mozi kívül tartja a valóságot, az életet. Megközelítő fogalmak: menedék, „szentély”. A mozi alkalmat nyújt arra, hogy ne tartózkodjunk a világban, -------------------- 1.Világja stak a kretény-libcsinek van, a magyarnak erda és árda és rakumány, ha Licht úgy bolja. Nem föld, az ö magyarlosz, hanem feld, vagy fold. De a magyar ide azt mondja, hogy erda, az erda az er stumából ered, ahogy ered, az erda az ered. Az erda az ered az er stuma flektált formájától, az árdától, ahogy az erjeszják, az árnyak. 2.Nem igen bírem a talan hangot. Vagy legyen a lo-le stumától, ahogy ettől a lop, germán lopjan, a lomb, a gemrán laumb, laub, lotyó, lonó, lom, lomha, losz vagy laza, a losz. Vagy így igen nakrekkta a vész, az indogemrán au stumától, ahogy va-vá, val-vál, ve-vá, vesz-vész. 3.Tart? Mutat? A tart németizmus, halten, de a tart az indogermán dar stumától ered. A mutat egy jevevényhang, balti-szláv muj-tól, motat. Magyarul a ra és re stumától, a rak flektált formájától mondjuk, hogy rekkni. Ha rekkem a karut, úgy az rekkett rakód, vagyis gerade, így ez a wofür halten is, így racionális. Mondjuk azt: raktának rekkem, nem jónak tartom. Ha a karut rekkem így zeigt, és a nak raktányval(rektion) wofür halten. Ezt a hangot mondjuk a bullshit jelentés helyett is, ana máshol regu. Ha rekk, úgy racionálisan bedeutet. Ez a hang van a segít helyett is, ana jevevényhang, árja-iráni sanknoti, sociti. Ha rekkés van, úgy raktává rakás, egyenesítés, vagyis így támogatunk mást, a rejku így rekk.A rekk-rak egy flektált o-s formája a rokon. Vagyis: rekkni nak rekkni ra rekkné thé De ezt a hangot mondjuk a jevevényhang, vagy libcsi hang, a kutat helyett is, ana etimológiája bizonylosz, van duadnia ku stumától, ahogy kút, germán kút, vagy a szláv kutati. De magyarul a studieren, evaulieren a rekkni hang. Irány? Az irány etimológiája bizonylosz. Dubb stuma is duadni van itt, ahogy az er stuma egy kurka, korcs formája, vagy az uer, ör-ir egy formája, vagy talán az ar stuma, vagyis a ra és re stuma. Ha az irány az arány, úgy volna az ar stumától. Az arány így annyi ahogy nakrekkni, vagyis a-ran-ja, a ra és re ana-val, ranni, vagyis az ősmagyar machen hang. De sokkal inkább rakni van a ra és re stumától, a rak stumától a raktajang. A raku egynek innen Reihe és Weg is, hisz racionális, ahogy mondjuk: a rakta rakuja.Ha valana így racionális, vagyis líneráris, úgy rakta, raktajang. De ha rekkem a karut úgy raktajangot rekkem. Így magyarul a Kompass az a raktajangrekkár. 4. Inkább azt mondanám, hogy: raktajangnak rekk.Raktajangina rekk? A be etimológiája bizonylosza de igenstak az indogemrán epi-től. Logikusabb az ina, hisz raktán rejmed ene ena(ina)-ona-ana rendrakuina, és a németnek innen a magyarnak innen. Alap? Ilyen hang nem van, ez egy nyelvszarítási hang, az al hang egy rossz perspektíváját erősíti. Vissza? Nem nakta ősmagyar, illiberális, racionális. Van ugye az indogermán e partikelstuma, ez a germagyarnak innen háromvá vált, rakódta e(itt, id, így, én, egy) és lett az o, az ott, az onnan, germán ennan, és rakódta az a, ahogy a és az. De lássuk dungelyen(nem tengely, germán hang, a dung stumától,nem teng): e---o---o---a. Az o már stak kevéssé van itt, ahogy ocsuh, vagy ostuh vagy óid?... Három fokozat van így: e és o és a. Az al l-je az indogermán l, ahogy a nál-nak innen, vagy a távolnak innen is, a hettita tauvala. Az al rokonja az át, ato, indogermán a-val és to-val, ahogy az ott-innen és az itt-innen is, indogermán ati-eti. Az át to-val vahn, az al l-vel. A fenti dungyeltől rakni van, hogy így az al jenseits is, és így van rakni alles is. Olyan hang, hogy lényeg nem van, nyelvszarítási halandzsa. Az ősmagyarnak innen három hang volt: 1. A raku, a ra és re stumától, ez a racionális, erre raknak, ez a Grund. 2. A stuma, a steu stumától, csu, ahogy ettől a csunk, csánku, csup és antsó hangok is. A stuma raktányja a stupom(csupom) a stumát. 3. Az ühgy: ennek az etimológiája bizonylosz, de az ihma rokonja volna, ez a Wicht, germán wihtja. Az ühgy így a beszéden, az igén át vál, az ihmán át. Az al rokonja az át, ato, indogermán a-val és to-val, ahogy az ott-nál és az itt-nél is, indogermán ati-eti. Az át to-val vahn, az al l-vel.A fenti dungyeltől rakni van, hogy így az al jenseits is, és így volna alles is. Az elő volna vor, de az al, az inkább stak al maradna. Ahogy: -ina -ona(onnan) -ana(A mi az ana, nu, ni kurka, korcs formája, ahogy az újkurdnak innen, a perzsa-zazaki na ni, nu rakód me,eme az újkurdnak innen. A perzsa-zazaki na-ni-nu az indgoermán ana, ez a magyarnak innen a domináns: hwannan, a honnan, ennan, az onnan, az enek a nak-nek, ír aig-icc, nach-noch, nál, és az ut-ana. És így nincs mint se,hwa-ho-ha-val kell mondani a hangokat.) A legraktább volna, ha az ana ina vagy ena formáját mondanánk unten-nek, vagyis inetten, enetten, nieder, nieden. Vagyis: i-na o-na a-na 5. Általános? Stak át van, indogemrán ati-eti, és al, a túl. 6. Így nem semmi, hanem ne-ana:nenna. 7.Mély? A mély hang az indogermán mel stumától ered, azt rekkja, hogy schwarz. De ez a hang igen izolált a germagyarnak innen, sokkal inkább rakni van a düh-doh stuma, ettől a dohoba hang,ez a tief. A dunger dohoba, ha tief, vagyis schwarz, mély. Ez a hang inkább a stumanyelv részje, és a düh-doh stuma a raku. Így nem merül, az a hang a merher, ezt a hangot arra mondjuk, ha mondjuk kenyeret merhjtünk vízina, ott mer-mar-mor-mur lesz, morsad vagyis. Vagy a hullma merher a víznek innen. Ha dohopa van, úgy azt a hangot mondjuk igének, hogy dohompel. A dunger, ha tief úgy dohopa, és ha az ember bukk a víznek inett, úgy dohompel. ahogy mondjuk a Dragon Ballnak innen, vagy mondjuk egy cápa a dungernak innen. Lehet látni, hogy dohonkel ott a víz, ahol a cápa dohompel. Köd? Ez a hang jevevényhang, a szláv kaditi-től ered, kade. De magyarul rakni van a stumanyelvtől, a düh-dor pártól a dohonszta. Ez a hang az ősmagyar hang: doh-ana presenz-sz akciós-ta kausatív és múltidő, a kettőtől egynek innen a germán kausatívum az st. Sötét? Fekete? A sötét hang egy kurka indogermán hang volna . De sokkal inkább rakni vanó hangok: dohomás, dohomály, dohonkel. A düh-doh hangok a stumanyelv részjei. A dohonk ige is, ahogy a dohong is, és naknévhént lehet dohonkel, de ez az el folyamatos is, ahogy dúrongel, örengel, öresztel. Így: Tief: dohoba tauchen: dohompel dunkel: dohonkel Dunszt: dohonszta, dohomáj, dohoba schwarz: dohomás, dohomály. Düh-doh stuma: dohoba: tief ennek dohompel, vagyis tauchen - dühebed dühombni(nem tomb)-dohombni, dohomba(Nebel), dohomály dühomba: dumb dühembelni(nem tombol)- dohombelni dühoma-dohoma, dohomnja dühomojni-dohomojni, dohomáj dühen-dohon(presenz) dühenjni-dohonjni dühensz-dohonsz(sz akciós) dühenszt-dohonoszt, dohonszta dohonkni dohonkelni dohonekja dohonekelan dohonkela dühüng-dohong dühel-dohol(iteratív) dühdereg dühor 8. Közelít? Nem, hanem nakered... Nem követ izé. A követ egy jevevényhang, nem igen rakható kez-vel, hülye bullshit hang, itt rakja jobban az ember a ranakeredvát: Ez sokkal jobban rakható, ahogy a köz izé, hisz: ra: indgoermán ar, ra gyök, ebből a rakjan, rak, a regyó, rend, germán hang, így magyar, rakvány, regu, remu, remer... nak: indgoermán enek, ír aig-icc, nach-nahe er: indgoermán er gyök, az er-ered lehet, ahogy a dühderegben is, a germán dider ed: germán kausatív-presenz, skeidan, szakad, ered va: indgoermán au, az és ott így táveredés is, vá naker: odajut, rejk nakered: nahert sich ranakered: folge, folgernd ranakeredva: folgerung .Elég?Közel? Ezt a hangot nem rakom, a köz hangot is dúrgerni kell. Sokkal jobban rakni van helyette a nakva. A nak az indogermán enek, és az au együttesje, így rakód nakva, ahoy Nahe is. Ez így ősmagyarabb, rakni volna, hogy azt mondja, hogy ana-k és va, a va az az és ott, annak ott vagyis antsóhogy. A közel hang helyett így a magyar a nakva. Így magyarosabb volna a nak, enek, anak, ta kulunkodott(zárt) múltidővel, a ta-to-ti stumától: nak-ta, a nak ta van. A ség-et nem bírom, így vagy ma-mány-val vagy rakuval: naktaraku vagy naktama, naktamány. De a hang lehet naktava is, vagy naktavály, a Genüge. Present ti-vel nakti, vagy a ti rekkja, hogy kell noch: -nakta -nakti -naktama -naktaraku -naktava, naktavály 9.Nyújt? Ezzel a hangval rosszul bánnak. Ez a hang az indogermán ken stumától ered, a germánnak innen vál a k-tól h, és ha leszkad a h úgy ny vál, ahol a y az kausatív-presenz, indogemrán knei egynek innen. Ezt a hangot stak a hús szakításjára van mondani, de nem rakta hang, hisz újabb kausatív nem kell, a jt. A nyúl hang így stak az leht, hogy nyúl a bőr, ha metszük le a vadaról. A nyúz-nyút a germán hneit-től ered. De ide a hang a rejkni ige:: re-rej-rejk-rejm-rejt. Azt mondanám, hogy rejkni így az ige, a reichen magyarul. Rejkni így. 10.Fogalom? Bullshit hang, ilyen nem van, nyelkakilás, idegen, aljan halandzsa. 11.Legyen? Tartózkod? Ez a tartózkod egy bullshit németizmus, ott a halten itt az indogemrán dhar stum-tól, germán tar. Inkább veszni: A veszély helyett raktábban duadna vanni a vészely. De ez bizonylosz, ingatag az é és az e. A vesz-vész az indogermán au stumától ered, ez a va, hosszúval vá vál, az herab, ez rakód l-vel val-vál, és ve-vé, ahogy vesz-vész, vagyis: va-vá, val-vál, ve-vé, vesz-vész. A vésztől eredni duad a West hang, ta múltidővel, de a vesz-től, ta múltidővel mondjuk a latin Vesta, ahogy veszett, de stak veszta. Ettől ered a van is, va és ana, ana presenz forma. Így rakjuk a ve stumától és az indogermán sz-től, hogy veszni az is, hogy ve-sz, vagyis verweilen, ahogy van. De a németnél a West rövid, a wesen hosszú. Az ilyen bullshit hangokat, ahogy tartózkod, legyen, dúrgerni kell, van nekünk au és ue stumánk, vagyis va-vá, ve-vé, val-vál, vesz-vész. A va-tól van, ana presenzvel, a vesz se partikelvel, akciós és siches, és a vál, el-al-val. Stak ezek a hangok vannak így. 12. Alkoholizálás?

Válasz erre

Gyugyesz

2023. június 12. 21:43

- Pierre Augagneur őrmester... igazi szép hangzású francia neve van. Maga párizsi? - Ááá, sokkal jobb asszonyom, Le Valois-i. Hallott már az Anatole France utcáról? - Még nem. - A Roxy Palace fölött laktunk, hallottuk a King Kongot, miközben ebédeltünk. Aztán jöttek a németek. A Roxy Palace-t átnevezték Soldaten Kino-vá. Akkor azt mondtam magamnak: Pierro! Nem várhatsz tovább! - És beállt a Légióba. - Ők a legőszintébbek asszonyom.

Válasz erre

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!