Arról, hogy mi a természet

Február első napjai, egy méh döngicsél körülöttem a kertben. A közönséges nünükék is araszolnak a langyos betonon. Elég szokatlan látvány ez ilyenkor, de mostanában egyre több szokatlan látványt vagyunk kénytelenek megszokni. Semmi sem úgy van már, mint ahogy megszoktuk, és ez most nem a szokásos siránkozás akarna lenni arról, hogy régen minden jobb volt. Dehogy volt jobb! Illetve néhány dolog azért mintha jobb lett volna mégis. Voltak például évszakok, volt a természetnek egy nagyjából kiszámítható rendje. Erre a rendre épültek az időjárással kapcsolatos népi megfigyelések is. Ha valami évezredeken keresztül hasonlóképp zajlik, arra lehet építeni. A mérsékelt égöv alatt élő ember négy évszakos természeti ciklusban élt, és valószínűleg meg sem fordult a fejében, hogy mindez történhetne másként is. Egy ideje viszont úgy tűnik, hogy történhetnek másként is a dolgok. Úgy tűnik, hogy a népi megfigyelések kora lejárt. Évezredekig működtek, de arra, ami most van kibontakozóban, már nem alkalmazhatók. Erre legfeljebb az algoritmusok megfigyelései lesznek alkalmasak. Vagy azok se, ki tudja.