A szabadpiaci kapitalizmus elleni vád

„Alig negyed évszázada a gazdasági rendszerekről folytatott vita – állami irányítású szocializmus vagy liberális demokrácia és kapitalizmus – megoldottnak látszott. A Szovjetunió összeomlásával, az ügy eldőlt – legalábbis úgy tűnt.

Azóta Kína felemelkedése rácáfolt arra, hogy az államilag irányított stratégia bukásra ítéltetett, miközben a globális pénzügyi válság felszínre hozta az elégtelenül szabályozott piacokban rejlő veszélyeket. 2017-ben a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai közül (Etiópia, Üzbegisztán, Nepál, India, Tanzánia, Dzsibuti, Laosz, Mianmar, és a Fülöp-szigetek) csupán néhány rendelkezik szabad piacokkal. Illetve sok szabadpiaccal rendelkező gazdaság szenved a növekedés lassulásától és a rohamosan növekvő egyenlőtlenségektől.

Látva ezt a hátteret, néhány politikus már nem védi a szabadpiaci kapitalizmust, mint a gazdasági növekedés vagy a globalizációból származó előnyök velejét. Ehelyett az egyedi lehetőségekre koncentrálnak. May például elhitte, hogy a rendszer csökkenti a csecsemőhalandóságot, növeli a várható életkort, csökkenti az abszolút szegénységet, fellendíti a rendelkezésre álló jövedelmek szintjét, kiterjeszti az oktatás hozzáférhetőségét, és drasztikusan csökkenti az írástudatlanság arányát.

De ezek a várakozások nincsenek összhangban a tényekkel. Kezdjük a gyermekágyi halálozással. A világ nagy része jelentős lépéseket tett a születés biztonságosabbá tétele érdekében. 1990-től 2015-ig Albánia jelentősen csökkentette az anyai halálozások számát – korábban 100.000 élve született csecsemőre 29,3 halál jutott, amely mára 9,6-re csökkent. Kína az állami irányítású növekedés kirakatpéldánya 114,2-ről 17,7-re csökkentette saját rátáját.

Ezalatt az USA-ban, a szabadpiaci demokrácia éllovas országában, a trend az említett szöges ellentéte, a gyermekágyi halálozás 100.000 élve születésre vetítve növekszik: az 1990-es 16,9-ről 2015-ben 26,4-re növekedett. Hasonlóan sokkoló a megbetegedési arányszám és a halandóság a fehér (nem dél-amerikai származású) középkorú amerikai férfiak és nők esetében, amely 1999 és 2013 között tovább nőtt.

Az, hogy a szabadpiaci politikák »csökkentik az írástudatlanságot«, szintén hamis állítás. Angliában, körülbelül a felnőttek 15 százaléka (5,1 millió fő) még jelenleg is funkcionális analfabéta, ami azt jelenti, hogy írástudásuk egy 11 éves gyerekének felel meg, vagy az alatt van. Skóciában a legfrissebb felmérés az írástudás szintjének csökkenését jelezte. Az ország 13 és 14 éveseinek csupán fele teljesít jól az országos felméréseken írás területén. Valójában, ha rákeresünk a »sikeres írástudás kampányokra« (successful literacy campaign), a képernyőt beterítő találat, a megdöbbentően jól teljesítő ország nem lesz más, mint Kuba – ami aligha szabadpiaci rendszer.”