Ma a szakemberhiányt egyöntetűen problémaként emelik ki a baloldali közgazdászok, ugyanakkor a szakképzést fejlesztő reformokat a 2011-es bevezetésekor valamennyien elítélték. A Makronóm elemzése.
Bokros Lajos volt pénzügyminiszter a Klubrádióban ekézte a kormány gazdaságpolitikáját szerda reggel. Elmondta, hogy szerinte nem csak a hihetetlen áremelkedésekről van szó, hanem áruhiányról, arról, hogy
mert vagy elmentek külföldre, vagy itthon dolgoznak „olyan mérhetetlen építőipari kereslet következtében, ami nem tud lépést tartani a kínálattal. Olyan gazdaságban, ahol a kapacitások teljesen ki vannak használva, ahol nincs szerszám, nincs gép, nincs munkaerő, ott felesleges további növekedést ösztönző gazdaságpolitikát folytatni, inkább hűteni kellene a gazdaságot, és helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt” – idézte a korábbi tárcavezetőt csütörtökön a Mandiner.
Ez a gondolatmenet kísértetiesen hasonlít Vértes András közgazdász véleményére, aki szerint a 2019-es magyar gazdasági növekedés csak a Jóistennek köszönhető.
Habár Bokros kiemelte a szakemberhiányt és az oktatás fejlesztését szorgalmazza, ő maga 2009-ben az akkori 77 akkreditált egyetemből és főiskolából maximum 20-25 intézményt alakított volna ki, valamint általános tandíjat vezetett volna be az alapképzésben, ami alól csak a legszegényebbek képeztek volna kivételt. A felsőoktatási intézményeket a piac kegyeire bízta volna, úgy fogalmazott, hogy
„egy egyetem vagy főiskola bizony mehessen csődbe.”
Az államilag finanszírozott hallgatók számát az akkori 20 százalékára csökkentette volna.
Az egykori tárcavezető azonban egyetértett a 2011-ben bevezetett duális képzéssel. Egy, a Privátbankár hírportálnak adott interjúban rámutatott, hogy a duális képzés működőképes, Németországban és Ausztriában már bizonyított. „Nem lehet véletlen, hogy Spanyolországban a fiatalok körében 57 százalékos a munkanélküliség, Németországban pedig csak 10” – hangsúlyozta a 2011-es interjúban.
A duális képzés iránti lelkesedését nem osztották egyöntetűen a baloldali közgazdászok, A HVG „Mínusz három év iskola, mínusz hatvan év történelem” című cikkében a szerző arról írt, hogy a duális képzést tartalmazó Széll Kálmán-tervvel „Orbánék pénzt spórolnának, egyben kielégítenék a középosztály szegregációs és az iparbárók munkaerőigényeit.”
Mesterházy Attila közgazdász politikus egy 2012-es márciusi beszédében teljes csődként értékelte a Fidesz kormányzását, szerinte „a fülkeforradalomból káosz, csőd és rombolás lett”. Kiemelte a szakképzés hiányosságait és a szakemberhiányt. Habár szakemberhiányt kiáltott, a kormány szakképzési reformjait 2012 júliusi írásában a következőképp savazta szét:
„Nem lehet cél, amit a kormány akar, tanulatlan, csak robotmunkára alkalmas tömegeket ontani kínai mintára – futószalagról a futószalag mellé.
Ehelyett korszerű szakismeretekkel rendelkező, alkalmazkodni tudó embereket kell képezni.”
Szabó Máté, az Ombudsman akkori alapvető jogok biztosa a szakképzésről szóló törvény megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, mondván ez a törvény sérti a jogállamiság elvét.
Köllő János közgazdász a HVG-nek adott interjúban úgy fogalmazott, hogy „a visszatérés valamilyen állítólagos német rendszerű duális képzéshez – valójában az államszocialista szakképzéshez – merénylet egy egész generáció ellen.”
Havas Gábor és Zolnay János szociológusok úgy értékelték a reformot, hogy az új rezsim egy újabb társadalmi térről, ezúttal az iskolából akarja kiszorítani a szegényeket és cigányokat.
Nehezményezték, hogy az új oktatáspolitika 16 évre csökkentette a tankötelezettséget és csökkentette a közismereti órák számát, tehát kevesebb lett a magyar, matematika és történelem órák száma a szakiskolákban.
A gyakorlati órák számát viszont megemelte a kormányzat, amely versenyképes szaktudást adott a diákoknak. A duális képzés pedig szakmai gyakorlattal vértezte fel a fiatalokat, akik így könnyebben tudtak elhelyezkedni a munkapiacon, erről tanúskodik az Eurostat kimutatása is.
A fenti ábra azt mutatja, hogy a hazai fiatalok foglalkoztatási rátája 1999-ben érte el csúcspontját, közel 35 százalékot. 2000 után Magyarországon lényegében 2010-ig folyamatos és drasztikus csökkenés következett be, vagyis 35 százalék körüli szintről 18 százalékra süllyedt a foglalkoztatott fiatalok aránya. Ez azt jelenti, hogy
2012 után kezdett a fiatalok foglalkoztatása fokozatosan javulni, 2017-re már a 30 százalék körüli szintet közelítette a ráta, amelyet a 28-30 százalékos szint körüli stagnálás követett.
A kormányzati politikának fontos szerepe van abban, hogy a fiatalok munkatapasztalathoz jussanak (kötelező gyakornoki státuszon keresztül), és ezáltal a későbbiekben javuljon elhelyezkedési esélyük a munkaerő-piacon.
A jelenlegi gazdasági válság hatásainak kivédésében fontos szerepe lehet, hogy 2022-től kezdődően adómentességet kapnak a 25 év alatti fiatal munkavállalók. Az intézkedés arra ösztönözheti a munkáltatókat, hogy ne csupán a fizetés nélküli gyakorlat ideje alatt foglalkoztassák a kezdő munkavállalókat, hanem hosszabb időtávon is számoljanak velük.
Nagy János egy fóti egyesülettel akar újra városvezető lenni, pécelieket is támogatva. A szigetszentmiklósi ellenzéki polgármestert sokan nem értik.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
Lapunk értesülései szerint egy sor jobbikos múltú háttérember segíti Magyar Pétert a szervezésben. Úgy tűnik, egymásra talál a végleg baloldalra sodródott párt hátországának több tagja, és az érdemi szervezet nélküli politikus.
A rendőrterror hazánk történetének egyik mélypontja.
Amikor a „haza minden előtt” elkorcsosulva, megszégyenítve a „Család minden előtt”-é válik, ott a bűn marja az egykor volt köztársaság mára beteg testét.
Meglehet, hogy a Momentummal kötött zuglói szövetség az ezredfordulós baloldal halálba menetelésének újabb állomása lesz.
„Februárban pedig ismét kifizettük a baloldal által elvett 13. havi nyugdíjat” – fogalmazott a miniszter.
„A csavaros észjárású Joe abszolút katasztrófa! ” – reagált közösségi oldalán a republikánusok elnökjelöltje.
