Reggel 8-kor elkezdeni tanulni? Minek?

(...)

De tényleg, ki találta ki, hogy reggel 8-kor már dolgozni kell? A korai munkakezdés hagyománya azokból az archaikus időkből származik, amikor korán reggel meg kellett etetni az állatokat, vagy gépek hiányában a mezőgazdasági munkákat nagyon korán el kellett kezdeni, hogy időben végezzenek. Azt persze nem szokták emlegetni, hogy a földművelő embernek volt lehetősége arra, hogy délután szundítson egyet otthon vagy a szénakazalban, miután folytatja nehéz fizikai munkáját.

(...)

Ma már kutatások is bizonyítják, hogy a 9 órai iskolakezdésnek mérhető pozitív hatása lenne, ilyenkor ugyanis jobbak a tanulási mutatók. Ha reggel 7-kor kelünk, és kialudtuk magunkat, akkor 9 órára még csak koncentrálóképességünk kb. felét érjük el. Két óra múlva, tehát 11 órára jutunk a koncentráció csúcsára - írja Soósné Faragó Magdolna az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján megjelent, Az idő és az egészség című tanulmányában. A gyerekekkel is tehát 9 és 13 óra között tudnak a pedagógusok a leghatékonyabban együtt dolgozni, ezen belül különösen 10–12 óra között.  

A nehezebb tárgyakat tehát érdemes a tanítás 3. és 4. órájára beiktatni, javasolja a tanulmány. Figyelmünk 13 óra körül visszaesik a reggel 9 órai 50 százalékos szintre. 13 óra után jön egy átlag kétórás hullámvölgy, amikor a koncentrációs szintünk kb. 40 százalékos (ez összefügg az ebéd utáni bágyadtsággal is). 

16 és 18 óra között van egy újabb, tanulásra alkalmas hullámhegy, bár ekkor már csak 50-70 százalékos az aktivitásunk, amit megint kb. kétórás, szintén 40 százalékos átlagos kapacitású fáradási szakasz követ. (A harmadik csúcsidő 20–21 óra között van, de ez a gyerekek nagy részét már nem érinti). »Pedagógusnak, gyerekeknek és szüleiknek egyaránt fel kell hívni a figyelmét arra, hogy elvesztegetett idő, ha ilyenkor fognak hozzá a tanuláshoz!« -  írja Soósné Faragó Magdolna.

(...)

»A gyermekek biológiai ritmusát az iskola nem veszi figyelembe. Mintha másodlagos állampolgárnak tekintenénk őket, akiknek mi, felnőttek mondjuk meg, mi a jó« - mondja Bódizs Róbert. Egészségtelen feltételek közé szorítjuk őket, amiben álmosan kezdik a tanulást, majd akár egész nap kialvatlanok lehetnek. Ha pedig valakit a biológiai működésétől nagyon eltérő életfeltételek közé igyekeznek szorítani, annál kedvetlenség, memóriaproblémák, depresszió léphet fel, de az alvásproblémákkal összefügg a 2. típusú diabétesz, a szív- és érrendszeri problémák, a magas vérnyomás és az elhízás is. Sok felnőtt is hasonlótól szenved, de felnőttkorunkra mi jobban megtanuljuk kezelni ezt a „szociális jetlaget”.

(...)

Az amerikai alvásgyógyászati szakértők akadémiája (AASM) szerint a csecsemőknek 12-16, a hat-tizenkét éveseknek 9-12, kamaszoknak 8-10 órát kellene aludniuk naponta. Nagyon nem mindegy az sem, mikor teszik ezt. A kisebb gyerekek részben azért kialvatlanok, mert sokszor akkor kell aludniuk, amikor még nem álmosak, és olyankor kell kelniük, amikor még aludnának. Bódizs Róbert szerint ha kőbe vésett szabályként este 8 órakor le akarjuk fektetni a gyerekeket aludni, akkor előfordulhat, hogy 1-2 óra felületes és nem pihentető alvást végeznek.

Még nehezebb a helyzet a kamaszkorban. Ekkor ugyanis az alvásigény jelentkezése kitolódik 22-23 órára. Sokak szerint mindez összefügg az esti tévézéssel vagy ma már inkább a kamaszok heves facebookozásával és  más közösségi médiás aktivitásával, de Bódizs Róbert szerint a serdülőkorban ettől függetlenül biológiailag is meghatározott a későbbi álmosság. A kamasznak viszont így már nehezen jön össze a szükséges 8,5-9,5 óra alvás. Az igazi csapást számukra ezután egy nulladik óra jelenti.